In the Shadow of Magic [Szünetel]

Prológus

- San, meddig óhajtasz még fürdeni? - kérdezem keresztül ordítva az ajtón.
Nem hallat választ, csak meghallom, hogy nagyobbra nyitja a csapot. A vízsugár annyira üti a zuhanykabin falát, hogy még aludni se tudnánk ha akarnánk. Nemsokkal később Xion elővesz egy könyvet a táskájának legmélyebb bugyraiból, beleolvas majd megszólal:
- Ha fürdeni nem is, de aludni legalább tudunk. - pillanat rám magabiztosan.
- Mire gondolsz? - néztem rá értetlenül.
- 𝐴𝑑 𝑆𝑜𝑚𝑛𝑢𝑚! - feleli, majd elkezd minden elhomályosodni és érzem, ahogy a párnáim selymes érintésébe temetkezik a testem. Elaludtam...
Megint itt vagyok. Ezen a helyen találkoztam a Kalapossal. De most nincs itt. Úgy érzem minden teljesen megváltozott, mégis minden ugyanolyan. Az öreg korhadó pad, amin ülök, az omladozó vakolat a falon, az erre felfutott borostyán... Még az ég is ugyanolyan lilás kékes, tele csillagokkal és a szétrepedt holddal. Mégis... Mégis a olyan hűvössé lett ez a hely, a hideg futkos a hátamon ha körülnézek, mintha félnék, de nem félek. Nyugtalanít ez az egész. Felkelek a padról, lépésem tocsogó hangot hallat, de nem foglalkozom a furcsasággal.
Valami vonz, hogy belépjek abba az épületbe, melyen, mint díszek lógnak az indák. Nyújtom kezem a kilincs felé, de valami nem enged. Kizuhanok ebből az irreális világból. Tehetetlen forgásom közben megpillantom saját magam a mélyben, egyre közelebb érek az imposztoromhoz, majd mikor belezuhantam a rejtélyes hasonmásomba, felriadok és ezzel együtt leesek az ágyról. Helyenként a padló teljesen vizes... San kijött a fürdőből.
- Mi volt ez? - kérdezem magamtól ijedtemben kicsit hangosabban mint szerettem volna.
- Yunho, nem lehetne kicsit halkabban? - kérdezi kómásan San.
Nade ne ugorjunk ennyire előre. Először is hol is vagyok, miért vagyok itt, és ki is az a Bolond Kalapos? Minden akkor kezdődött, amikor álmomban megjelent a Kalapos és azt mondta nekem "Ha azt felelem, a rideg valóságban léteznek az illúzióid... Velem tartasz?". Másnapra rá jön egy rejtélyes sötét ruhás alak, és kopog az ajtónkon. Anyu kinyitja neki azt, majd a futár megkérdezte hol talál engem, mert van számomra egy levele. Nem engedi, hogy anyám vegye át a levelet, így le kell sétálnom a lépcsőn és át kell vennem a baljós sötétzöld borítékot, melyen egy fa mintázatú pecsét díszeleg.