Az eddigi bakancslistáimon Ő mindig szerepelt. Még azok után is amit a múltban tett velem. Azt hittem már rég elfelejtettem, hogy kitöröltem a szívemből, de mikor megtaláltam a régi bakancslistámat nem gondoltam, hogy így felkavar majd. Arra pedig...
Nem volt követelőző sem pedig akaratos a csókja. Nem siette el olyan volt mintha minden percét kiszerette volna élezni. Teljesen más volt, mint amire számítottam, és az ajkai? Épp olyan, mint amire emlékeztem. Puha és dús. Nem hittem volna, hogy valaha fogom még érezni szinte már el is felejtettem. Az emléke épp oly halvány, mint egy kifakult ezer éves papírdarab. Belesimultam az ölelésébe és viszonoztam keserédes csókját. Milán a homlokát az enyémnek döntötte és épp oly hevesen emelkedett és süllyedt a mellkasa, mint az enyém. Teljesen elvesztem. Megcsókolt. Én pedig vissza. Csókolóztunk. Csak egy csók volt, de még is nekem ez többet jelentett bárminél pedig nem kellett volna.
-Én..én.-hebegte Milán zavartan.-Nem tudom, mit mondjak, hiányoztál.-bökte ki és a nyakamba fúrta az arcát majd derekamnál fogva megemelt és megpörgetett a levegőbe közben pedig azt hajtogatta, hogy-Hiányoztál, hiányoztál, hiányoztál...
Hátravetett fejjel felnevettem és nyakát átkarolva csimpaszkodtam rá, hogy le ne essek.
-Tegyél le, tegyél le.-sipákoltam nevetve mire Milán csak gyorsabban kezdett pörögni.-Jaj ne! Elfogsz esni.-kiabáltam fel újra, de most a mondani valóm végre célba ért ugyan is Milán végig fektetett az ágyon ő pedig mellettem elterülve foglalt helyet.
-Nem ejtettelek volna le édes ezt te is tudod.-mondta egy kis idő múlva. A mellkasomról elhúzta a kezemet majd összekulcsolta és kettőnk közé tette.-Csodálatos volt az este.-mondta bánatosan és éreztem, hogy engem néz, de én nem mertem ránézni. Nem akartam újra azt a fájdalmat és csalódást látni az arcán, mint reggel. Csak egyszer nézett rám ennyire elkeseredve....
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
