Rosszfiú Egy Fogadással

34.

-Az anya, hogy a barátnőmet én szeretem egyes-egyedül! Minden ember átbassza és ott hagyja! Csak rám számíthat most már mert én vagyok neki! Érted? Én vagyok neki egyedül! Az apja utálja, a bátyja 20 éven át hazudott neki! Én maradtam egyes-egyedül! Mert az elején kibaszottul de elbasztam, hogy fogadtam azzal a buzival ami miatt nem lehetett végig az enyém! Érted, anya? Bennem is csalódott már, hogy basznám meg! Mardos a bűntudat, hogy én is ilyen szemét senki voltam! Ez történt! -ordított az anyjára. Ujjai már annyira szorították a combomat, hogy fájt de nem szóltam. Óvatosan kezdtem el simogatni a tarkóját és imádkoztam magamban, hogy az megnyugtassa. Hevesen kapkodta a levegőt és nézett farkas szemet az anyjával. -És félek anya! Félek, hogy engem is elfog veszteni mint mindenki mást! -hagyta ott szó nélkül és felsietett az emeletre. 

A szobája ajtaját kivágta és egy laza mozdulattal be is csapta. Óvatosan rakott le az ágyára majd leguggolt mellém.

-Miért nem jössz fel mellém, Brandon? -paskoltam meg a magam melletti helyett mire halványan elmosolyodott.

-Pihenj. -simított végig a fejemen mosolyogva. -Én még lemegyek. Megnyugszok mert nem bírom nézni a fájdalmat a szemedben. Rendben? -kérdezte és lassan felállt.

-Igen. -bólintottam mosolyogva mire viszonozta a gesztusom és csókot nyomott a homlokomra.

~Brandon~

Hamar lementem a lépcsőn, egyenest a konyhába. Anya megszeppenve pillantott rám. Ittam egy pohár vizet és leültem a kanapéra a nappaliban. A telefonom ezerrel kezdett csipogni, de az összesnél Tod nevét írta ki. Amilyen gyorsan csak tudtam, kinyomtam a telefont és eldobtam a kanapé végébe.

-Mi volt ez anyával? -támaszkodott meg az ajtóban Brian.

-Kiakadtam. -néztem rá mire csak megrázta a fejét. -És elmondtam mindent amit gondoltam, és éreztem. -magyaráztam meg a kiakadásom fő okát. Sok volt ez nekem egy hétre.

-Ezért ordibáltál vele? -vonta fel a jobb szemöldökét. 

Brian nagyon is család kedvelő ember. Habár már saját családja van 2 gyönyörű gyermekkel. Sok időt tölt itt is. Brian sikeresen kezdett el sebészként dolgozni a kórházban. Más munkát el sem tudnék képzelni hozzá. Talpra esett, és mindig biztos abban amit akar. 

-Igen, egyszerűen csak ki akadtam arra, hogy mi volt Kimmel és nem tudtam magam türtőztetni mivel engem is vesztett már el. Sajnálom Brian. -néztem rá a végén. Barna tekintete aggódóan csillant meg amikor felhoztam Kimet, mivel ő is tudta az esetét. A Todosat nem, de a többit igen.

-Én értelek Brandon. Kell segítség? -kérdezte mire megráztam a fejem. 

-Nem, megleszünk mi ketten. 

-Oké. -fogadta el a válaszom pedig őszintén bevallom. Féltem. -Ben beteg lett. -kezdett bele újabb témába. Ben, Brian fia. Ő az fiatalabb és neki van egy nővére, Nancy. 

-Mármint? -ráncoltam össze a szemöldököm. Bármennyire is tagadnám, teljesen a szívemhez nőttek Brian gyerekei és úgy szeretem őket mintha a sajátomé lennének.

-Eleve lázas lett. Tina küldött gyógyszerért de a gyógyszertár zárva volt. Gondoltam itthon hátha van. -Brian még mindig a mi házunkat hívja az otthonának pedig már 2 hónapja saját lakásuk van. Ami meg is érthető 2 gyerek mellett.

-Jó bullást neki. -mosolyodtam el, ahogyan felidéztem a kisfia mosolyát. 

-Kösz. -mosolyodott el ő is. -És veled mi van? -kérdezte vigyorogva.

-Mi lenne? -kérdeztem vissza.

-Látom volt egy álmatlan éjszakád. -bökött a nyakamra mire én is szélesen elmosolyodtam.

-Valóban. -ismertem el.

-Remélem azért nem felejtettél el valamit. -vonta fel a szemöldökét. 

-Mármint? -kérdeztem vissza mire Brian megforgatta a szemét.

-Tudod. Gondolom gondolkoztál már a jövődön és nem akarsz még gyereket. -forgatta meg mindentudóan a szemét. Hirtelen beugrott az este és az is, hogy én óriási hibát követtem el.

-Oké most elviszel a gyógyszertárba, Brian. -álltam fel sokkoltan és az előtérbe siettem a -kabátomért.

-Hé haver most mivan? -szaladt utánam és nyúlt a kocsi kulcsáért. Ő is gyorsan felkapta a kabátját és kinyitotta az ajtót. Pontosabban kivágta az ajtót.

-Mi bazdmeg szerinted mi? Az bazdmeg, hogy este kicsit többet ittam ami miatt óriási hiba lesz. Az van. -reagáltam le és beültem a kocsijába. Nem tagadom. Pánikoltam.

-Édes Istenem. -rázta a fejét. -Hogy tudtál egy ilyen fontos dolgot elfelejteni? -kérdezte hitetlenkedve mire megvontam a vállam.

-Nem foglalkoztam ezzel, csak boldoggá akartam tenni. -túrtam bele barna hajamba idegességemben.

-Hát gondolom kibaszott boldog lesz, ha kiderül, hogy terhes. -röhögött fel a nyomorom Brian. Valamiért a poénján nem tudtam röhögni. Féltem. Rettentően féltem.

Sziasztok!

Újabb résszel érkeztem! Nagyon szépen köszönöm a 8000 olvasót! Hihetetlen, hogy napok alatt haladjuk meg a százat. Sajnálom, hogy ez egy kissé lapos rész lett de a következőkre ígérem, hogy hozom az izgalmakat. Sietek a következő résszel! Most már tudom, hogy ezt  a fejezetet körülbelül 40 részesre tervezem és valószínűleg még ezen a nyáron ki fog jönni a második fejezete is! A következő részig is puszi nektek!