Kereszttűzben [Villain Izuku x OC]

1. Csak egy fényképet akartam csinálni.

A nevem Hikari Suzuka. 21 éves vagyok és a Tokyo Művészeti Akadémia Fényképész Szakon tanulok már 3 féléve. Mindig is szerettem fotózni. Úgy tudtam megmutatni az embereknek a világot, ahogyan én láttam. Mert én valamiért máshogy látom a dolgokat, mint mások. De ez nem mindig rossz. Csak jobban figyelek a részletekre és olyat is észreveszek, amit más talán nem. Éppen ezért lehetek most ilyen helyzetben.

Hogy milyenben?

Jelenleg épp egy őrült elől menekülök, aki meg akar ölni, mert láttam valamit, amit nem kellett volna. A legutóbbi robbanás majdnem eltalált. De a füst leple alatt be tudtam menekülni két konténer közé. Remélve hogy az üldözőmet le tudom majd rázni ezzel. Lekuporodtam és lélegzet visszafojtva vártam. Közben eszembe jutott, hogy miért is vagyok itt. Igen minden 2 nappal ezelőtt kezdődött egy kicsit csípős téli reggelen.

Január 12. Kedd. Mivel most vizsgaidőszak van az egyetemen, így nincs órám. De vizsgám sem. Már letudtam mindet decemberben. Mert nem szeretem karácsony utánra hagyni a dolgokat. Reggel 5 óra 13 perc. Normális egyetemista ilyen körülmények között még mélyen aludna. De én már ébren vagyok.

Hogy miért? Mert nemsokára felkel a nap. És le akarom fotózni a kikötőben. Ahonnan a Tokyo öbölre nyílik a kilátás. Napfelkeltéig még van valamivel kevesebb, mint egy órám, ezért készülődök. A fürdőszobában fésültem rövid, fekete hajamat. Majd kitöröltem piros szemeimből a csipát. Amik nem az álmosságtól olyan színűek. Mert igen piros színűek íriszeim. De nem mindig. Néha narancsos máskor bordó szinte barna. Az okát azonban sosem tudtam. Sokan megcsodálták már. De nem sokat vitt előrébb az életemen. Magamra rángattam egy vastag fekete harisnyát és egy szoknyát. Ingemre felvettem egy pulcsit, majd a kabátomat is magamra kaptam. Nyakamba véve antik fényképező gépemet és kiléptem a lakásból. Arcomat megcsípte a hideg januári reggel levegője. De mégis nagyot szippantottam a friss levegőből. 

Gyors léptekkel indultam el, miközben egy kicsit jobban magamra húztam a kabátomat. 5:30-ra már a kikötőnél jártam. Megfelelő helyet keresve a fotó elkészítésének. Nem vagyok gyors fotós, a gépem nem is alkalmas rá. De minden előkészületet megérnek azok a képek, amiket nem lehet modern eszközzel készíteni. Nem tudják annyira visszahozni a látványt, mint ez a régiség.