Rockerek Elszabadulva

#9 - Karácsonyi szünet 2.0.

Dec. 25.

Roniiii! Csak ennyit mondok a mai napomról...

Egy sikeres ébresztő lenyomás, és emiatt elalvás után, idegbeteget megszégyenítő módon pattantam ki az ágyból. 11:24, nagyszerű...
- Anyaaaa! - üvöltöttem.
Nyílik az ajtó, én pedig már kezdtem volna a rohamomat, de legnagyobb meglepetésemre nem anyu jött be rajta...
- Neked is jó reggelt! - vigyorgott rám Roni, mire én egyszerűen végignéztem magamon.
A kék mintás zsiráfos pizsamám nadrágja fel volt tűrve a lábamon, a pólón pedig egy ínycsiklandó pizza minta volt látható. Kínosan elnevettem magam, mire Roni is végigmért.
- Na jó, akkor te most szépen kimész, én pedig felveszek valami normális ruhát. - kezdtem volna tolni az ajtó felé.
- Nem tudom mi a probléma ezzel... - mosolygott.
- Minden. - nyitottam az ajtót, de odarakta a lábát. A szemembe nézett, mire én sem tudom miért, de nem tudtam megszólalni. Ez látszódhatott az arcomon, mivel még jobban vigyorgott. Elvette a lábát az ajtó elől, amire aztán végképp nem számítottam, így a lendülettől nekiestem volna az ajtónak. Volna... Ha ott lett volna. De nem volt, ezért ha Roni nem kap el, pofára esek. De elkapott, szerencsére...
Már álltam volna vissza a rendes pozíciómba, ha engedi. De nem engedte, mivel kezével ha nem is erősen, de pont eléggé tartott ahhoz, hogy ne tudjak megmozdulni.
- Nem akarsz elengedni? - kérdeztem, mire nem válaszolt.
A derekamat, és a vállamat fogta, én pedig még mindig természetellenes szögben álltam a padlótól. Ha elenged akkor pofára esek, ha nem, akkor pedig az idők végezetéig így maradunk. Elkezdtem kalinpálni az ajtó felé, de miután nem értem el, Roni csak nemes egyszerűséggel kiröhögött... Köszi...
- Megszánjalak? - kérdezte még mindig nevetve.
- Leköteleznél... - morogtam, mire elengedte a vállam.
Egy sikítás következtében, pár centire kerültem a földtől, így leraktam a tenyeremet. Letérdeltem, majd felálltam, és a lehető legmérgesebb fejemet magamra öltve néztem Ronira. Próbálta megállni hogy nevessen, több kevesebb sikerrel.
- Úgyis látom hogy élvezed. - röhögtem el magam, szabad utat adva egy röhögőgörcsnek.

Miután kitessékeltem a szobámból, és magamra öltöttem egy normális ruhát, lementem a lépcsőn.
- Na jó, akkor most kezdjük elölről. - nevettem.
- Oké! - tette fel a kezét.
- Szia Roni! - öleltem meg még mindig röhögve.
- Szia! - veregette meg a vállam.

- Berni, Roni, jól vagytok? - nevetett anyu.
- Soha jobban! - mondtuk pontosan egyszerre, amivel a jelen lévőknek egy számukra vicces pillanatot okoztunk... Tényleg, nagyon vicces...

Gyorsan bekaptam egy pár falatot, és már indultunk is ki a kertbe, ugyanis Roni különböző rokonai (igen, jött az egész család) nagyrészt kisebbek nálunk, így különösen szerettek volna a friss hóban játszani.

Mikor a kicsik már nagyban kint játszottak, felkaptam a bakancsomat és indultam is ki. A nagy öröm mellett ami fogadott, kaptam egy hógolyót is az arcomba... Ha megtudom kitől származik, esküszöm nem állok jót magamért.

- Na jó... Ez ki volt?! - kiáltottam, mire meglepő módon nem kaptam választ.
- Hát így állunk! - nevettem, és már gyúrtam is a következő ,,fegyvert".
Roni felé hajítottam, aki sajnos időben feleszmélt, és kitért a labda útjából. Ajj már...
- Csak nem nekem szántad? - kérdezte röhögve.
- Én, neked? Soha! - vigyorogtam, és eldobtam a következőt is, ami viszont váratlanul érte, így tiszta hó lett a kabátja. Beleboxoltam a levegőbe, majd besiettem az egyik tuja mögé, remélve hogy az fedezéket nyújt a mérges barátom elől. Már hajoltam volna ismét a puha hóba, amikor hideget éreztem a nyakamon.

Egy sikítás kíséretében reflexből hátrafordultam, és az első kezem ügyébe kerülő tárgyat, az engem ,,meglepni" készülő személyhez vágtam. Ami sajnos egy méretes faág volt, a vicces kedvében lévő ember pedig... Pedig nem tudom. Ugyanis a bot súlya alatt ketté görnyedt, én pedig ilyedten guggoltam le mellé.
- Úristen jól vagy? - kérdeztem, még továbbra sem tudom kitől.
- Ez hülye kérdés... - nyögte.
- Ajj, ne haragudj! - nyavajogtam - Reflex...