Rosszfiú Egy Fogadással

18.

-Féltettelek. -suttogta majd mikor Todot akartam üdvözölni akkor gyorsan visszarántott. Keze a derekamra siklott amire felszisszentem. Foltok ott is voltak.

-Mi baj? -kérdezte és óvatosan simogatta az előbb fájlalt helyet.

-Semmi. -mosolyogtam rá. Nem akartam, hogy megtudja. Nem akartam balhét se. Csak szimplán "otthon" lenni. Szeretett emberek közt.

-Nem hiszem el. Mi a baj? -kezdett feszült lenni.

-Semmi, elestem oké? -néztem fel rá mire össze ráncolta a szemöldökét.

-Hogy tudnád úgy megütni a derekad? -kérdezte mire megvontam a vállam. -Itt van valami. -nyúlt a pólómhoz, hogy gondolom felhúzza de gyorsan oda kaptam.

-Kérlek Brandon ne. -suttogtam becsukott szemekkel.

-Kim. Most megfogom nézni mi van ott. Ha tetszik ha nem. Ha szégyenlős vagy ha nem. Meg fogom nézni. -nyúlt újra a pólómhoz majd felhúzta azt. A szeme elkerekedett ahogyan meglátta, a nagy foltokat. Óvatosan végig simított a bordáimtól egészen a gatyám pántjáig mire felszisszentem. -Ezt ő csinálta? -simított rajtuk újra végig. 

-Igen. -mondtam de addigra már a fiúk is beléptek. Brian és Tod is megnézte a sebeket. 

-Máshol is van? -kérdezte miközben arcomat fürkészte. Aprót bólintottam. Felhúzta a másik oldalát a pólónak amire a szeme még nagyobbra nyílt. -Na jó menjünk innen. -húzta le a végén a ruha darabot majd lementünk az autóhoz.

-Brandon ne tegyél semmit se. -néztem rá.

-Hagyod, hogy megverjen? Láttad, hogy nézel ki? Szereted még őt ugye? -nézett rám szikrázó szempárokkal.

-Nem szeretem. Gyűlölöm. -ráztam a fejem. Ő csak felnevetett.

-Akkor miért ne verjem szarrá? Egy okot mondj. -nem mondtam semmit sem. -Szereted. -fordult el.

-Nem szeretem. -ismételtem.

-Akkor miért véded? -fordult most már ingerülten hátra. A nyakán az erek kidagadtak. Ideges volt.

-Nem érted meg,hogy ezzel téged védelek? -akadtam ki. -Nem fogod fel, hogy ez egy őrült? Téged akarlak védeni ha nem tűnt volna fel. -fordultam el. 

-Azt mondod gyenge vagyok? -szólalt meg hidegen. Hangjából csöpögött a gúny a szemét pedig az út testen tartotta. Brian feszülten nézett rá mire Tod nyugtatni próbált.

-Egy szóval sem mondtam ezt. Tudom mire képes. Majdnem elvitt Milánóba. Neked akart fájdalmat okozni érted? Ismerem. Csak Brandon azt sajnálom a legjobban, hogy nem tűnik neked fel, hogy kit szeretek. -ráztam a fejem.

-Ha most tényleg szeretnél hagynád, hogy megvédjelek. Hagynád, hogy fossá verjem. -szólalt meg pár perc múlva mire Brian megcsapta a homlokát.

-Ezt nem hallgatom tovább. Állj meg. Kiszállok. -feleltem ridegen, és a legnagyobb meglepetésemre meg is állt. Kiszálltam a kocsiból és jól becsaptam az ajtót. Brian és Tod is jöttek volna de Brandon elkapta Brian vállát.

-Szállj vissza. -bökött az autó felé mire a bátyja megrázta a fejét. 

-Nem. Majd mi Toddal rendbe szedjük amit elbasztál. -tolta el a kezét.

-Semmit sem basztam el. -nézett rá Brandon mire Brian keze az arcán csattant. Szeméből kiszállt a harag és megrázta a fejét. 

-Azért nem verlek most meg mert az öcsém vagy. -mondta majd hátrált pár lépést.

-Ez ne tartson vissza. -lökte meg érősen Brandon a vállát mire Brian elvesztette az egyen súlyát de nem esett el, hátrált pár lépést.

-Vigyázz az utakon. -nézett rá. Hangja nyugodtabb és lágyabb volt mint előbb azonban az arca még mindig jég hideg volt. Brandon csak beszállt a kocsiba és elhajtott.

Csöndben sétáltunk mikor Brian megszólalt.

-Csak aggódik érted. Könnyes volt a szeme ahogyan végig simított a derekadon és a foltokon. -mondta miközben az arcom fürkészte.

-Akkor is meg kell értenie. -néztem rá mire megrázta a fejét.

-Érdekes lány vagy Kim. -nézett vissza járdára mire kérdően néztem rá.

-Mármint? -kérdeztem vissza.

-Ne érts félre. Az eddigi műpicsái folyton nyávogtak mikor kiakadt. Pedig nem ezt kellet volna. Te szembe nézel vele. Nem félsz semmitől, főleg nem a következményektől. Ezért szeret téged. -vezette a tekintetét újra rám.

-Minden olyan jól ment. Mint egy tündérmesébe. -ráztam a fejem csalódottan.

-A tündérmeséknek is okkal van vége. -szólalt meg. Hangja szomorú volt.

-Ezt hogy érted? -kérdeztem rá mire csak megrázta a fejét.

-Majd egyszer megtudod.

Sziasztok!

Újra jelentkezem ugyanis átléptük nem olyan rég a 860 olvasót. Nekem ez nagyon nagy örömet okoz. Hamarosan vége a A Hold és a Csillagok című könyvemnek, ezért többet tudok ezzel foglalkozni. 1000 olvasóra kitaláltam egy jó dolgot de az maradjon meglepetés. Addig is puszi nektek!