élet és halál

Ha Fiatalon Meghalok

Aznap mikor felkeltem, azt éreztem nincs tovább.
  Elővettem egy papírt, s tollat ragadtam.

-Mi értelme maradnom, ha már a virágok is felkötötték magukat?-suttogtam magam elé bámulva.-Semmim sem maradt.-mondtam kicsit hangosabban, majd kinéztem az ablakon. -Elegem van a sok mi lenne hából.
Nem sokára nem fáj többé.

Elkezdtem levelet írni:

Ha fiatalon meghalok, szaténban temessetek el.
Fektessetek rózsa ágyba.
Engedjetek le a folyón,
És egy szerelmes dallal eresszetek utamra.
Csillaggá leszek, s rá ragyogok majd édesanyámra.
Tudni fogja, hogy biztonságban vagyok, amikor felnéz az égboltra, s fényem arcát megvilágítja.
Anya,Apa, elhiszem, hogy most az élet nem olyan, mint amilyennek gondoljátok, még csak nem is szürke, de ti eltemettétek a gyereketekkel együtt.
Fehérben leszek, amikor elmegyek.
De itt már befejeztem.
Miután elmentem, talán hallani fogod a szavakat, amiket mondtam.
Ne sírj, szedd fel a könnyeidet, s gyöngyként tedd őket a zsebedbe, majd tartsd meg egy időre, amikorra kelleni fog.

        - a fehér galamb egy ballada