Bakancslista

Prológus

2023

Milánnal csókolózni. Ez szerepelt első helyen az egykori bakancslistámon. A betűk már kopottak voltak, de jól kitudtam olvasni a papír sarkában lévő dátumot. 2019. Az év amikor elballagtam az általános iskolából. Az év amikor felhagytam az álmodozással. Az év mikor széttéptem a bakancslistámat és eldugtam az emlékdobozomba. Az év mikor az utolsó évemet pokollá tette Milán. Szörnyülködve összegyűrtem a papírfecnit és a kukába hajítottam. Az akkori énem erre nem lett volna képes. Tizennégy évesen úgy gondoltam, hogy egyszer majd előveszem és már kevésbé fognak annyira fájni az emlékek, de még öt évvel később is keserű szájízzel gondolok vissza a múltra. Elönt a bánat a kósza emlékképektől, melyek bevillannak. Annyira naiv és sebezhető voltam akkoriban. Nem voltak barátaim akik megvédhettek volna a napi szinten érő bántásoktól. Mindenki ellenem volt, mindenki megalázott és nevetett rajtam. Még Ő is.

☆Bakancslista☆

• sátrazni

•Tetoválást csináltatni

•Felvétel nyerés az orvosira

♡Milánnal csókolózni♡

•A Balatonon nyaralni barátokkal

2019 december

Rosszul voltam. Hányingerem volt a gondolattól, hogy hamarosan kezdetét veszi az osztálykarácsony. Utáltam a gondolatot, hogy Milán húzott ki. Komolyan húszan voltunk egy osztályba, de pont neki kellett kihúznia persze ezt is csak véletlen tudtam meg. Na meg azt is, hogy mit tervezett adni nekem. Egy utálkozó levelet és némi tanácsot-amik cseppet sem voltak kedvesek-hogy hogyan fogyjak le. Sosem voltam egy vékony lány, de annyira vészes sem, hogy ilyen bántások érjenek a testsúlyom miatt. Ma be se akartam jönni, de már így is túl sokat hiányoztam és úgy voltam vele talán kibírom valahogy ezt a mai napot még a szünet előtt. Bárcsak ez lenne a vég bárcsak ez lenne az utolsó nap és a hátam mögött hagyhatnám ezt a szörnyű helyet. Nagyot sóhajtva meredtem Milánra aki felém közeledett miközben beszélni kezdett. A szám szélét már véresre harapdáltam, nem mertem még levegőt sem venni. Milán megköszörülte a torkát majd rám szegezte mélykék tekintetét.

-Én egy olyan lányt húztam.-kezdte sejtelmesen majd a barátaira nézett akik elkezdtek nevetni, de ő nem. Nem nevetett nem nézett gúnyosan csak meredt maga elé mint aki azon gondolkozna, hogy most mit lépjen. Elhaló hangot hallattam ő pedig rám nézett azzal a sajnálkozó tekintetével amivel szokott is. Nem mindig volt ez így. Sőt régebben padtársak voltunk együtt lógtunk még a szülinapomra is meghívtam tavaly, de minden akkor kezdett elromlani. El se jött.-Szóval egy olyan lányt húztam aki nagyon aranyos, kedves és régen barátok voltunk.-az utolsó szót szinte suttogta így még abban sem voltam biztos, hogy valóban kimondta e vagy csak én képzeltem oda. De a döbbent hangok arra engedtek következni, hogy Milán nagyon is azt mondta amit mondott. Kiszáradt a torkom és levegő után kezdtem kapkodni. Elképedve meredtem rá és már arra sem emlékszem, hogy mikor került a kezembe az ajándékcsomag. Egy irtó cuki rénszarvas volt rajta és egy üdvözlő kártya amin a rajta lévő szöveg ki lett satírozva. Nem mertem felnézni, nem mertem Rá nézni így esetlenül az ajándék tartalmát kezdtem vizslatni. Volt benne egy illat gyertya néhány csoki és egy..levél. Miután remegő kézzel kinyitottam a fehér papír lapot elkapott a pánik, hogy ez az a levél amiről sutyorogtak, hogy ez az amibe majd összetöri a szívemet az önbizalmamat, de mikor elkezdtem olvasni a sorokat elakadt a szavam. Ez nem az a levél. Nem az amibe összetöri a szívemet hanem az amelybe a felhők fölé repít és elringat egy naiv álomba. Ez volt az a levél amit örökké megakartam tartani, amibe hinni akartam...

2019 június

Ma volt az évzáró napja. Már egy hónapja nem jártam iskolába. Egy hónapja voltam magántanuló, mert annyira elfajultak a dolgok, hogy képtelen voltam bejárni az utolsó napokra. Hiába harcoltam ők nyertek. Annyi sebet ejtettek a szívemre amit úgy éreztem talán sose heverek majd ki. Egy hónapja láttam őt. Nem is írt nem is keresett. Olyan volt mintha hallani se akart volna felőlem pedig azt hittem...azt, hogy talán ez csak egy álca, hogy valójában kedvel. Hogy igaz amit a levelében leírt, de rájöttem ebbe az egy hónapba, hogy az egész csak egy ostobaság. Csak egy idióta vicc, hitegetés, hülyítés.

A terembe már nyüzsögtek a többiek mikor beléptem egy pillanatra mindenki rám szegezte a tekintetét, megbámultak, sutyorogtak. Újra egy kisegérnek éreztem magam akit körülvett számtalan csabda. Oly annyira kínos volt a csend, hogy az embert még a víz is leverte. Remegni kezdtek a végtagjaim, liftezett a gyomrom egyszerűen úgy éreztem magam mint aki menten elájul. Bizonytalanul az asztalomhoz sétáltam amin egyeltebb virág volt mint a többiekén. Összeráncolt homlokkal meredtem az előttem heverő napraforgóra. Ez volt a kedvenc virágom, de mi a fenét keresett az asztalomon? Gyanakodva szétnéztem a teremben lévők között, de a tekintetem csak egyetlen egy emberrel akadt össze. Vele.