Csak egy fotó 📸 (Youtubers ff.)

-/ 3 /-

Másnap boldogan táncoltam be a konyhába. Valami elképesztő erőtől hatalmas jókedvem lett és egész nap le se lehetett állítani. A jövő héten le kell adnom egy csomó képet, amihez nem ártana fotóznom a városban. A lakásban üvöltettem a zenét és énekeltem Taylor Swift ME! című számát. De olyan hamisan, hogy Erna rám is szólt.

- Nekem meg mi bajod van? - nézett rám fáradtan. - Reggel 7 óra van...

- Nem tudom. Egyszerűen csak boldog vagyok! Annyira boldog! - öleltem meg a barátnőmet. - Legszívesebben a keblemre ölelném az egész világot.

- Te jó ég... el is felejtettem, hogy a szerelem ezt váltja ki belőled... - mondta morcosan.

- Nem vagyok szerelmes! De még re sem ronthatod le a kedvemet. Nemsokára elmegyek, hozzak valamit?

- Időt!

- Ha kapok hozok. - vontam meg a vállam.

Felkaptam valami ruhát és nekivágtam a városnak. Lementem a Duna partra és lőttem néhány képet a hajókról. Jégkásával a kezemben néztem a vizet és élveztem a jó időt. Néha el sem hiszem, hogy ilyen szép helyen lakom. Ugyanis nem vagyok idevalósi, hanem Tatabányai. Volt időszak amikor a szüleimmel ingáztunk a két város között. Akkor költöztünk ide. Azóta nem tudom megunni a helyet. Nem is tudom mi jött rám egyszerűen csak éreztem valami elképesztően fantasztikus valamit... bár el tudnám mondani mi volt az...
Ekkor megláttam Nessajt sétálni néhány méterre tőlem. Telefonált. Úgy gondoltam, ha felém sétál akkor összefutunk nem kell végig a tekintetét kerestem. Miért is keresném a tekintetét valakinek akit nem is ismerek. Mind a ketten pestiek vagyunk mégsem láttuk egymást soha. Ez fura. Annyira jó a haja... miért gondolok a hajára? Reménytelen vagyok...
Nem hinném, hogy észre vett volna. Inkább folytattam a fotózást. Egyszerűen éreztem amikor már csak egy méterre állt tőlem és direkt arra fordultam. Észre is vett. Mosolyogva integetett, abba a pingvines sapkájába, a napszemüvegébe, a fehér Nike-s pólójába és a világoskék farmerébe. Amint odaért hozzám azonnal szóba elegyedtünk.

- Szia Kiara! - mosolygott.

- Szia! - tettem felé egy lépést.

- Nem gondoltam volna, hogy pont beléd botlok. De örülök a találkozásnak.

Olyan kedves... meg helyes, hogy lehet ott ájulok el.

- Én is örülök, hogy összefutottunk.

- Mit csinálsz? - mutatott a gépemre. - Csak nem fotózol?

- Egész jó idő van, szóval gondoltam kijövök. - vontam meg a vállam aranyosan. - Te mi járatban ilyen korán reggel?

- Találkozóm van, aztán megyek le a Balatonra forgati. - mondta miközben érdeklődően hallgattam.

Ha nem lett volna rajta ez a napszemüveg én lehet elveszem a tekintetében... Néhány másodpercig nem is reagáltam arra amit mondott, de gyorsan feleszméltem.

- Jobb ha nem tartalak fel. - esett le hirtelen, hogy neki akkor mennie kell.

- Van még egy fél órám, addig... - a távolba nézett és a fagyizó fele mutatott. - ...megehetnénk egy fagyit. Ha nem zavar a társaságom.

Elmosolyodott mire felnevettem. Jézusom most komolyan nem tudom mit csinálok...

- Szívesen fagyiznék egy császárpingvinnel. - utaltam a sapkájára mire azt megint levette.

A szemeim elkerekedtek ő pedig a fejemre helyezte a ruhadarabot. Csak pislogtam, nem tudtam mit mondjak vagy tegyek.

- Rajtad úgy is jobban áll! - indultunk meg.