Crossover

Otthon ne csináld!

Azon a napon Mathilde csak nézte a hologram kivetítőt. Tegnap egy picit megbuherálta, hogy élethűbben nézzenek ki és viselkedjenek a karakterek akiket beállít. Megnyalta a szája szélét. Amióta megkapta a kis játékszert nem lehetett kirobbantani a szobájából, mást se csinált mint újabb és újabb karaktereket programozott be az apró készülékbe. Most először azonban magát a gépet is megbütykölte. Izgatottan nyúlt a bekapcsoló gomb felé, és olyan finoman érintette meg mintha csak a szeretője bőre lenne. Megszállottság csillogott a szemében. Végül megnyomta a gombot mire a gép, újonnan feltalált szerkezethez képest is igen furcsa hangokat adott ki. Ami egyszer csak fülsüketítő zajjá vált. A lány ijedten a füléhez kapta a kezét, majd lassan a gép felé nézett. A hologram kivetítő szép lassan elkezdett felépíteni egy karaktert. 

Mathilde randomra állította a gépezetet, így izgatottan várta vajon melyik kedvence fog előbújni. Csak a zaj ne lett volna. A lány végül látva, hogy az élethű ábrázolás, vagy az hogy valamit elrontott a gépben, valószínűleg elhúzza a folyamatot, sóhajtva kiment a szobából. A telefonjára néha néha ránézett, mert mutatta neki, hogy hol tart a karakter betöltése. Halkan lement a lépcsőn és megvacsorázott. Közben végig azon pörgött vajon kit lát majd a szobájában. Vajon Natsu lesz? Vagy épp Hijikata? Alig várta, hogy lássa. Azonban amikor felrohanván, benyitott a szobájába a portálon nem állt senki. Mathilde döbbenten nézett a telefonjára amely 100%- ot jelzett. 

- Summon - kiáltotta az indító parancsot a lány. Bár a gép hangvezérelt volt el lehetett indítani manuálisan is amit Mathilde-nak kifejezetten tetszett. Hiszen az ilyen modern készülékeknél bármi elromolhatott. A gép újra működésbe lendült, a lány torkánál valami éles tárgyat érzett.

- Hol vagyok? Azonnal szüntesd meg a genjutsut! - kiáltott fel egy hang, melyet alighanem az éles tárgy tartója birtokolt.

Mathilde izgatottan nézett hátra, ahol Naruto (Naruto) éppen vérszemet kapva, próbálta megölni. A lány szemében azonban félelem helyett csillogás jelent meg.

- Te vagy az! - kiáltott fel - Hihetetlen! A gyerekkorom nagy kedvence! Üdvözöllek Mathilde vagyok!

Alig figyelve a kezével eltolta a kunai-t, ami meglepő módon megvágta az ujját. Mathilde hitetlenkedve meredt az apró sebre. Az élethű valóban élethű.

- Mit tettél Kakashi - sensei-jel ronda cafka! - Naruto már szinte ordított.

Atya ég! Most, hogy Naruto említette, jobb lett volna Kakashi... Bár szerette Naruto karakterét is, azért a fehér hajú sensei-t nem lehetett überelni.

Óvatosan a géphez lépett, hogy beállítsa Kakashi- senseit, bár így búcsút kell mondania Narutónak, de ezt annyira nem bánta, miután le ronda cafkázta.

- Mit művelsz? - kérdezte a másik idegesen.

- Chill ember! Tudom, hogy indulatos és kicsit ostoba vagy, de én most a szerethető énedet szeretném látni.

Naruto szeme elkerekedett és ostobán meredt Mathilde-ra, aztán a gépezet füstölögni kezdett.

- Ez határozottan probléma - jelentette ki Mathilde.

Azonban, ahelyett, hogy a hologramkészítő vészhelyzeti leállást csinált volna, Byakuya (Bleach) alakját formálta meg. Mathilde bár imádta a karaktert, de kissé csalódottan állapította meg, hogy nem Kakashi-sensei-t idézte meg. Valamit rosszul állított volna be.

Byakuya amint észhez tért a kardjáért nyúlt.

- Hol vagyok? - kérdezte hideg és nyugodt hanghordozással.

- Üdv a szobámban! - kiáltotta vidáman Mathilde.

Byakuya és Naruto egymásra nézett.

 - Te állsz e mögött igaz - ugrott neki kérdés nélkül Naruto Byakuyának, aki könnyedén kitért előle.

- Shonen karakterek - forgatta a szemét Mathilde izgatottan csavargatva a gépet, egy békésebb karaktert keresve. Mikor megtalálta elmosolyodott és elindította hologram kivetítést. Mögötte a két karakter már összetörte az ágyat és a könyvespolcot. A látvány talán kissé túl élethű volt.

Mathilde csak ekkor jött rá valami egyértelműre. Naruto ott volt és Byakuya is. Ami lehetetlen, mert a gép egyszerre csak egy karaktert tud kivetíteni. A kezére nézett, melyből még folydogált a vér.

Felismerés csillant a szemében. A keze fájt, a bútorok, pedig mintha összetörtek volna. Ami ugye lehetetlen, mert a hologramok nem érnek hozzá semmihez.

- Fejezzétek be! - kiáltott fel határozottan, miközben a gyanúja keresztül furakodott a realitás hálóján - Tönkreteszitek a szobám!

Byakuya és Naruto megállt. Mathilde ugyanolyan értetlenül bámult, mint a másik kettő.

- Bocs, én idéztelek meg bennetek, vagyis nem, vagyis de .... De nem így kellett volna... Mégis.. hogy...miért? - hebegte - Mindenesetre örülök a találkozásnak!

A gép ekkor újra füstölni kezdett, Mathilde pedig ijedten a kapcsolóhoz nyúlt. Ez a kivetítő talán túlságosan is reális képet készít... A gép azonban nem állt meg. A semmiből egy újabb karakter rajzolódott ki.