♦ C H A P T E R 7. ♦

606 38 3
                                    

- Hol a fenébe vagy már? – hallottam a telefon másik végéről Tim türelmetlen hangját.

- Próbáltál már zuhogó esőben taxit fogni? – kérdeztem vissza kissé szemrehányóan, miközben egy üres autót próbáltam leinteni.

- Megmondtam, hogy elküldöm érted a sofőrünket. Akkor már rég itt lennél.

- Én meg megmondtam, hogy nem kell. Oda fogok érni, csak nyugi.

- Ethelyn, az egész társaságból kb. hat embert ismerek, és ahogy láttam, Hayden se ismer sokkal többet.

- Fél óra és ott vagyok, addig tarts ki – bontottam a vonalat és bepattantam az előttem lefékező taxiba.


Ahogy befordultunk a gazdag negyedbe, ahova Timék pár éve költöztek, rögtön észrevettem a magas, két szintes fehér házat. A lépcső előtt fiatalok cigiztek, viháncoltak, őket nem zavarta az eső. Nem messze tőlük Tim alakját is észrevettem, ahogy egy pohárral a kezében várakozik behúzódva egy fa alá. Kipattantam az autóból, kifizettem a taxis és odasiettem hozzá.

- Mit ácsorogsz itt kinn? – kisebb szívrohamot hoztam szegényre, ahogy felbukkantam a háta mögött.

- Ethelyn végre! Totális káosz ami benn van, szükségem volt egy kis friss levegőre.

- Ahogy hallom jó a buli – böktem a fejemmel a ház felé, ahonnan dübörgött kifelé a zene.

- Nem túlzok, szerintem vannak vagy ötvenen és Hayden a brigád feléről azt se tudja kicsoda.

- Úgy tűnik a barátai igazán kitettek magukért. Bemehetnénk?

Az eső már szerencsére elállt, egy picit szemerkélt csak, viszont a vékony átmeneti dzsekimen átfújt a szél amitől megborzongtam.

Amint beléptünk a házba a zene még hangosabb lett. Igaza volt Timnek, rengetegen eljöttek. Vonaglott a társaság a zene ritmusára, az emeleten három lány külön 'előadást' tartott a bámészkodó srácoknak. Miközben pásztáztam a tömeget, összeakadt a tekintetem egy undok szempárral. Betty – a szappanos lány – fintorogva nézett vissza rám, gondolom nem számított a jelenlétemre. Ahogy én sem az övére. Pár másodpercig még bámultuk egymást, majd visszafordult táncpartnere felé és tovább riszálta magát.

- Gyere már! – kapott a karom után türelmetlenül Tim, és a tömegen keresztül a konyha felé húzott.

Szerencsére a konyha elég távol volt a buli központjától így végre nem kellett ordítani a másik fülébe.

- Hála az égnek, egy kis csend... – sóhajtottam és felültem a fehér márványpultra.

- Mit kérsz inni? – válogatott Tim a megkezdett üvegek között.

- Azt amit te.

- Vodkát? Komolyan? – nevetve nézett hátra a válla felett.

- Hülye, nem az egész üveggel kértem, csak egy pohárral. Nem lesz tőle bajom.

Tim a fejét csóválva adta át a poharat, aminek a tartalmát egyből legurítottam.

- Ugye nem akarod leitatni? – lépett be a konyhába Hayden széles mosollyal az arcán – Örülök, hogy eljöttél, eggyel több ismerős arc – lépett mellém és egy kedves puszit nyomott az arcomra.

- Jó a buli – motyogtam alig hallhatóan, olyan zavarba voltam attól az aprócska puszitól.

- Azt mondta egy pohártól nem lesz baja, én mosom kezeimet – védekezett nevetve Tim.

♦ A FALAKON TÚL ♦Where stories live. Discover now