Bakancslista | ✓

| 𝟏𝟎. 𝐅𝐞𝐣𝐞𝐳𝐞𝐭 |

A kilincsre tettem a kezem és határozottan lenyomtam azt.

A szobában az a látvány várt amire számítottam. Amber az ágyán color switchezett, Faith valami srác insta profilját bújta, aki így messziről nagyon ismerős, de nem sikerül jobban megnéznem mivel Faith lekapcsolta a mobilt és felém mosolygott. Persze nem hagyhatom ki, hogy az ágyamon pedig Ryan ül miközben a telefonját nyomogatja.

Mikor meghallják, hogy kijöttem a fürdőszobából, mindannyian felém kapják a pillantásuk. Barátnőim elégedetten mérnek végig,de most nem ez érdekel. Ryan kiegyenesedik és kiejti ajkai közül az apró ezüst láncot amit eddig a szájában tartott. Telefonját a hátsó zsebébe süllyeszti, majd féloldalas mosollyal az arcán végig mér.

-Szasz - nyögöm ki, mivel ehhez a Ryanhez még nem volt szerencsém.
Fehér kapucnis pulcsit viselt fekete farmernadrággal. Nem is az öltözködése volt más...inkább a tekintete. Eltökélt volt, mint aki tökéletesen tisztában van a dolgával. Tekintélyt parancsoló...

-Szia - vigyorgott felém mire megforgattam a szemem és az ajtó felé indultam.

Leakasztottam a kabátom a fogasról és a lányok felé intettem.

-Majd jövök. Pá! - mentem ki az ajtón a nyomomban Ryannel aki még a kabátja ujjával, szenvedett miközben becsukta maga után az ajtót.

-Azt hittem jobban kicsíped magad - szólalt meg, miközben halkan elindultunk...valamerre,hisz nem tudom, hogy mégis hova visz.

-Miért? Így már nem vagyok jó? Amúgy is, minek csípném ki magam miattad - löktem meg a kicsit a vállát miközben zsebre tett kézzel haladtunk egymás mellett az árnyékban.

-Te egy zsákban is szép lennél, kedvesem - kacsint rám, mire újra meglököm. - Hé! Ne lökdöss már! Még véletlen rád esek...

-Visszafordulok ha nem fejezed be! - nézek rá szigorúan mire felnevet de kezeit megadóan a magasba emeli.

Egy ideig csendben sétálunk egymás mellett. Hűvös volt és néha pár kósza szellő borzolta a fák leveleit, mivel az útról letérve Ryan egyenesen az erdős részbe vezetett.

-Nagyon para ez a hely - jegyeztem meg miközben balra pillantva benéztem a sűrű fák közé.

-Addig ne félj amíg engem látsz!

-Inkább addig félek... - haraptam be a szám nehogy elnevessem magam.

Most rajta volt a sor, hogy aprót taszítson rajtam.

Nevetve imbolyogtam az egyensúlyomat keresve, majd mosolyogva néztem fel rá.

Mintha megérezte volna, hogy nézem rám vezette a tekintetét és ő is elmosolyodott.

-Ne nézz így rám - nézett újra előre.

-Én aztán nem néztem rád sehogy - jelentettem ki. - Csak a holdat néztem.

-Azt ami nem is látszódik a felhőktől? - állt meg mire én is így tettem.

-Átlátok a felhőkön. Tudod...szuperképesség meg ilyenek...

-Aha vágom. Nekem a vonzerőm a szuperképességem - nyalt végig ajkain.

-Hogyne...

Vállaimra tette a kezeit majd óvatosan megforított így neki háttal álltam.

-Most mit csinálsz? - kérdeztem.

Lepisszegett, majd - gondolom én - a zsebéből előhúzott egy kendőt amit óvatosan a fejem köré csavart, így eltakarva a szemeim.