Little Daisy

1. Fejezet

A cigifüst és a sör jellegzetes szaga volt az első, ami megcsapta az orromat, mikor beléptem a kocsmába. Persze, hisz mit is várhatnék egy ilyen helytől?
Odamentem a pulthoz, hogy kérjek egy italt.
- Vizet? - kérdezte a pultos, Chuck, és láthatóan jól szórakozott rajtam. Négy hónapja minden péntek és szombat estémet itt töltöm, de eddig semmi mást nem rendeltem még vízen kívül.
- Mint mindig - biccentettem mosolyogva.
Chuck nevetve megrázta a fejét, majd megtöltött egy poharat vízzel, és átnyújtotta.
- Cigivel inkább már meg sem kínálnak.
- Gyorsan tanulsz. Mennyi idő is kellett mire megjegyezted? - viccelődtem.
- Nem gyakran fordul meg itt olyan, aki nem dohányzik, és nem iszik alkoholt - vonta meg a vállát.
- Csak azért vagyok itt, hogy ne kelljen otthon legyek. Na meg jó a zene is - böktem a színpad felé.
- Miért, mi van otthon?
- Otthon szar zene szól.
Chuck megértette, hogy nem szeretnék erről beszélni, és nem is faggatott tovább, amiért nagyon hálás voltam.
- És semmi más nincs, ami miatt szeretsz itt lenni? Vagy senki más? - Felhúzta a szemöldökét, és egy pillanatra azt hittem flörtöl velem. Sokszor hittem ezt, de mindig lebeszélem magam erről. Chuck minden lánnyal így szokott beszélni. Ilyen a természete, nem tud nem flörtölni.
- Talán - feleltem sejtelmesen. Chuck megeresztett egy magabiztos mosolyt, majd figyelmét elterelte egy csapat részeg lány. A szememet forgatva figyeltem, ahogy a lányok össze-vissza beszélnek és kelletik magukat, közben nagyon szexinek akarnak tűnni. Hát nem voltak azok. Mindegy holnap úgysem fognak erre emlékezni.
A színpadon játszó együttesre emeltem a tekintetemet, és a továbbiakban a zenére koncentráltam.
Régóta követtem már az együttest. A nevük The Infection, saját nevüket azonban sosem tudtam meg.Chuck szerint a koncert végén mindig bemutatkoztak, de én sosem maradtam addig, mert akkor túl későn értem volna haza. Kértem, hogy árulja el nekem a nevüket, de mindig megmakacsolta magát és nem mondott soha semmit. Ezzel akart rávenni, hogy tovább maradjak, de sosem járt még sikerrel.
A szemem sarkából rápillantottam a pult mögött álló fiúra.
Éppen egy lányt vígasztalt, aki valami miatt sírt és bár Chuck nagyon megértő arcot vágott, látszott rajta, hogy a háta közepére sem kívánja a lányt és a problémáit.
Megérezhette, hogy figyelem, mert segélykérőn rám nézett, és hangtalanul formálta ajkaival, hogy "segíts". Tehetetlenül széttártam a karom, mire lemondóan visszafordult a lányhoz.
Szórakozottam piszkálgattam a poharam, mikor a fiúk új dalba kezdtek. Érdeklődve figyeltem őket.
"My mommy said your a good girl,
Who dated with a good guy,
And you can't be mine,
But still, I try so hard.
So, please tell me baby,
What should I do,
To be your lover tonight,
Please help me Daisy,
I know you want it too."
Az énekes végig csukott szemmel énekelte a szöveget a mikrofonba. Azt hittem ismerem az összes dalukat, hisz minden koncertjükön itt vagyok pénteken és szombaton is. De ezt még sosem hallottam. Pedig rólam szólt. A nevem Daisy.
Egy pillanat alatt ezer gondolat száguldott át az agyamon, míg végül arra jutottam, hogy kockázatok. Nem érdekelt, hogy későn érek haza, és mit fogok ezért kapni. Az összes dalukat hallani akartam, bármi áron, nem akartam megint a koncert háromnegysdénél lelépni.

- Kérek egy sört Chuck! - fordultam hirtelen elszántsággal a pult felé. Chuck éppen egy fiút szolgált ki, de egyszerűen otthagyta, és érdeklődve viszlatott.
- Mi történt Daisy? Azt hittem nem iszol alkoholt.
- Meg akarom várni a koncert végét, és ha már egy szabályt megszegek, nyugodtan megszeghetek kettőt is.
- Na ez a beszéd! - Gyorsan csapolt egy pohárba sört, majd figyelte ahogy megkóstolom. Mintha egy történelmi pillanat szemtanúja lenne.
Belekortyoltam az italba, de minden elszántságom ellenére, amint a számhoz ért, visszaköptem.
- Hú de szexi. Kérlek csináld mégegyszer.
- Hülye. Miért nem mondtad, hogy ilyen íze van? - Erre csak megvonta a vállát.
- Nagykorú vagy, azt hittem már kóstoltál sört. Különben meg bűn lett volna kihagyni ezt a látványtm
- Hát a többit már biztos nem iszom meg. - Letettem a poharat, de hamar le is csaptak rá.
- Ha te nem kéred, az enyém lehet? - kérdezte egy nagyjából velem egykorú srác, mitsem törődve azzal, hogy beleköptem. Ő tudja.
- Nyugodtan - mondtam, majd odacsúsztattam hozzá.
- Kösz - vette el. - Cigit?
Megráztam a fejemet, majd visszafordultam Chuckhoz.
- És mi ez a hirtelen jött nagy kíváncsiság? Eddig féltél sokáig kimaradni. Nem fognak megbüntetni a szüleid?
- De, biztos hogy lesz következménye.
Szóval ha jövőhéten nem jönnék... Kérlek látogass meg a temetőben.
- Mondd, hogy csak viccelsz.
- Nem. Ja, és virágot is hozz a síromra. Százszorszépet. Az a kedvencem.
- Hihetetlen vagy Daisy.
- Köszönöm - húztam ki magamat büszkén.