Rosszfiú Egy Fogadással

32.

-Héj, nyugi semmi baj sem lesz. Elakarod vetetni? -kérdeztem óvatosan mire eltolt magától, hogy a szemembe tudjon nézni. 

-Nem, de Tod elakarja. Tegnap ezért nagyon összevesztünk. De engem nem is ez érdekel hanem a szüleim. -és Paulának igaza volt. A szülei nagyon komoly emberek. A lányuknak komoly rendszert állítottak. A jegyei csak ötösök lehettek, e mellet nagyon vallásosak. 

-Minden rendbe fog jönni, Paula. -simítottam meg a hátát nyugtatásként.

-Semmi sem fog rendbe jönni. -kezdett el újra sírni mire adtam neki egy zsebkendőt.

-Tod jó apa lesz. Mi meg keresztszülők leszünk. Vigyázni fogunk rá. -mosolyogtam rá biztatóan habár én sem tudtam mit kéne tenni.

-De az egyetem. -szipogott és talán ez volt az egyetlen pont ahol én is félni kezdtem.

-Megoldjuk. -nyugtattam. Az ajtón halkan kopogtak és nemsokára rá Brandon dugta be a fejét.

-Vendégünk van. -habár mind a kettőnkre ránk nézett, szavait mégis nekem intézte. Nem kellet sok, hogy kitaláljam ki volt az. Apa.

Felmutattam a kezem, tudtára adva, hogy időt kérünk. Ő csak bólintott és ránk csukta az ajtót. Paul megtörölte a szemét, letörölte az elkenődött sminkjét és az ajtóhoz indult. Mentem utána. Az út le a nappali halálosan lassan telt. A lépcsőről lenézve megpillantottam apát ahogyan Brandonnal fog kezet és szúrósan méregeti. Nem volt szimpatikus neki.

-Kimberly? -szólalt meg mikor meglátott a lépcsőn. -Megváltoztál. 

-Valóban. Köszönheted magadnak. -álltam meg vele szembe, Brandon mellett. 

Apa összességében józan volt. Arcát enyhe borosta takarta. Haja kezdet megőszülni és még mindig a tipikus ruháiba járt. Kockás ing, farmerrel és a lakk cipő.

-Ismered ezt a fiút? -mutatott Brandonra aki megelőzött a válasszal.

-A barátja vagyok. -jelentette ki mire próbáltam nem eltátani a számat. mi ilyenről még nem beszéltünk! És nem mondom, hogy nem akartam, mert akartam, piszkosul de még korai lett volna.

-Valóban? -kérdezte ismét tőlem mire minden erőmet összeszedtem a válaszhoz.

-Valóban. Mi egy pár vagyunk. -feleltem és felhúztam az állam. Félve pillantottam fel Brandonra aki szintén meglepődött arccal fürkészte vonásaim. Nem kellett neki sok mire észre vette, hogy benne vagyok a játékban és a derekamhoz nyúlt majd magához húzott. Egyik kezem az izmos mellkasára tettem mire apa szemöldöke az égbe szaladt.

-Nem gondoltam, hogy oda adod magad egy ilyennek. -bökött Brandonra fintorogva mire most nekem szaladt fel a szemöldököm.

-Azt hittem, hogy egy hiba vagyok. Akkor meg nem mindegy? Amúgy is Todhoz jöttél. -néztem fintorogva a bátyámra aki kérlelően nézett rám, hogy hagyjam abba. De én nem tettem. A hecc kedvéért felnéztem Brandonra és egy laza mozdulattal lehúztam magamhoz, hogy csókot hintsek az ajkaira.

-Mit akarsz? -fordult apa végleg Todhoz aki a kanapé felé bökött, hogy üljön le.

-Apa én azt hiszem, hogy óriási hibát követtem el. -temette az arcát a tenyerébe Tod. Mi is leakartunk ülni Brandonnal de történt egy kis baj. Egy hely volt. Nem akartam kiesni a szerepemből ezért amikor leült beleültem az ölébe. Habár az arcát sikerült normálisra változtatnia mégis meglepődött. Két kezét óvatosan a derekamra vezette miközben a reakciómat figyelte. Óvatosan bólintottam mire rögtön magához szorított. 

-Tod mit csináltál? -kezdett apa ideges lenni de mindig pillantott ránk is, hogy ellenőrizze, hogy mit csinálunk.

-Apa leszek. -nézett az apjára mire apa élesen szívta be a levegőt.

-Haza megyünk. -jelentette ki mire a szemöldököm az égbe szaladt. És legnagyobb meglepetésemre Tod bólintott. Kiakartam szállni Brandon öléből de ő szorosan húzott magához.

-Tod! -szóltam utána mire megfordult. -Ha elmész akkor eldobsz mindent amit eddig felépítettünk. -mondtam miközben végig aranybarna szemeibe néztem. -Válassz. Itt maradsz vagy elmész? -kérdeztem tőle de a szememet elkezdték csípni a könnyek. A torkomban dobogott a szívem és a fülemben dübörgött a vér. 

-Elmegyek. Sajnálom Kim. -és amint kimondta bennem egy világ tört össze. Gyorsan kilépett az ajtón, Paula csak rám nézett. És legnagyobb meglepetésemre ő is ment utána.

Sziasztok!

Nagyon szépen köszönöm a 7000 olvasót és a 350 voteot. Hihetetlen, hogy mindennap jönnek az olvasók és a voteok. A könyv hamarosan véget ér emiatt döntés elé állítalak titeket. Szeretnétek második részt? Vagy fejezzem be ezt és aztán ugorjunk egy másik könyvre? Kérlek írjátok le mit szeretnétek és én azt megvalósítom. Addig is puszi nektek!