Multifandom Madness

Ja'Far x Reader

- Hát ez jól ment. - motyogtad Sinbadnak dőlve, ő még jobban magához húzott téged.

- Amint ennek vége mindent elmagyarázok neki, ígérem.

Sinbad végigsimított a hátadon, majd újfent felöltötte a gőgös uralkodó álcáját és elvegyültetek a tömegben.

Pár hét múlva

- Kezdem megunni, hogy veled kell aludnom. - vágtad oldalba Sint, miközben befeküdtél mellé az ágyba. - Horkolsz.

Ő jóízűen felnevetett, ami téged is mosolygásra késztetett.

- Ez igaz, de én legalább férfiasan horkolok. - vigyorgott rád.

Játékosan hozzávágtad az egyik párnát, amit persze ő el is kapott és azzal a mozdulattal vissza is dobta. Vihogva lendültél oldalra, csakhogy legurulj az ágyról. Ezt meglátva a király hatalmas röhögésben tört ki.

- Pofa be. - vihogtál tovább a földön feküdve. - Ez a te hibád!

A könnyeidet törölgetve ültél vissza az ágyra, csakhogy Sinbad egy újabb párnával találjon arcon. Mérgesen néztél rá, majd teljes erődből ráugortál és megharaptad a vállát.

- Te kis... - szitkozódott az orra alatt, majd megragadta a derekat és ledobott téged maga mellé. Pár percig csak az egyre lassuló lélegzetek hallatszott, majd Sin megszólalt.

- Azt hiszem itt az ideje abbahagynunk ezt. Bármennyire is mutogatlak mindenki előtt az a nyomorult csak nem akar feltűnni.

- Pedig biztos voltál benne, hogy előjön.

- Igen - túrt bele a hajába - Azután, hogy megölte azt a szegény lányt, akiről azt gondolta, hogy a szeretőm... Feltételeztem, hogy egy feleségnél teljesen kiakadna. Még az a hülye üzenet is „Ha nem lehetsz az enyém másé se leszel"...

A király gondterhelten összeráncolta a homlokát. Ekkor vágódott ki az ajtó. Mindketten azonnal a fegyvereitekért nyúltatok. Csak akkor nyugodtatok meg mikor megláttátok a parancsnokokat. Mindenki bemasírozott a szobába, különféle felületeken helyezkedve el. Ti egymásra pillantottatok, majd letettétek a fegyvereket.

- Minek köszönhetjük a látogatást. - kérdezte Sinbad.

- Én mondtam, hogy nincs köztük semmi. - vonta meg a vállát Sharrkan teljesen figyelmen kívül hagyva titeket. - Hisz nézz rájuk, ruhában alszanak!

- Tudtam, hogy Sin sosem érne hozzá a mi kiscicánkhoz. - bólintott Hinahoho is.

- Csak azt tudnám mire volt jó ez a színjáték. - tette keresztbe a lábaid Yamu

Masrur egyetértően hümmögött. Te bűntudatosan a kezeiddel kezdtél el babrálni. Sinbad a fejedre tette hatalmas kezét.

- Így igaz. Megjátszottuk az egészet. Pár hete holtan találtam az egyik hölgyet akinél a szokásos édességadagomat szoktam venni. Egy üzenet volt rátűzve a testére. „Sinbad drága szerelmem, ha az enyém nem lehetsz akkor másé se legyél. Nemsoká újra találkozunk, te nem fogod tudni én ki vagyok, de én örökké a szerelemmel a szemembe fogod rád nézni" Eléggé kaotikus az üzenet ahhoz, hogy tudjuk az illető nem éppen a legtisztább elmével rendelkezik. Ezért is kértem meg (Név)-t hogy játssza el a feleségemet, hátha elő tudjuk csalogatni ezt az ismeretlent. Sajnálatos módon nem működött.

- Mégis miért nem szóltál nekünk? - pattant fel Ja'Far hirtelen. - Mi is segíthettünk volna.

- Nyugalom. - emelte fel a kezét Sin - Muszáj volt fenntartanom a látszatot és ha elmondtam volna nektek előre a reakcióitok nem lettek volna hihetőek.

- Akkor is! Mi egy család vagyunk, tudnunk kellett volna, hogy készülsz valamire. - emelte fel még jobban a hangját a főtitkár. - Tudod te egyáltalán milyen érzés volt nekem végignéznem ahogy ott parádézol? Hogy szó szerint vissza kellett fognom magam, nehogy hirtelen felindulásból megöljelek, mikor a kezed megérinti őt?

Elkerekedett szemekkel néztél Ja'Farra, mint ahogy mindenki más a szobában. Sinbad bűnbánó arccal felállt és egy erős ölelésbe vonta a remegő férfit. Valamit súgott a fülébe, majd a többiekre nézve intett nekik, hogy kövessék őt. Mikor mindenki elhagyta a szobát Ja'Far elindult feléd és meg sem állt addig míg teljesen föléd nem tornyosult. Valami villant a szemében mikor felnéztél rá. A következő másodpercben pedig már az ágyon feküdtél, és egy nagyon mohó száj simult a tiédre. Jólesően megborzongtál, ahogy a teste teljesen betakarta a tiédet. Aprót nyögve még jobban hozzá bújtál, ugyanolyan hévvel viszonozva a csókot. A csuklóidat leszorító kezek megfeszültek, érezted, ahogy egy tolakodó térd befurakodik a lábaid közé. Ja'Far ajkai a nyakadra vándoroltak, mire hangosan felsóhajtottál. A hangot meghallva megdermedt és felegyenesedve belenézett a szemeidbe.

- Te. Az. Enyém. Vagy! - hangsúlyozott ki mindent szót, homlokát a tiédhez nyomva - Soha többet nem érinthet meg más, különben megőrülök.

- Mutasd meg. - kúszott incselkedő mosoly az ajkaidra. - Mutasd meg nekem, hogy mit jelent ez.

Szerelmed frusztráltan felnyögött és újfent letámadta az ajkaid.