✔️2. Jól hangzik 18+ (PJM OS)

4. rész: Vonzás

~Choi Naehee~

1 évvel ezelőtt

Jimin fürkészően pillant rám, próbál olvasni az arcomról. Leheletnyit elnyílik a szája, de aztán végül nem szólal meg, csak néz. Szeretném elkapni a fejemet, de nem megy. Szemében titkok, ajkán mosoly és olyan közel van hozzám, hogy ha kinyújtanám a kezemet, megérinthetném az arcát. Kétségbe ejt a felismerés, hogy meg akarom érinteni. Elvarázsolt a szépsége, ezek a bosszantóan tökéletes vonásai.

Elfordulok, mert én nem vagyok ilyen lány. Ő egy vadidegen fiú, ráadásul minden bizonnyal igazi nőcsábász. Pontosan úgy néz ki, mint azok a nőcsábász fiúk, akiket Yewonnal mindig kicikizünk, merthogy száz százalék, hogy pici a péniszük – mivel tökéletesek már csak nem lehetnek. Ez persze kizárólag Yewon elmélete, én ugyanis még sosem láttam péniszt, így aztán azt se tudnám megmondani, hogy mi számít picinek és mi nem. Jimin nem tűnik olyan srácnak, mint akinek kicsi... Jézus! Nem szabad Jimin izéjére gondolnom, pedig ő tényleg nőcsábász típus. Ezer százalék, hogy tudja, mit kell mondani, hogy a nők a karjába és minden bizonnyal a lába közé is könnyedén beájuljanak. Jajj ne, már megint!

- Most akkor mit csinálunk? – kérdezem, hogy eltereljem a gondolataimat. Ha hazamegyek, biztosan lekeverek egyet Yewonnak, amiért ilyen hülye elméleteket gyárt. Tudtommal még egy nőcsábász pasija sem volt, Taehyung pedig nem számít, mert ő haver. Jajj nekem, mit is kérdeztem Jimintől?

- Amit egy igazi randevún szoktak az emberek. Ismerkedünk. És hidd el, én nem csak magamról fogok beszélni. Többet szeretnék megtudni rólad. Igazából mindent, amit egy éjszaka alatt lehetséges – a szavai komolyan csengnek, de a tekintete gyermeki csillogással telik meg. Egészen ártatlan most ez a tekintet. Pedig Park Jimin biztos, hogy nem ártatlan csávó már.

- Nem vagyok egy beszédes típus – mondom inkább, aztán megrántom a vállamat és eltemetem a számat a sálamban. Jobb lesz, ha csöndben maradok és hagyom, hogy ő beszéljen. Ez a módszer eddig mindig bevált, és nem most szeretnék változtatni a jól bevált módszereimen. Még a végén kicsúszik a számon egy kérdés a péniszéről, vagy valami. A francba Yewonnal!

- Nem csak a szavak jellemeznek egy embert. Gyere – megfogja a kezemet és maga után húz.

Még soha egy fiú se fogta meg a kezemet, apukámat leszámítva. Nem azért mert nem vonzódnék a fiúkhoz, de még egy se volt, akiét szívesen megfogtam volna. A szomszéd srác, Taehyung ugyan nagyon közvetlen és sokszor érint meg véletlenül, de így, ahogy most Jimin még ő sem fogta meg a kezemet. Idiótán érzem magamat, de mégsem akarom, hogy elengedjen.

- Hová megyünk? – kérdezem, miután ráfordulunk egy kis ösvényre, ami egy parkon keresztül húzódik végig. Egészen végeláthatatlannak tűnik.

- Ahová az utunk vezet – válaszol Jimin, és hogy a szavainak érvényt adjon, szabad kezével teátrálisan körbemutat. – Nem a cél a lényeg Naehee, hanem az út – mosolyogva néz rám, és mintha egy pillanatra elpirulna. Persze sokkal nagyobb a valószínűsége, hogy a hideg téli levegő miatt pirosodott ki, de valamiért mégis abban bízom, hogy egy kicsit ő is zavarban van. Végül is én ugyan olyan idegen vagyok számára, mint ő nekem.

- Micsoda közhely – válaszolom, de azért viszonozom a mosolyát. Igazából nem lehet nem viszonozni.

- Én szeretem a közhelyeket. Mindig van bennük igazság, mert ha nem lenne, akkor nem ismerne rájuk mindenki. Persze manapság már ciki beismerni, hogy bizony mindenki egy kicsit közhelyes a maga módján, pedig szerintem ez inkább csodálatos. Tudod, hogy minden emberben van valami közös, még akkor is, ha teljesen különbözőek.