Slowly love (reed900) /félbehagyva/

1

*Gavin pov. *

Amint haza mentem úgy ahogy voltam rádőltem a kanapéra és elnyomott az álom. Felkelés után egy cetlit vettem észre a mellettem lévő dohányzó asztalon, amit elolvasás után vissza is tettem ugyan oda.
-Mit érdekelne engem az, hogy ez a rakat színesfém elment valamilyen android szarra?
Elindultam a konyha felé egy kis kajáért, ahol, mint utólag kiderült nem találtam semmi kedvemre valót, de gondoltam akkor eszek pizzát. Felnéztem a falon lévő órára és az éjjel tizenegyet mutatott. Még szerencse, hogy van egy null huszonnégyes kajálda a ház alatt, ráadásul az áraik is megfizethetőek.
Felkaptam a pénztárcámat, a fegyveremet - sose megyek anélkül sehova - és a telefonomat, aztán el is indultam erre a nagyon hosszú útra. A lépcsőn menet azon agyaltam négy sajtos vagy csípős legyen a pizza végül arra lyukadtam ki, hogy fele ilyen fele olyan lesz. Bementem az üzletbe, megvettem és amint kész lett elindultam vissza, de mikor kiléptem az üzletből nekimentem valakinek, jobbanmondva az a valaki jött nekem.
-Ember, nem tudna jobban odafigyelni? - háborodtam fel miközben rámnézett nem valami értelmesen, gyors végigmértem kinézetét. Fekete hosszúnadrág fehér ing és fekete nyakkendő. Felnéztem az illető arcára és meglepődve konstatálom ki is az, amikor végre megszólalt.
-Hagytam ételt a hűtőbe az miért nem volt jó? - válaszra sem méltatva elindultam felfelé a lakásba.
Az ételt letettem a dohányzóasztalra, a hűtőből elő vettem pár üveg sört és kinyitottam az egyiket. Elkezdtem enni a pizzát miközben a hideg sörömet kortyolgattam. Lassacskán az a rakat színesfém is felért. Meglátta, hogy mit művelek és kérdőre is vont.

*RK900 pov. *

-Miért nem azt a kaját eszi, amit beraktam a hűtőbe? - érdeklődtem.
-Nem muszáj. - válaszolt flegmán miszerint, itt a talpig úriember.
-Az lehet, de sokkal táplálóbb, mint az az ételnek nevezett szemét. - mondtam én is kocsit bunkóbban.
-Azt én is tudom, hogy nem rendes étel, de ezt szerettem volna enni. - rántotta meg vállait.
-Legalább akkor ne részegedjen le, mert nincs kedvem hányást takarítani hiába lett utólag belém programozva.
-Rendben van anyuci! - mondta gúnnyal teli hangon. Nem válaszoltam semmit, inkább hallgattam nehogy valami oda ne illőt mondjak. Sokáig csend is volt.
-Neked amúgy nem azon az android szaron kéne lenned? - kortyolt bele már hatodik üveg sörbe. Erősen gondolkoztam mit is mondjak neki.
-Korán vége lett. - mondtam végül ami először eszembejutott.
-Egyre jobban hazudsz, de engem nem versz át, nyomozó vagyok emlékszel? - kopogtatta meg fejemet miközben felült mellém a kanapéra.
-Nem hazudok, ez az igazság. - vágtam rá csípőből.
-Jól van. - fellélegeztem, hogy végre békén hagy, de tévedtem. - Akkor azt mondd meg nekem mi volt a valós indoka annak, hogy leléptél.
-Ez az igazság, korán vége lett. - kötöttem az ebet a karóhoz.
-Kérdezem másképp. - asszem most, hogy a hetedik üveggel is megitta részeg lett, ami azt jelenti, hogy amíg el nem alszik lelkizik és problémákat akar megoldani. - Mi volt, hogy nem érezted jól magad?
-Az elején megbeszéltük azokat a dolgokat, amiket ebben a hónapban ért el Markus, ez volt fél óra. Ezek után másfél órát elvoltam és néztem ki a fejemből.
-Miért, mi bántott? - most mondjam vagy ne? - Mondd el, a részeg Gavin felejt és problémát oldd meg! - vett elő egy újabb sört táncolva a hűtőből, amit alig bírtam ki nevetés nélkül.
-Elmondom egy feltétellel. - kíváncsian nézett rám. - Nem iszod le magad többet a héten a sárga földig és ezt is szépen visszatesszük a hűtőbe. - vettem ki kezéből az alkoholt ami vissza is került helyére.
-Pedig olyan klassz, hogy a hétvégén nem kell bemennem. - terült el a szőnyegen.
-Ha a választ akarod, akkor ez a feltétel. - kezet nyújtottam neki, mire vonakodva, de elfogadta, pedig úgy is tudtam, hogy nem fogja betartani, mert nem fog rá emlékezni.
-Akkor most mondd el. - nyúlt az utolsó szelet csípős-négysajtos pizzáért miközben újra törökülésbe ült. - Halljam! - sóhajtva, de belekezdtem.
-Úgy volt, hogy már az érkezéskor sem voltam benne biztos, hogy a partira is el kéne mennem, de Markus rábeszélt és azt mondta jó lesz. Nem is volt semmi gond, elnézegettem a sarokból a többieket.
-Miért nem beszélgettél legalább az egyikkel? - tette le az ételt és kezeit felnyújtotta a díványra miközben fejét rátette és felém fordította.
-Nem érzem magam odavalónak. - bólintással jelezte, hogy vette a lapot. - Miközben néztem őket kiszúrtam a tömegben azt, akit múlt este kerestünk meg, eszembe jutott az eset és akkor Chloe oda jött a kísérőjével Kamskival, hogy megköszönjenek mindent.
-Ezt hogyan, nem csak androidok vesznek részt ezeken az eseményeken?
-Zártkörű, de minden meghívott elhozhatja a családját vagy párját. A legtöbb android saját fajtájával van együtt, de akadnak kivételek is. - vázoltam a dolgokat.
-Érdekes, folytasd kérlek. - mondta miközben ásított.
-Miután visszamentek a táncparkettre egy kis idő múlva North és Markus a jelen lévők előtt bejelentették, hogy összeházasodnak és az itt lévőket szeretettel várják az ünnepségre. - elővettem egy bontatlan borítékot, ami a nevemre volt címezve és kitettem az asztalra. - Ekkor jött az az érzés, hogy valójában egyedül vagyok és eddigi életemben nem értem el semmit. Eljöttem onnan és most itt vagyok a lakásodon.
-Ne szórakozz, hisz ez a te otthonod is. Szerintem magányos sem vagy, mert a részeg énem az ellentétem. Gyere ide egy ölelésre! - húzott le magához a földre.
Elég félreérthetőre sikeredett, mert, ha egy kívülálló látna minket azt hinné épp valami közepén aludtunk el. Konkrétabban én feküdtem a földön ő pedig rajtam. Hallottam, hogy elkezdett horkolni. Megfogtam, betettem az ágyába, levetkőztettem egy szál alsóneműbe és betakartam. Teljesen olyan voltam, mint egy anya aki félti a kisgyerekét.
-Jó éjszakát Gavin. - adtam neki egy puszit, aztán kiindultam a szobából és lekapcsoltam a villanyt. Nem tudom mi üthetett belém, de fura volt az biztos.

Kellemes újévet és detox mentes partit kívánok mindenkinek! 🥂