4. rész | Értem az állatokat?

301 19 2
                                    

Kezd zsúfolttá válni a hely... 

Ezarel váltott pár szót Eweleinnel, aztán ment a dolgára. Nem úgy mint Nevra, aki még mindig mellettem állt és szemmel láthatóan nem örült annyira Valkyon érkezésének. El se akartam képzelni milyen felszedős dumákkal próbálkozott volna be ha sokáig kettesben maradunk.
-Hogy vagy? - kérdezte gárdavezérem mit sem törődve a zavaró tényezőkkel (lásd még: Nevra).
- Már jobban köszi.
A válaszom nem hangzott túl meggyőzően mivel elég szarul festettem, de hát mit csináljak? Most hogy Eza eltűnt tényleg jobban voltam.
- Remélem is. Ha valami bajod lett volna, Nevra nem ússza meg ilyen könnyen - nézett szigorúan barátjára.
- Miért is? Hadd ne kelljen emlékeztetnem hogy te voltál az aki elviharzott mint egy sértett kislány! - vágott vissza a vámpír - Én legalább nem hagytam ott egyedül mint ti!
Valkyon sóhajtott.
- Rendben, igazad van. Bár megvolt az okom rá hogy elmenjek - tette hozzá - És még egy kisebb katasztrófát is elkerültünk.
- Mégis milyen katasztrófát? - kérdezte Nevra
- Króm és Azure kishíján megint túlzásba estek, de pont jókor sikerült leállítanom őket.
Ez számomra enyhén félreérthetően hangzott de aztán leesett hogy a két alany valószínűleg közelebb állt a verekedéshez mint egyéb tevékenységekhez.
- Azt a kettőt egyszer még be kell zárni - csapott a fejére a vámpír.
- Mindegy mostmár, elintéztem hogy többet ne menjenek együtt küldetésre. De ti legközelebb azért szóljatok ha kettesben támad kedvetek lenni - pillantott újra rám Valkyon.
- Miért? - vigyorgott Nevra - A magánéletéhez nincs közöd.
- Ahogy neked sem - szóltam le őt mielőtt túlságosan elbízta volna magát. Gárdafőnököm arcán büszke mosoly jelent meg.
- Látod? - nézett barátjára - Ne is próbálkozz. És amúgy is az edzésre értettem.
- Jól van, nyertél - forgatta a szemét Nevra.
Valkyon csak a fejét csóválta.
- Mindegy, nekem most mennem kell, majd még délután benézek. Gyógyulj meg!- búcsúzott, majd elment.
Megint ottmaradtam egyedül az árnyék gárda imádnivaló vezetőjével.
- Mondták már hogy cuki a pizsamád? - kérdezte néhány másodperc múlva.
-Nem.
-Pedig nagyon illik hozzád - vigyorodott el megint.
- Tudtad hogy ez pedofíliának számít? Még kiskorú vagyok, csak hogy  emlékeztesselek - hűtöttem le, mert kezdtem unni.
- Kiskorú?
Ekkor eszembe jutott, hogy itt senki nem tudja mennyire fiatal vagyok valójában.
- Egy hölgytől nem illik megkérdezni hány éves, de... Nekem nem tűnsz kiskorúnak.
- Ezt kicsit nehéz elmagyarázni de igazából 15 éves vagyok. A testem kicsit... megváltozott amikor ide kerültem, ezért nézek ki majdnem felnőttnek. A földön lényegében az apám lehetnél - világosítottam fel.
- Hoppá... - vakarta kínosan a tarkóját a vámpír - Ez esetben elnézését kérem kisasszony - villantott még egy utolsó csábos mosolyt, majd ő is ment a dolgára.
Na a zseni. De legalább van egy határ amit ő se lép át. Mostmár csak azért is megnéztem a pizsimet. Krémszínű szárnyas alpakaszerűségek voltak rajta. Oké, beismerem, a minta cuki, de basszus most érkeztem ide ez a csávó meg máris be akar hálózni. Hát ebből nem eszik.
Várjunk - csapott arcon a felismerés - Ki öltöztetett át?!
