Nehéz

36.

- Miért tolnátok?

- Mert most te vagy a legfontosabb.

- Nem, két évig én voltam a legfontosabb, most már Lisa és a leendő családod a legfontosabb. Így maradjon a júniusi időpont, kérlek.

- De nem akarjuk, hogy neked kellemetlen legyen.

- Nem lesz, én leszek a legboldogabb koszorúslány, kérlek titeket, ne toljátok el.

- Jól van, akkor ezt még átgondoljuk, úgyis beszélünk holnap – vigyorgott Peter mire csak szemem forgattam – Vigyázz magadra.

- Ti is, és jövőhét csütörtökön megyek a tárgyalásra.

- Igen, az időpontodat átrakattad a dokival tegnap?

- Igen, szerdán megyek a csütörtök helyett.

- Jól van.

- Most már menjetek, itt állunk húsz perce az előszobában, este még írok és holnap hívlak, jó?

- Tökéletes.

- Vezess óvatosan – néztem nagybátyámra, aki csak szalutált majd kinyitotta az ajtót és elindult. Lisa még adott egy puszit majd követte a vőlegényét. Mikor beszálltak a liftbe bezártam az ajtót és a borítékra néztem. Félve vettem újra kezembe majd besétáltam a nappaliba.

A kanapéra leülve elkezdtem bontogatni. Nem értettem, de mikor kivettem a lapot és széthajtogattam felsóhajtottam:

„ Egyetlenem, Grace!

Borzalmas napom volt, délután Peter felhívott, hogy kórházba kerültél, rettegtem, hogy a betegség miatt, hogy az tért vissza, de tudtam, hogy nem hagylak majd magadra, mert együtt erősebbek vagyunk. Mikor az orvos elmondta mi történt annyi minden járt a fejemben, de az opcióként sem merült fel hogy elmenjek, hogy magadra hagyjalak, de téged ismerlek, ezért írom neked ezt a levelet, minden eshetőségre felkészülve, hogy tudd mi vár ránk, és hogy mire készülj velem kapcsolatban...

Az ágyadban feküdtem, a párnádat ölelve és beszívtam az illatod, annyira hiányzol, nem megy az elalvás. Csak dobálom magam, mert ha csak belegondolok, milyen szenvedést okozott neked Jack egyszerűen nem tudom türtőztetni magam és megy fel a pumpa.

Hogy is alhatnék most nyugodtan mikor még azt sem tudjuk, miért nem ébredsz fel, és mikor fog ez megtörténni. Annyira aggódom és félek. Rettegek, hogy ezután nem akarsz velem lenni, nem akarod, hogy melletted legyek, mint a társad és ellöksz majd magadtól. És az előéletedet tekintve Grace, erre megvan az esély, te az a fajta ember vagy, aki ha valami rossz történik vele, falakat húz fel és eltaszítja a körülötte lévőket...

Bár ne így lenne, de szeretném, ha tudnád, hogy ha mégis így alakul én, akkor sem adom fel. Megkapod az időt, megkapod a teret, bármit, amit kérsz, de a szerelmünket, a kapcsolatunkat nem fogom feladni. Nem engedem el az álmaimat, a terveimet a jövőnket illetően, mert te hozzám tartozol, és én hozzád tartozom.

Várni foglak, tudod, hol találsz meg.

Szeretlek,

Adam."

A papírlapot félre téve lehunytam szemem és hagytam, hogy addig bent tartott könnyeim utat törjenek maguknak és ki szabaduljanak. csak magamhoz szorítottam az egyik díszpárnát és sírtam. Nem tudtam mit tegyek, írjak neki, felhívjam, vagy csak tegyek a terv szerint? Nem hívom, nem írok neki, nem keresem, amíg nincs előrehaladás, javulás az állapotomban. Mennyire ismer engem, számolt mindennel, de ettől függetlenül is, hogy készült rá, mennyire fájhatott neki. Peter is egy erős motiváció ahhoz, hogy jobban legyek, de Adam, ő az igazi oka ennek, hogy vállaltam a kezelést, a pszichológust. Hiszek abban, hogy vele kell lennem. Abban nem vagyok biztos, hogy ez előre meg lett írva és hasonlók, de azt tudom, hogy nem véletlenül találkoztunk és nem véletlenül engedtem őt közel magamhoz, valahogy már az elején is tudtam, hogy komoly szerepet fog játszani az életemben, nos, ő lett az életem.