"Tudunk....beszélni? Kérlek....?"
Körülbelül egy-két héttel később láttam utoljára.
Olyan váratlanul jöttél az új lakásomba.
Beszélni akartál velem.
Amint megláttalak, bezártam az ajtót.
De te megállítottad a lábaddal.
Kértél, hogy engedjelek be.
De megtagadtam.
"Nem akarom, hogy visszatérj az életembe. Nem azután, hogy annyira bántottál engem."
Megmondtam neked.
Újra bezártam volna az ajtót.
De most a kezeddel állítottad meg.
"Kérlek. Legalább vedd el ezt. Gyere el erre a címre. Kérlek, csak beszélni akarok veled."
Odaadtad nekem a papírt, majd engedted, hogy becsukjam az ajtót.
Órákig tartott miután valójában kinyitottam a papírt.
És amikor megtettem, írtál rá egy címet és egy telefonszámot.
Gúnyolódtam.
Csak eldobom.
De valamire arra késztetett, hogy ne.
Szóval csak beteszem a szemetes fiókba.
Nem tudom, hogy mi a terved.
De nem hiszem, hogy tetszik.
YOU ARE READING
𝐚 𝐬𝐢𝐧𝐠𝐥𝐞 𝐭𝐫𝐮𝐭𝐡| taekook
Romancea liar folytatása. "100 hazugságot mondtam, de most csak igazságot mondok neked. Szeretlek." "Ne várd el, hogy csak úgy visszafogadlak. Annyira súlyosan bántasz engem. Hogyan tudnám már elhinni, hogyha csak ezt az egy szót mondod ki?" "Rendben akko...
