🎃 Halloween-i különkiadás, 6.rész 🎃

4.3K 320 21
                                    

- Ez az én paripám, te alávaló bitang! – harsogta Cage.

- El se bírna téged, te emós fémdoboz! – vágott vissza Szeamusz, a cowboy.

- Nem vagyok emós! – kérte ki magának Cage sértődötten. – Sötét lovag vagyok!

- Nem érdekel, mi vagy, neked nem kell úgy a ló, mint nekem – feleselt a cowboy.

- Csak hogy tisztázzuk, senki nem fog felülni a lóra – szóltam közbe mellékesen, közelebb lépve hozzájuk.

- Unikornis vagyok – szipogta Eli kikérve magának a „lelovazást"

- Mindegy – legyintettem.

- Ne szólj bele a férfiak közötti leszámolásba, te boszorka – hessegetett el a cowboy lenézően.

Ugyan nem ismertem Szeamusz-t, feltűnt, hogy mindenki megtartotta eredeti személyiségét és csak megspékelte azt a karakterének jellemével, tulajdonságaival, gondolataival. Szóval ez az ostorcsattogtatásra képtelen vadnyugati imposztor a való életbe is pont ilyen leereszkedő lehetett.

- Inkább te ne szólj bele az én leszámolásomba – feleltem nyugodtan, majd egyetlen pálcasuhintással körbekötöztem a cowboyt saját ostorával.

- Hé! Ez nem ér! – fetrengett a földön, próbálva kiszabadulni a béklyói közül.

- Na, idehallgass, te kötözött sonka! – guggoltam elé kedvesen mosolyogva, de a szemem szikrákat szórhatott. – Ha még egyszer „leboszorkázol", téged foglak lóvá változni!

- Szerintem ez egy jó ötlet – jegyezte meg a csontváz.

- Akkor mindenki boldog lehetne – elmélkedtem az államat vakarva. – A lovagnak lenne lova, az unikornisnak meg nyugta.

- Ne változtass lóvá! – váltott inkább ártalmatlan kiskutyatekintetre Szeamusz, hiszen ő nem tudhatta, hogy feltehetőleg ez a varázslat nem működne. Ahogyan nem tudok visszaváltoztatni senkit, úgy valószínűleg a teljes átalakítás sem menne.

- Most egyszer megkegyelmezek – egyenesedtem ki, de a cowboyt megkötözve hagytam, hogy kicsit elgondolkozzon és magába nézzen.

- Olyan vagy mint valami tanárnéni – közölte Rhett a továbbra sem sikerülő lenéző pillantásával.

- Búúú! – hallatszott valahonnan az ismeretlen hang.

- Valakinek felügyelnie kell a rendet – vontam meg a vállamat.

- Húúú! – hangzott ezúttal másképp.

- És te rögtön, önként és dalolva felvállaltad ezt a nemes pozíciót? – gúnyolódott.

- Húú-búú!

- Jaj, mi van már? – kaptam fel a vizet mérgelődve, miután a hang csak nem maradt abba és a tulajdonosa egyre erőteljesebben próbálkozott.

- Booocsááánaaat – búgta az újabb ismeretlen valahonnan.

- Hol vagy? – forgolódtam értetlenül.

- Iiitt, fööönt – érkezett a válasz, mire a csontváz meg én abba az irányba fordítottuk a fejünket.

- Ó, remek. Egy szellem – sóhajtottam a testetlen fehér lepedő láttán.

- Ethan az – osztotta meg velem tudását nagy kegyesen Rhett.

- Komolyan? – pislogtam nagyokat. – Ethan? Te vagy az?

- Iiigeeen – adta meg amolyan szellemhangon a választ.

- Hogy érzed magad? – érdeklődtem, hiszen itt mindenki kisebb-nagyobb traumákon ment keresztül.

- Haver! – lelkesedett a kalapomon Ray.

- Eeegy baaacooon vaaagy – lebegett továbbra is a fejünk felett a szellem.

- Te meg egy szellem – vágott vissza Ray.

- Nem jössz le ide közénk? – invitáltam Ethan-t megnyerően.

- Ooott neeem biiiztooonsááágooos – magyarázta ide-oda kapkodva tekintetét. Mondjuk neki sem volt valami sok, pont olyan fekete lyuk tátongott szeme helyén, mint a csontvázunknak.

- Nem kell ám erőltetned ezt a szellem dumát – biztosítottam afelől, hogy engem igazán nem zavar, ha normálisan beszél.

- Neeem tuuudoook máááskééép beeeszééélniii – búgta. Hm, akkor ezekszerint ez része az átváltozásának.

- Legalább neked is vannak kezeid – próbáltam feldobni azzal, hogy a jó oldalát világítom meg a dolgoknak.

- Eeettőőől mééég neeem tuuudoook seee eeenniii, seee iiiniii – szomorodott el.

- Rhett se, de ettől még túléli az estét – nyugtattam meg Ethan-t, aki ekkor nézett le a még mindig ott ácsorgó csonthalmazra.

- Csooontváááz leeettééél? – kérdezte a világ legegyüttérzőbb stílusában.

- Aha – vonta meg a vállát Rhett, aminek következtében váratlanul lepottyant a fél karja.

- Mi a... - döbbent meg a földön vonagló cowboy.

- A rosseb egye meg – sóhajtott Rhett szerencsétlenül.

- Nincs gáz – kaptam fel a csontdarabot és egy pillanat alatt visszavarázsoltam a helyére.

- Köszi.

- Hááát ííígy kööönnyűűű – huhogott fentről Ethan elismerően.

- Szegődj mellém te is és megvédelek – emeltem felé ökölbeszorított jobbom hívogatóan. – Jó lenne nektek itt együtt. Egyikőtöknek sincs szeme, nem tudtok táplálkozni és összességében nagyon, de nagyon szánalomra méltóan viccesek vagytok.

- Nagyon poén – forgathatta gondolatban szemeit Rhett.

- Tudok hajat varázsolni neked – dobtam be az aduászt. 

 

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A vonzás törvényeWhere stories live. Discover now