Gyorsan átpörgettem a lehetőségeket a fejemben és arra jutottam hogy csak az elf nő lehetett, ami némileg megnyugtatott. Már a puszta gondolatra hogy rajta kívül bárki más láthatott volna ruha nélkül, kivert a víz. Az hiányozna még! Mintha csak tudta volna hogy eszembe jutott, a következő pillanatban belépett az ajtón.
-Szia, jobban vagy?- kérdezte
- Öhm...igen köszi. De lenne egy kérdésem.
-Mondd!
- Az nem gáz ha most egy óra ébrenlét után annyira elfáradtam hogy még egy napot tudnék aludni?
Ewelin felnevetett.
- Nem, nem az. Sőt talán jobb is ha egy darabig még pihensz. Valószínűleg a tested csak most kezdi megszokni az itteni energiákat és az új... Hogy is mondjam... Felnőtt alakját. Így normális hogy minden erejét az egyensúly elérésére összpontosítja.
- Ahaa értem. De honnan tudsz erről a felnövős esetről?
- Régóta vagyok gyógyító - mosolygott - könnyen észreveszem. De most a pihenj inkább, ne törd ilyeneken a fejed!
Megfogadtam a tanácsát, nem kellett sokat várni, mihelyt visszafeküdtem szinte azonnal bealudtam. Estefelé ébredtem csak fel. Már nem voltam fáradt, helyette majd' éhen haltam. Szétnéztem és az ágy melletti kisszekrényen egy levél kíséretében megpillantottam a vacsorámat. A levélben ez állt:
" Ha ezt a levelet olvasod akkor gondolom felébredtél. Itt a vacsorád. Ott van mellette a gyógyszered, azt majd idd meg evés után!
Jó étvágyat!
Ewelin"
A gyógyszer tényleg ott volt a tányér mellett. Ugyanolyan undorító folyadék, bár jobb mintha valami dió nagyságú tablettát kéne lenyelnem. Nem mondom, hogy a kaja is olyan borzasztó jól nézett ki de legalább finom volt. Evés után megittam azt a kotyvalékot, aztán megint reggelig aludtam.
Arra ébredtem, hogy valami mászik a vállamon. Nagy nehezen rávettem magam hogy kinyissam a szemem és megláttam egy rózsafarkú, leginkább fehér egérre hasonlító állatkát. Azt már kitaláltam, hogy ez csak egy familiáris lehet, de hogy milyen fajta azt nem tudtam. Nagyon aranyos volt. Felültem és jobban megnéztem. A kis állat közelebb jött és cincogott valamit amit furcsa módon úgy éreztem meg tudnék érteni. Tovább "beszélt" nekem és én kezdtem egyre jobban felfogni, hogy mit mond. Megtudtam, hogy a gazdája itt van a főhadiszálláson. De a nevét nem árulta el. Először csak úgy viccből elkezdtem "kérdezgetni", de úgy tűnt érti amit mondok. Végül már vagy 10 perce ezt a kitalálóst játszottuk amikor Valkyon hangját hallottam kintről.
-Floppy! Merre vagy?
A kis familiáris gyorsan megfordult és kibújt az ajtó alatt. Na megvan a gazdád!
Bár kicsit fura volt hogy az Obszidián gárda vezetőjének ilyen apró famija van de biztos jól összeillenek.
Ekkor nyílt az ajtó és Floppy kíséretében belépett rajta az említett.
- Szia! Hogy vagy? - kérdezte. A tegnapinál látszólag sokkal derűsebb hangulatban volt.
-Jól köszi. Bár ezt részben Floppynak is köszönhetem - mosolyodtam el.
- Akkor itt bújkált.
A familiáris aprót bólintott, majd lemászott gazdája válláról és áttelepedett az enyémre.
- Úgy tűnik megkedvelt téged - mosolyodott el Valkyon is.
-Igen, még beszélgetni is tudtunk.
- Te érted őt?- csodálkozott el.
-Tudod lehet bolondnak nézel de ő is megértett engem és kitalálóst játszottunk - vallottam be.
Gárdavezérem elkerekedett szemmel bámult rám.
-Szólnom kell Miikonak - mondta majd elsietett.
-Várj! Miért?-kiáltottam utána, de már nem hallotta. Te jó ég, még egy hete sem vagyok itt de már most felforgattam az egész főhadiszállást. Mi lesz még?

Two Faced [JAVÍTÁS ALATT] Where stories live. Discover now