Rosszfiú Egy Fogadással

22.

-Semmi baj. -mosolyodott el fáradtan.

-De baj. -mondtam halk hangon. -Én én nem akartam. -töröltem le a könnycseppjeimet. -Nem akarlak ez miatt elveszteni. -bújtam oda hozzá mire szorosan megölelt. Mindig is hiányzott nekem az apai szeretet. Mindig is Tod volt az "arany" gyerek. Még mikor apa itt volt akkor mindig Todot helyezte előnybe. Bátyám mindig is kiállt mellettem és ő volt az egyetlen támaszom. És habár sokan mondják, hogy miért ölelgetjük egymást akkor csak annyit felelek. Mert szeretem őt. És tényleg szeretem. Hálás vagyok mindenkinek, hogy ilyen testvért kaptam. 

-Én sajnálom. -tolt el magától, hogy a szemembe tudjon nézni. Hüvelykujjával letörölte a könnyeimet és őszintén elmosolyodott. -Ki akadtunk. Ez teljesen normális. Én mást gondolok jónak ellentétben veled. Ezzel semmi baj sincs. -nyugtatott meg.

-Mikor jönnek? -váltottam témát.

-5-re beszéltük. De nem lesz ajándékozás. Vagyis én mondtam, hogy nem kell venni nagyon semmit. -rántotta meg a vállát majd elment venni egy süteményt a tálcáról.

-Oké. -fújtam ki nyugodtan a levegőt. -Csak Paulának és neked vettem. 

-Na de menjünk mert ahogy hallom csengettek. -állt fel az ágyról és engem is magával húzott.

Az ajtóban állt Paula és Roger. Paula egy egyszerű piros Merry Christmas-es pulcsit viselt amíg Rogeren csak egy vékony kék ing volt. Beinvitáltam őket. Roger kezet fogott a bátyámmal aki eléggé zabos tekintettel figyelte cselekedetét. Azonban ez a tekintet hamarosan váltott szerelmes és boldog szemekért. Paula egy csókkal üdvözölte párját amíg Roger ugyan így tett. Csak nem Toddal hanem velem. 

-Szépség. -emelt fel majd megpörgetett amin nevetnem kellet. A téli viseletem nem állt másból mint egy szarvasos mamuszból, barna mackónadrágból és egy szintén barna szarvasos pulcsiból.

-Felmegyünk? -néztem az előttem álló 3 emberre amiből kettő helyeslően bólogatott.

-Ti menjetek én még itt lent várok a többiekre. -mondta majd lehuppant a kanapéra és bekapcsolta a TV-t. 

---

-Ezt nézd meg, milyen édes. -nyújtotta felém a telefonját Paula. Ő ott ült a babzsákomon amíg Roger az ágyon én meg az ő lábai közt dőltem a mellkasának. A képen igazából egy Panda volt. Tudni kell Pauláról, hogy még a zoknija is pandás akkor fan. A karácsonyi ajándékom is ilyen ami igazából egy jegy. Egy jegy egy kis panda simogatásra mivel a városi állatkertben születtek új kis pandák.

-Édes. -mosolyodtam el.

-Akár csak te. -súgta a fülembe Roger miközben a pulcsim szegélyével játszott hátulról. Jég hideg keze becsúszott a pulcsim alá mire kicsit megugrottam.  -forró a bőröd. -súgta újra miközben nézte, hogy Paula figyel-e minket. De ő inkább Pandás képeket nézegetett.

-Neked meg hideg a kezed. -néztem át a vállam felett mosolyogva. Már éppen szólt volna de Tod belépett az ajtón.

-Öhm zavarok? -nézett ránk ugyanis látta, hogy Roger keze éppenséggel nem a lepedőn van. -Csak mert már megérkeztek és kéne jönni. -mutogatott a lépcső felé zavartan.

-Megyünk. -mosolyogtam rá és felálltam.

Szépen lassan lebattyogtunk a lépcsőn és szembe találtam magam ismerős személyekkel. Robert egyből felpattant, hogy egy baráti ölelésben részesítsen amit kissé mogorván meg is adtam neki.

-Scott nincs itt. -súgta a fülembe mire elmosolyodtam. A többi fiú is üdvözölt minket és lassascskán kezdett oldódni a hangulat. 

-Mikor kezdjük? -kérdezte Paula miközben pakolta a karácsonyfa alá az ajándékait.