Just My Type (Bradley Simpson FF.)

15.

Az épületet megkerülve éppen akkor értem a másik ajtóhoz mikor a klip vége van és Brad éneklés nélkül kisétál az ajtón.
Kint már sötét volt és november révén hűvös is.
-Szia Brad.- hallottam a táncos lány hangját, aki előbb jött oda hozzám.
-Szia.- mosolygott rá Brad felé fordulva.
-Tudom a fiúknak szokása ezt kérdezni.- tördelte az ujjait.- De eljönnél velem egy randira?
-Én.- pillantott rám Bradley, majd zsebre dugva a kezét visszafordult a lány felé.- Nagyon szívesen.
Szíven ütött a válasz, de tudtam én utasítom el.
-Naomi.- jött felém a magas, kissé szakállas producer.
-Szia Alexander.- mosolyogtam rá, így elszakítva a tekintetem a kis párocskáról.
-Meghívhatlak egy kávéra?- kérdezte lenézve rám. Alexandernek hasonlóan zöld szemei voltak, mint Iannek és sokkal magasabb volt.
-Holnap délelőtt?- kérdeztem mivel már nagyon fáradt voltam.
-Érted megyek.- mosolygott, majd egy puszit nyomott az arcomra és elsétált. Elégedett mosollyal fordultam Bradley felé aki engem figyelt.
-Mehetünk?- indultam meg felé.
-Miért csinálod ezt?- kérdezte kicsit mérgesen.
-Mit?- léptem elé karba tett kézzel.
-Nekem azt mondod nem állsz készen egy kapcsolatra, vele meg egy szó nélkül elmész kávézni.- mutogatott Alexander után.
-Nem tudom ki mondott először igent Ms.Táncikának.- mutattam az épület felé ahová a lány bement.
-Hát nem érted? Féltékeny vagy, de közben nem akarsz tőlem semmit.- akadt ki és elsétált mellettem. Mindenkitől elköszönt, majd a kocsi felé vette az irányt. Felszedtem a táskám, én is elköszöntem és Brad után siettem.

Az út teljes csöndben telt, ahogyan az otthon töltött idő is.
-Jól áll az öltöny.- mosolyogtam rá a konyhából.
-Nomi. Fejezd be.- vágta rá, majd bezárkózott a fürdőbe. Nagyot sóhajtottam, majd ahogy voltam lefeküdtem aludni.

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem. Mielőtt felvettem konstatáltam, hogy dél múlt. A telefonom kijelzője Alexander nevét jelezte ki, így gyorsan felkaptam.
-Szia.- szóltam bele kissé rekedtes hangon.
-Felébresztettelek?- kérdezte kicsit aggódva.
-Nem szólt az ébresztőm.- válaszoltam szenvedve.
-Akkor áll a mai randi?- tért azonnal lényegre.
-Igen persze. Egy óra múlva?- kérdeztem felpattanva az ágyról.
-Írd le a címet.- válaszolta, majd kinyomta a telefont.
Kikaptam a gardróból egy fekete testhez simuló szoknyát, és az egyik magassarkú csizmát, majd átszaladtam a fürdőbe. Lemostam a tegnap sminkem, majd gyorsan lefürödtem és újra sminkeltem magam, miután fogat mostam.
A nappaliba teljesen felöltözve érkeztem, majd a konyhába siettem, hogy elfogyasszak egy almát reggeli/ ebéd gyanánt.
-Csinos vagy.- hallottam magam mögül Brad hangját, mire egy kicsit megijedtem.
-Köszönöm.- mosolyogtam rá, miközben visszaszaladtam a szobába a táskámért és a telefonomért.
-Hova mész?- nyújtózkodott el a kanapén.
-Egy kávézóba.- ültem le mellé, miközben leültem mellé a kanapéra.
-Szóval elmész a randira?- bólintott, mint aki megértette a helyzetet.
-Van valami új szám?- tereltem el a témát.
-Van.- vágta rá, majd felpattant és a gitárjával tért vissza. Pengetni kezdte a hangszert, és énekelni kezdte mellé a szöveget. Pontosan tudtam, hogy rólam szól, de valahogy mégis teljesen megfogott. Tudom, hogy játszom vele, de valahogy félek, hogy valaki ismét csak megbánt. Ő pedig igaz szerelemre vágyik.
Éppen befejezte a dalt, mikor megcsörrent a telefonom.
-Megyek.- szóltam bele azonnal.
-Mit gondolsz?- kérdezte Brad oldalra fordítva a fejét.
-Mennem kell.- álltam fel, mivel nem tudtam mit reagálni egy rólam íródott számra.
-Olaszországban szeretném a klipet forgatni.- kiabált utánam, mire megtorpantam.
-Ezt megbeszéljük majd.- nyitottam ki az ajtót és becsaptam. Az ajtónak támaszkodtam, majd kifújtam a levegőt és elindultam lefelé. Rá kellett jönnöm, hogy Brad összes mostanában íródott számának én vagyok az alanya.

