Doki

A kezdetek

*10-évvel ezelőtt*
Emberek sikítoztak körülöttem. Mindenhol tűz volt,emberek rohantak segítség után kiabálva.
-Valaki hívjon egy hőst!*kiabált egy idegen ember*
-Hol vannak a gyerekeim!?*sírtva ordított egy nő*
Anyukámat kerestem miközben az emberek velem szembe futottak.
-Anya!*kiabáltam*
Egy férfi alakot figyeltem, felém
nézett. Nagyot nyeltem miközben könnyeim folytak le arcomon. Plüssmackómat szorongatva sírtam majd egy kisfiút figyeltem meg a férfi oldala mellett. Göndőr kék haja arcába lógott. A férfi kezét fogta majd a férfi újjai felém nyúltak.

És itt szakadt meg a visszaemlékezésem. Ennyire emlékszem arról a napról. Azon a napon döntöttem el azt hogy rendet teszek a világunkban. A nevem Ouka Hamada. 16-éves vagyok és Japánban élek egyedül. Az édesapámat nem ismerem, édesanyám meg azon a napon meghalt. Az UA-be járok hőstagozaton. Igazándiból..nem tudom eldönteni hogy hős szeretnék-e lenni vagy sem. De úgy álltam hozzá hogy egy próbát megér az egész.

Kényelmesen kimásztam az ágyamból majd elmentem a fürdőbe. Megmostam arcomat majd nekiálltam fogat mosni majd fésülködni. Visszamentem a szobámba majd felvettem az egyenruhámat. Barna hosszú göndőr hajamat felkötöttem egy copfba,majd egy kontyot csináltam belőlle. Még utoljára belenéztem a tükörbe majd undorodva néztem vörös szemeimet. Utáltam a szemeim színét...de nem tusok mit csinálni velük.
Táskámat felkapva mentem az iskolába majd kb 15-perc alatt odaértem. Mikor a termemhez értem mindenki vidáman beszélgetett. A szokásomhoz híven az utolsó padba beültem majd csak néztem ki a fejemből.

-Hey Ouka!*jött oda hozzám Sero*
-Jó reggelt..*motyogtam neki majd átkarolta nyakamat ami miatt elmosolyodtam*
-Lenne kedved ma este eljönni velünk bulizni?*nézett rám reménnyel teli szemekkel Sero*
-P-persze..hánykor? És hol találkozunk?*néztem rá miközben egy halvány mosoly jelent meg arcomon*
-Este 6-kor a kollégium előtt*mosolygott rám*
-Rendben*bólintottam*

Sero-t kb 5-éve ismerem. Nagyon jó barátok vagyunk. Azután a nap után kb 2-héttel ismertem meg. A szülei úgy kezelnek mintha a saját gyerekük lennék. Aminek örülök valamennyire..
Sokszor felajánlották hogy lakjak náluk vagy menjek kollégiumba. De mivel a kollégium nem kötelező ezért inkább a kis garzonomban élek. Utálok egy idő után emberek közt lenni.

Az 1 órán angol volt Present Mic tanárúrral majd utána Aizawa tanárúr vitt ki minket egy "edzésszerű" valamire.
Az ilyet nagyon nem szeretem a képességem miatt. Mert nincs sok haszna. Annak mi haszna lehet hogy valakit a tekintetemmel tudok irányítani? Meghogy hozzáérek valakihez és spontán felgyúllad. Haszontalan szerintem mind a kettő képességem.

Mikor az órának hála az égnek vége lett a B-osztályosok terméhez siettem.
Mikor az ajtajuk előtt álltam beléptem mahd elkiabáltam magam.
-Hitoshi Shinsou gyere ki egy kicsit!*kiabáltam a fiúnak majd kijött*
-Mit szeretnél? *mosolygott rám a fiú azzal az ijesztő mosolyával*
-Nem is beszélhetek már veled?*durciztam be*
-De*kuncogott*
Shinsou-val is elég joba vagyok. Azért is mert kb ugyanaz a képességűnk 1 eltéréssel. Hogy ő csak úgy tud irányítani embereket ha beszélt velük.
-Jössz te is majd bulizni ma este?*néztem rá*
-Isten ments hogy veletek bulizzak.
Elnevettem magamat majd pár szót váltottunk majd mind a ketten mentünk órára.

Ahogy vége lett az óráinknak mentem haza készülődni. Rossz érzésem van az estével kapcsolatban. Valami történni fog..nagyon aggódom...