halálomtól Halálodig

4

-Vörös, félédes? - nyújtotta felém a palackot, melynek márcsak láttán is elfintorodtam, nem még attól, hogy belegondoltam milyen íze van.
-Édes nincs?
-De, Dankóban és La'Fiestában. - sóhajtott fel, majd visszatette a Kékfrankost és levette a négyszáz forintos italt, abból is öt üveggel. - Jó lenne, ha nem mindig ezeket a szennyvizeket innánk. - forgatta meg szemeit, de az én arcomról ez se kaparta le a vigyort, amit a kosárban pihenő alkoholok váltottak ki belőlem. Öt üveg Dankó, két üveg Royal vodka és az ehhez fontos kólák és narancs levek. Igénytelen alkoholista vagyok, ezaz.
-Igaza van Erikának, Levi.-pártolt a lány oldalára Zoli, aki kecsesen helyezte kacsóját a vállamra. Nem meleg, de gyakran úgy viselkedik, ami persze nem igazán izgat, hisz általános óta legjobb barátok vagyunk, mint ahogy Erikával is. Mi így hárman, első óta ismerjük egymást és sikeresen eltudtunk helyezkedni egy középiskolába, ahol bár nem lettünk osztálytársak, a legtöbb szünetet együtt töltjük, hisz egyikünk se jön ki igazán az osztályával, maximum egy-két emberrel.
-Ez az én napom, szóval fogadjátok el, hogy nem sznob piákra költöm a kevés kis pénzem.-álltam be az egyetlen nyitott kasszához, melyben egy idős, mogorva nénike ücsörgött, a maga fenyegető aurájával és ahogy megpillantotta a szalagra felhelyezett árucikkeinket, a száját annyira eltátotta, hogy féltem, kiesik a protkója.
Protkó nem esett ki, azonban az hamar leesett, hogy a néni szabad idejében nem épp a fogait ápolja, sőt úgy nagyjából soha nem teszi azt, hisz a legtöbb foga meg se volt, ami pedig még szájában volt, a fehérrel mégcsak köszönő viszonyba se állt. A szagokat csak addig tudtam elkerülni, míg lágy hangján nem kezdte el rikácsolni hogy:
-Személyit! - ehhez pedig még kezét is tartotta, hogy oda tegyem az okmányt, mely bizonyította, hogy én éppen ma töltöttem a tizennyolcadik életévem.
Vártam, hogy kapjak tőle egy "Na, boldogot!" de nemhogy azt nem kaptam, de még az igazolványomat is úgy dobta vissza, ami annyira meglepett, hogy mozdulni nem tudtam érte, így az mellkasomnak "csapódott", onnan pedig a földre hullott.
-Köszönöm szépen. - hajoltam le érte, ő pedig undorral az arcán húzta le a vonalkódokat, majd benyögte, hogy "ötezer hétszáz", és fizetés után, köszönés nélkül utunkra engedett.
-Biztos nyomasztotta a klimax. - dobta fel az elbaszott hangulatunkat Zoli, így miután elpakoltuk táskáinkba a legálisan birtokolt italokat, útnak indultunk...
-Hova is megyünk?-álltam meg, mire Erikáék is megtorpantak.
-Ja, tényleg. - lobbant mellém a szőke szépség , majd végigsimított karomon és némi hezitálás után megszólalt. - Emlékszel Patrikra?
-Melyikre?-pillantottam le rá, majd átkaroltam derekát és elindultunk, hisz közben Zoli nélkülünk folytatta az utat.
-Kovácsra.
-A drogosra? - néztem rá a legkomolyabb fejjel, amit ebben a pillanatban magamra tudtam erőltetni.
-Dehogy drogos. - próbálta menteni a menthetőt, azonban kezem lecsúszott róla és újra gyökeret eresztettek lábaim. 
-Nemár Levi!-fogta meg karomat és próbált tovább húzni, de abból kifolyólag, hogy nagyjából egy fejjel magasabb vagyok nála és némi izom is elhelyezkedik rajtam, mindössze annyit ért el, hogy egyik lábammal előrre léptem, hogy ne essek pofára.-De ők maguk hívtak minket, sokkal jobb buli lesz, mintha csak hárman lennénk.-győzködött tovább, közben pedig Zoli is visszatért, hisz feltűnt számára, hogy nem követjük.