-Szia.- pattantam be Alexander mellé, aki két puszival köszöntött. Egy közeli kávézóba mentünk és hála az égnek volt miről beszélnünk. Egy óra múlva viszont mennie kellett, hiszen egy újabb klipet ment forgatni.
-Akkor holnap?- kérdezte miközben leparkolt a ház előtt.
-Örömmel.- adtam egy puszit az arcára, majd felmentem az emeletre. A lakásba belépve egy női nevetést hallottam.
-Megjöttem.- kiabáltam ezzel megzavarva a nappaliban nevetgélő táncos lányt.
-Remek.- kiabált vissza Brad, majd tovább beszélgetett a lánnyal. A telefonom csörgésére azonban csendben maradtak.
-Szia Daniela.- szólaltam meg olaszul.
-Naomi. Haza kell jönnöd.- sírt a telefonba.
-Minden rendben?- ültem le ijedt arccal a pult melletti székre.
-Nincs. Mindent elmagyarázok majd itt. De ide kell jönnöd. Nick kórházban van.- csuklott el a hangja.
-Tessék? Kórházban?- csöppent le az első könnycsepp.
-Minden rendben?- hallottam Brad hangját, mire csak egy mozdulattal leintettem.
-Tegnap éjszaka balesetünk volt.- sírt tovább.- Gyere ide kérlek.
-Megyek ahogy tudok. Majd hívlak.- nyomtam ki a telefont, majd a szobába siettem és megpróbáltam leszedni a gardrób legfelső polcáról a bőröndöm, de alacsonyságom és sírástól nem látva ez nem igazán jött össze.

-Bradley.- szaladtam ki teljesen könnyáztatott arccal, aki éppen a táncos lány száját tanulmányozta.-Mindegy.
-Nomi.- engedte el azonnal a lányt és utánam szaladt. Nem válaszoltam, csak tovább próbáltam leszedni a bőröndöt. Brad mellém lépett és levette.
-Kösz.- válaszoltam a földre hányva a bőröndöt és csak elkezdtem beledobálni néhány cuccot.
-Nomi.- fogta meg a kezem, de elrántottam.- Naomi.- emelte fel a hangját és újra megragadta a kezem ezzel maga felé fordítva.
-Nick kórházban van.- rántottam el a kezem.-Haza kell mennem.- pakoltam tovább.
-Nem engedlek el egyedül.- húzott közel magához.
-Nem kell velem jönnöd.- öleltem meg.
-Nem kérdésnek szántam.- felelte egyszerűen, majd kiment a szobámból, gyanítom pakolni.

Fél órával később éppen indulni készültem, de előtte megittam egy pohár vizet. Magam elé bámulva kortyolgattam, majd elakartam hagyni a lakást, mikor Brad lépett ki a folyosóról egy bőrönddel.
-Na induljunk.- nyitotta ki az ajtót és kilépett rajta.
-Brad tényleg nem kell velem jönnöd.- siettem utána, ő pedig beszállt a liftbe.
-Nick a barátom, ráadásul te is teljesen kész vagy, szóval nem hagylak egyedül.- nyomta meg a földszintre vezető gombot.- És már le is foglaltam két repjegyet.
-Köszönöm.- sóhajtottam a becsukódó ajtót figyelve.
-Nem kell semmit sem köszönnöd.- mosolygott rám, majd megfogta a kezem és megszorította ezzel is bíztatva.

Fél óra múlva a repülőtéren voltunk, becsekkoltunk és felszálltunk a gépre. Brad gondoskodott róla, hogy egymás mellett ülhessünk, majd egész út alatt átkarolt, akármennyire is volt ez a helyzet kényelmetlen, ő nem engedett el.
Az út nagy részét végig aludtam, viszont mikor nem, akkor Bradley filmjébe néztem bele amit éppen nézett. Egész út alatt csak sírtam, mivel pontosan nem tudtam mi is történt a bátyámmal, és miért is volt Danielaval.