A Spring Without You is Coming

Nyár

A tavasz langyos napsugarai hozzájárultak a nagy nyári meleghez, de zivatarokat idéztek.

Chuuya figyelte, ahogy az eső az ablaknak verődik, és a vízcseppek eláztatják a várost alatta. Erősödő feledékenysége, és kimerültsége megakadályozta munkája végzésében, és még ha akart volna is, Mori kiírta egy hosszabb szabadságra, míg újra fizikálisak is képes lesz helytállni végrehajtóként.

Először vonakodott tőle, mivel látta, milyen elfoglalt mindenki, de Kouyou ösztönzésére végül beadta derekát. Mostanában már csak azzal tölti napjai nagy részét, hogy hallgatja az esőcseppek koppanását az üvegen. Azt kívánta, bárcsak az eső elmosná fáradtságát, és álomba ringatná.

A sötét felhők megakadályozták, hogy besüssön a Nap, de pár sugár elérte Chuuya égkék íriszeit. Elmozdulva behunyta szemeit, hogy elkerülje az erős fényt.

Egyike volt azoknak a ritka napoknak, mikor Dazainak nem volt munkája, nem mintha el akart volna menni, még ha lett volna is. Utálta az esőt, arra hivatkozva, hogy a pára begöndöríti a haját, és belelóg a szemébe, ezzel tönkretéve kinézetét, és lerontva az esélyeit, hogy egy gyönyörű nővel öngyilkos lehessen.

Chuuya ennél jobban ismerte. Másokat félrevezethet, de ő tudta, miért veti meg az Iroda tag az esőt. Aznap csak úgy szakadt, mikor Oda meghalt. A zuhogó cseppek emlékeztették kudarcára, emiatt összehúzódva próbált aludni, hogy elkergesse emlékeit. A vörös jobban tudta ezt bárkinél.

A kis maffiózó bevonszolta magát a hálóba, ahol Dazai aludt. Látva nyugodtságát, az irigység kiült arcára, amiért ő maga nem volt képes pihenni, és elmenekülni a valóságtól. Óvatosan becsusszant a takaró alá a másiktól egy kicsit távolabb, nehogy felkeltse, majd eltűrt pár barna tincset szemei elől.

Nem volt kérdés, Dazai tényleg jóképű. Barna, bolyhos haja, lágy tapintásával, csillogó szemeivel, és sármos mosolyával valóban vonzóvá tette. A sok együtt töltött évük ellenére Chuuyának sosem volt alkalma jobban megfigyelni a másik arcát, mikor alszik.

Kíváncsisága kényszerítette, hogy közelebb hajoljon.

A barna szempillái szinte elérték arcát, miközben mellkasa ritmusosan mozgott fel és le. Kötései elkezdtek bomladozni ahogy felfedték nyakán és karján sápadt bőrét. A maffia tag sosem értette meg a szándékát, hogy miért kell betekernie úgy magát, mint egy múmiának. Valószínűleg ez egyike azoknak a dolgoknak, amiket soha nem fog megérteni, Dazai titokzatos természetének köszönhetően. Azon gondolkozott, vajon hogyan jutottak el egyáltalán idáig.

A fiatalabb megrándulva fordult hátára. Arrébb simítva még egyszer tincseit, Chuuya halkan felnevetett Dazai gyerekes arcára, mielőtt az ablak irányába nézett. Szemei lassan kiszélesedtek.

-Dazai!

Megrázta picit az alvót.

-Dazai, kelj fel!

-Mrgh??

A kötéses kábultan megdörzsölte szemeit, ahogy felült. Ásítozva a másik felé fordult.

-Mi a baj?

A vörös az ablak irányába mutatott.

-Dazai, nézd, havazik!

A barna pislogott zavartan. –Chuuya, miről beszélsz? Nyár közepe van..

Az idősebb kitartó állításai miatt végül odapillantott.