-Mi a baj?-kérdezte, de ahogy Erika szemeibe nézett, egy leplezetlen sóhaj szakadt fel mellkasából.-Hidd el Levi, én se akartam menni, de Patrik maga jött oda hozzánk, hogy szeretné a szülinapodat velünk együtt ünnepelni.
Lehet be kéne adnom a derekam, de basszus, mióta az eszemet tudom, vártam ezt a napot, hogy végre nagykorú legyek és inkább ünneplem a szűk baráti társaságommal, mint egy olyan sráccal, aki keményebben tolja  a drogokat, mint én a Coca-Colát, pedig én nagyon sok kólát iszok. Néha azon aggódom, hogy mikor lyukad át a gyomrom és folyik szanaszét a nemrég megivott üdítőm. Viszont abban igazuk van, hogy eddig minden szülinapomat hármasban töltöttük és néha nyitnom kéne az olyan ajánlatokra, mint amit Patrik is adott nekünk.
-Rendben. - mondtam ki, mire Erika majd kiugrott a bőréből örömében, viszont csitítgatni kezdtem.-Egy feltétellel.-tartottam fel mutató ujjam, ő pedig vad bólogatásba kezdett.
-Mi lenne az?
-Egyikünk se fogad el drogot.-mondtam ki komolyan, ő pedig azonnal rávágta, hogy ez természetes és hogy emiatt mégcsak aggódnom se kell. Ezután elindultunk, bár én még mindig vonakodtam a dologtól.
Lassan húsz perce sétáltunk, és egyre jobban kezdtük elhagyni a város nyüzsgő részét, mígnem elértünk egy romot, ami régen, talán munkás szálló lehetett, hisz egy kitelepült gyár kopott táblája díszelgett a falon.
-Ez most komoly? Egy elhagyatott lakás, ahol régen a Nokiások éltek? - fakadtam ki, hisz amikor arról volt szó, hogy találkozunk Patrikkal, azt gondoltam, hogy valahol a városban összefutunk vele, aztán elmegyünk a Rába partra, ahogy minden átlagos kezdő alkoholista.
-Ne nyavajogj. - hallottam meg egy lágy, de ismeretlen fiú hangot, az épület felől, pontosabban annak második emeletén lévő ablakból.
-Mivan?-néztem fel rá. Ott ücsörgött, hátát neki vetette az nyitott ablak keretének, és egyik lábát lelógatta. Barna haja igénytelenül állt fején, melyen egy féloldalas mosoly csücsült. Kék szemét, már ilyen távolságból kiszúrtam, de ruhája is elég feltűnő volt. Nem volt rikító, mindössze nem egy velem egyidősnek tűnő sráchoz illett. Egy ing takarta mellkasát, mely inkább hasonlított nagymamám otthonkájára, mint egy férfias ruha darabra. Alap színe fekete volt, ezen azonban számomra felismerhetetlen lila és okker alakzatok terpeszkedtek. Ehhez egy bordó nadrágot vett fel, ami nem teljesen simult testéhez, de természetesen nem az a fajta, amibe a vádlija háromszor belefér. Szettjét pedig egy piros Vans cipővel egészítette ki, szóval így távolról se volt egy divatos manus.
-Szia, Dénes! - integetett fel Erika, az előbb körbeírt fiúnak és agyamban ekkor körvonalazódott nagyjából minden, amit eddig ma megéltem. Szóval Dénesről annyit kell tudni, hogy egy időben hajtott a mellettem vigyorgó lánykára, azonban barátnőm nem egyszer utasította vissza, így hosszú idő után, de letett arról a dologról, hogy ők valaha is együtt lesznek, de azóta is elég jóban vannak, én azonban még soha nem találkoztam vele, így ha Erika nem mondja ki a nevét, valószínűleg felmentem volna és kirugdaltam volna az ablakon, hisz hiába köszönt neki a lány, szemét le se vette rólam és süt róla, hogy mennyire lenéz...és nem csak azért mert magasabban van.
-Gyere, menjünk fel. - tépte meg pólómat Eri, és rohadt nagy szerencséje van, hogy nem szakította el a Rick and Mortys pólómat, mert nem hogy vetetek vele egy újat, de egy ugyanilyen pulcsit is kértem volna mellé.
