Rosszfiú Egy Fogadással

36.

-És most mi lesz, Tod? -kérdeztem halkan, visszatartva a sírásomat.

-Valószínűleg lelépek és majd vissza is jövök. Max 1 hónap az egész. -nézett rám mire ajkamba harapva bólintottam. -És amúgy, hogy hogy itt vagy? -kérdezte mire hirtelen nem is tudtam, hogy mit mondjak.

-Valamit mondanom kell. -kezdtem el piszkálni a körmömet.

-Mond. -felelte és hatalmas szemekkel szentelte nekem a figyelmét. -Kim baj van? -ráncolta össze halványan a szemöldökét. Az ujjaimmal kezdett el játszani, amik erősen markolták a matracot, amin ültünk.

-De, ez jó hír csak, tudod nem tudom, hogyan mondjam el. -kezdtem bele mire mindenhova csak a bátyámra nem néztem.

-Csak mond ki. Nyugodtan. -láttam a szemem sarkából, hogy biztatóan elmosolyodik, mire én is rá vezettem a tekintetem.

-Azt hiszem, Tod, hogy 2 pár kis cipőt kell venned. -feleltem halál nyugodtan mire a szemöldöke az égbe szaladt.

-Mi van, Kim? Felcsaptál jósnőnek és beadod, hogy ikreim lesznek vagy mi a fasz? -röhögte el magát a végére de én még mindig fapofa maradtam.

-Tod, én terhes vagyok. -jelentettem ki, mire Tod rendesen félrenyelt. A hátát kezdtem el óvatosan püfölni, hogy a légzése vissza álljon a normálisba de ő összevissza mutogatott rám, aztán az ajtóra ahol már Brandon állt. Megszólalni még mindig nem tudott mert köhögött mint egy szamár de bólogattam. -Igen, Tod. Brandontól.

-Mi a fasz. -köhögött még egyet aztán megölelt és kezet fogott a barátjával. Brandon kőkeményen állt vele szembe és megvető pillantásokkal jutalmazta.

-Nem elejtem el miket mondtál. -beszélt halkan Brandon, és összefonta a mellkasa előtt a karjait, de aztán hamar le is rakta azokat.

-Kibékültünk. -szóltam közbe ugyanis, Tod is furcsán méregette Brandont. Már csak az hiányzik, hogy összekapjanak. 

-Valóban? -vonta fel a szemöldökét Brandon, de a szemkontaktust még mindig nem szakította meg a bátyámmal. Egyértelműen lejött a szituációból, hogy megakarták mutatni ki az alfa hím a háznál. Hiába volt, Tod a ház első szülöttje és ő "örökölné" a trónt, Brandon mellett keményen lekicsinyült. Brandon magasabb és izmosabb volt a bátyámnál, és arca is férfiasabb lett. Tod is szép volt, habár fiúkra ilyet nem mondok de Brandon mellette inkább gyönyörű volt, minthogy szép. Tod keze ökölbe volt szorulva így, látszott, hogy őt provokálja az eset amíg Brandon simán maga mellett tartotta mancsait. Brandon álla kissé felvolt húzva, szemét enyhén hunyorította. Egyszóval felmérte a bátyám minden szegletét és nem engedett a szavaiból. Arca nyugodt maradt és, mellkasa is szépen emelkedett majd húzódott vissza. Tod orrlyukai kivoltak tágulva, a levegőt hevesen kapkodta. Lábával dobolt és egyértelmű volt, hogy tisztában van azzal, hogy itt minden szempontból Brandon áll nyerésre. Keze remegni kezdett amiből levontam, hogy szíve szerint megütné a fiút, de tudta, hogy nem lenne helyes.

-Valóban. -válaszolt Tod. Jobb szemöldökét megrántotta és ezzel küldött Brandon felé amolyan "ezt kapd ki" pillantást. Brandon elmosolyodott. A mosolyába több szarkasztika volt mint amennyit összesen hallottam vagy, láttam életemben összesen. Tudta, hogy itt ő van fölényben. És a helyzetet ki is használta.

-Akkor rendben. -fújta ki az eddig bent tartott levegőt Brandon és a kezét nyújtotta a bátyámnak. Komoly, megvető tekintetét sikerült helyreállítania amit Tod is észre vett. Lassan kezet fogott vele ami egyet jelenthetett. Szent a béke.

Sziasztok!

Meg is érkeztem a várva várt résszel amire választ kap mindenki Tod viselkedésére. Hiába is lesz második rész már most úgy érzem, hogy hamarosan vége ennek az egésznek. Nagyon sok mindent köszönhetek ennek a könyvnek akkor is, ha lesz még folytatása. Gondoltam megosztom veletek, hogy hogyan is alakult ez. Gondolom sokan észrevettétek, hogy vannak részek ahol az érzelmek jobban kivannak fejtve mint más részekben. Igen, ez jó megfigyelés ugyan is direkt van. Általában a saját érzéseimet írom bele amitől jobb kedvem lesz. Najó ez azért túlzás. Sok negatív véleményt kapok innen-onnan, amik sértik a személyiségem esetleg olyat ami tényleg az én döntésem. Fontos, hogy jelen esetben nem a Wattpad felületéről beszélek! Olyan sokszor feladnám de aztán rájövök, hogy ez nem megoldás. Ezért is kezdtem el a Wattpadot. Itt találkoztam hasonló helyzetben lévő emberekkel, mint én és akik hasonló dolgokon mentek keresztül! :( Csak annyit akartam mondani, hogy most mivel meg  lett a 11000 és egyre csak nő ez a szám, buzdítani mindenkit, hogy ne adja fel mert minden esőfelhő felett van egy szivárvány. A következő részig is puszi nektek!