Black Clover fanfiction

Kilencedik fejezet

Selícia visszaváltozott. Julius csillogó szemekkel várta, hogy megérinthesse a varázskönyvét. Nagyot nyelt a varázsszöveg láttán. Hasonlóan reagált mint a többiek.
- Nem tudom elolvasni.
- Én sem.
A mágiamániás átgondolta a történteket.
- Hazamész?
- Igen. Megváltoztatom a birodalmat.
Julius mélyen a szemeibe nézett. Az átalakulás után Selí szembogara eltűnt. A mélykék szín gyűrűként zárta körbe az aranyt.
De hiába volt érdekes és szép látvány, a lány látása romlott. Az előtte álló férfiból csupán foszlányokat látott. Mágiája aktiválása után viszont tisztán érzékelte a jelenlétét.
- Számíthatunk a jövőben szövetségre?
- Igen, amíg én uralkodom, a seregem nem hatol be az országotokba, a tiétek pedig kerüli az enyémet.
Julius visszaadta a grimoiret.
- Mikor indulsz?
- Holnap, ha nincs akadályom.
Julius fáradtan előredőlt.
- Kiváló lovaggá váltál volna!
A hercegnő egyetértett vele. Ő se így tervezte. Egy nemest alázott meg, egyetlen egyet. Mindet akarta. Egy várost mentett meg, holott tízezreknek akart reményt nyújtani.
A szerelme pedig..már sosem teljesülhet be.
De lehet nem is volt valós érzelem, csupán vágy arra hogy valakit szerethessen.
Mégis, ha új világot teremthet, mindezt nem bánja. 8 éve reménytelenül vágyakozik iránta. Akár az egész teste csúf lenne, a lány akkor is hálával tartozna neki.
Ám itt az ideje elengedni.
A varázslókirály nem örült a távozásának. Legalábbis a mágiája elvesztésének biztosan nem. A szőke nemes gratulált a hőstettének, de olyan gyorsan eltűnt, hogy a lány megse köszönhette. A kapitánya pakolás közben kapta el. Lenyűgözőnek találta amit értük tett és őszintén sajnálja a távozását. Selí azon gondolkozott, ha nem tesz neki keresztbe az apja, vajon a férfi vele tart e. Idővel persze. William sokáig vele maradt. A mérhetetlen mágikus ereje felkeltette az érdeklődését. Jól lehet a boszorkánykirálynőjét is meghaladja.
A hercegnő nem tudott kielégítő válasszal szolgálni, amikor az ősei felől érdeklődött.
200 éves az utolsó feljegyzés a családi krónikákban. Mintha elégették volna a múltjuk.
Selícia felfoghatatlan erejével és seregével akár a bolygót is uralhatná.
- Nincsenek ilyen nagyszabású álmaim.
Elég nekem a saját birodalmam.
Gyengéden megpaskolta a 24 éves férfi vállát. Úgy szerette volna megölelni, édes szavakat suttogni a fülébe, és elmondani, mennyire hálás amit érte tett, de tudta, érzései nem viszonzottak.
- Viszont ha megunod a Clover királyságot, az én kapuim nyitva állnak előtted! - Érezte ahogy elpirul - a Raven kastély kapui!
Zavarában hátára vette a táskáját, elrebegett egy „ Ég veled kapitány”-t és kisietett az ajtón.
Csak miután elhagyta az épületet jött rá mit szeretne mondani a férfinak.
Visszafordult, de a küszöbön vérvörös arccal megtorpant.
- Majd elküldöm levélben..egyszer.

/ Eddig ez a vége, de gondolkozom folytatáson a jövőben. :) /