Kétségbe esetten pillantottam Zoli felé, hátha megszán és azt mondja, hogy "Inkább menjünk haza.", de ő tudomást se vett segélykérésemről, csak követte a lánykát, aki majdnem szögdécselve libbent be a porfészekbe.
-Faszom...-dünnyögtem, majd utoljára felpillantottam arra az ablakra, ahol nemrég még Dénes süttette a seggét, azonban mostmár csak hűlt helyét találtam, gondolom elindult, hogy üdvözölje a lányt, aki épp hozzá tartott.
Komótosan lépkedtem két barátom mögött, aztán pár lépcsőfok megmászása után belépünk egy házba, ahol a külső körülményekhez képest rend volt. Mármint, olyan férfias rend. Pár dolog el volt dobálva, illetve sörösüvegek foglaltak el úgy nagyjából két négyzetmétert, de ezektől eltekintve egész jó állapotok uralkodtak. Az egész helyiség amúgy elég nagy volt, régebben gondolom ez egy közös tér lehetett. Mindössze három ajtó nyílt innen. Az egyik a lépcsőházba, ahonnan nemrég betértünk, a másik kettő pedig mosdókba, nemekre lebontva.
-Érezzétek otthon magatok!-nyomot kezembe egy sört az "otthonkás" fiú, miközben az az idegesítő mosoly, még mindig arcán virított. - Te vagy Levente, ugye?
-Csak Levi.-pontosítottam,hisz a Levente megnevezést mindig olyan hivatalosnak találtam, na meg csak akkor szólítanak így, a hozzám közel állok, ha haragszanak rám, az pedig sosem jó jel.
-Oké, Levi.-nyújtotta felém bal kezét, én pedig kis hezitálás után megfogtam azt.-Rádi Dénes, bár gondolom Erika már mesélt rólam valamit.
-Volt rá példa. - pillantottam a lányra, aki épp haját igazgatta...furcsán viselkedik, nem szoktam én ehhez hozzá.
-Patrikék mikor jönnek?-szólalt fel az emlegetett, mire Dénes keze elengedte enyémet, így az igénytelenül visszahullott mellém.
-Hát, nem rég írt, hogy megszerezte azt, amit szeretett volna, illetve nemrég csatlakozott hozzá Godó, Dominik és Donát, szóval nagyjából egy tíz perc és ide érnek.
-Godó?-kuncogtam fel halkan.-Furcsán becézitek...
-Így hívják.-pillantott rám Dénes és éreztem tekintetéből, hogy nem értékelte az előbbi felszólalásom.
-Oh...-ennyi. Ennyi tudtam kinyögni azok után, ahogy az előbb nézett rám, valahogy még a vér is megfagyott ereimben attól a pillantástól.
-Szerintem kezdjük el inni.-szakította meg ezt a kínos pillanatot Zoli és most kifejezetten örültem az alkohol gondolatának, hisz muszáj lesz innom ahhoz, hogy ezt a pasit elviseljem.
Megbontottunk egy bort és egy kólát, aztán pohár híjján elkezdtünk iszogatni magában az üdítőt, hogy aztán annak felszabadult részébe öntsük az alkohol egy részét.
Mivel a legtöbb kólát én vittem szervezetembe, így az enyém lett az első korty a vadászból, melyet bár csak így szemlátomásra kevertünk, egész jól sikerült. Tovább adtam az üveget és elővettem hátizsákomból, mely eddig rajtam pihent, bluetoothos hangszórómat, hisz inni zenére a legjobb.
-Ha beindítasz valami nyálas rémet, a szaroddal együtt kibaszlak innen.-fenyegetett kedvesen Dénes, engem azonban nem ijeszett meg, hisz jó magam se kedvelm az olyan zenéket, amiket ő nemrég "körülírt".
Szó nélkül léptem be a Spotifyomba, ahol aztán megkerestem az "Isten nem DJ" nevű mappámat és átadtam a telefonom az előbb megszólaló srác kezébe, hogy válasszon ő zenét.-Meglepően jó ízlésed van.-jegyezte meg egy idő után, aztán rányomott a "Míg elfelejted" című számra a Bohemian Betyars-tól, az én szemem pedig abban a pillanatban felcsillant.
-Ez a kedvencem.-jegyeztem meg neki, ő pedig egy eddigiektől eltérő, valódi mosollyal adta vissza a készülékem.
-Jól ki fogunk mi jönni.-kacsintott rám, velem pedig fordult egyet a világ.