Mindez akkor kezdődött mikor 9. osztályban egy gimibe íratkoztunk majd mindenki bemutatkozott egymás előtt, akkor léptél a mindennapjaimba előszőr, ahogy kissé félénken de udvariasan meghajoltál és elmondtad a neved szép neve van gondoltam Choi SoungCheol fel figyeltem rád, arra mennyire aranyos vagy.
Szünetben oda akartam menni hozzád, hogy beszélgessek veled de megelőztek jól érezted magad velük így habár nekem sem ártott volna barátkozni az új osztálytársakkal nem akartam zavarni tolakodásnak éreztem vagy talán csak ezzel magyaráznám, hogy kettesben akarok veled lenni nem úgy mint mindenki más már most többet akartam jelenteni neked, mint szimpla osztálytárs, barát.
Teltek a napok, hetek, hónapok egy szót sem váltottunk, mert haboztam mindíg viaskodtam magammal kifogásokat kerestem tudat alatt azért, hogy ne keljen beszélnem veled pedig arra vágytam mindennél jobban.
Te pedig nos rólad szólva az osztályban mindenki a barátod akart lenni a dolgaid remekül alakultak a jegyeid jók voltak, segítettél az osztálytársainknak ha szükségük volt rá valamint nem egy lány érdeklődött irntad.
Mondhatom szuper éved volt.
Azomban 10.-ben lett néhány felsős haverod a roszabbikfajta "jó arcok" közűl agódtam, hogy a rosszba csábítanak az érzésem be igazolódott a jegyeid romlottak, a tanárok sokat vitáztak veled az osztalytársaink már nem kérték a segítséged valamint a társaságod sem keresték mondd csak észre vetted a változást azt, hogy milyen könnyen fordúl rosszba a jó ami így volt tökéletes elmondok neked egy titkot jól figyelj ezért ment tönkre, mert ez nem lehetséges, ellent mond a világ törvényeinek a tökéletesség.
Most nem jársz iskolába így nem tudlak figyelni ez aggaszt tudod miért lehet nem érdekel a valasz de elmondom azért mert én nem változtam még mindíg gondolok rád naponta még mindíg figyelnélek.
Miért írtam ezt a levelet? vagy mit akarok ezzel elérni? Hmm.... jó kérdés
Magam sem tudom csak hát a tanár meg kérdezte tudja e valaki hol laksz vagy miért nem jársz be suliba és voltak akik tudták a választ ugyan az utóbbira nem de talán ezért vagyok itt a házad előtt, hogy a kics fekete ládába helyezzem a fecnim és megtudjam vagy veheted akár vallomásnak is ez a te dolgod.
Jeonghan
U.i: Remélem találkozunk a suliban és végre beszélgethetünk.
Sungcheol a "barátaitól" haza érve automatikusan benyúlt a postaládába, hogy be vigye a leveleket meg akadt a szeme egy furcsa papír lapon hiszen hivatalos levelet nem dobnak be csak így a kíváncsisága győzött és meg leste mi áll rajta mosolyogva olvasta a sorokat amit egy olyan személy írt akről álmában sem gondolta volna, hogy sikerül felkelteni a figyelmét a levelet elszántan szorongatva lépdelt be otthonába azon gondolkodva milyen napja lessz a levél feladójával aki igazándiból már sok ideje nem közömbös számára.
