Az idő végéig ✔

25.Fejezet

[Jennifer szemszöge]
Nick-kel ültünk a kocsiban. -Nyugalom Jen! Senkinek sincs baja veled és senki nem fog bántani - nyugtatgatott már vagy a 20. pánikrohamom után. Hihetetlen furcsa volt vámpírnak lenni. Olyan könnyen mozogtam. Mindíg meglepődtem rajta, pedig már egy ideje átváltoztam. Szerencsésnek mondhatom magam, ugyanis az érzelmeim hamar visszatértek, de már valahogy nem kötődtem Zack-hez. Briananak örökké hálás leszek amiért átváltoztatott. Nem hiszem, hogy tudja, de akkor mentett ki a legmélyebb pontból. A szüleim nem hiányoznak és szerintem én sem nekik. Vámpírként egy sokkal boldogabb életem lehetett. Szerencsés vagyok. Ebben biztos vagyok. -Jó tudom tudom, de akkor is - a fejem már teljesen vörös volt, annyira féltem. Nem igazán voltam buliban azóta, hogy átváltoztam. Az emberekre még mindig nehezen reagálok. Főleg egy zártabb helyen. -Megvédelek és te se fogsz senkit se bántani - Nick keze a combomra csúszott, mire újból felkúszott a tarkómon a forróság. -Megígéred? - kérdeztem. -Meg - biztosított a kedvenc félmosolyommal az arcán. Megérkeztünk és pedig védelmet keresve hozzábújtam Nickhez és mélyen beszívtam az illatát, hogy elnyomjam az emberekét. Nick látta, hogy még mindig félek. -Nyugalom. Ha nem megy, tartsd bent a levegőt - súgta. Bólintottam.
-Gyere. Nincsen baj - húzott a bejárathoz és még mindig a mentőövként szolgáló karjába kapaszkodtam.

[Zoé szemszöge]
-Köszönöm - pillantottam Robertre hálásan és elvettem tőle az üveget. Robert lassan hozzám hajolt és egy puszit nyomott a fejemre. Belekortyoltam az italba. Szokásosan nem éreztem semmit. A zene váltott és egy ismerős dallam csendült fel a hangfalakból. "Do you know what's worth fighting for
When it's not worth dying for?"
Egyből behúztam Robertet a táncoló tömeg közé és táncolni kezdtünk.
"And you feel yourself suffocating"
Hangosan énekeltem a sorokat és közben a tömeg egyre nagyobb lett. Mindenki szereti ezt a számot. Egyszerre ugrált mindenki én pedig Robert vállába kapszkodtam egyik kezemmel. Ő átkarolta a derekamat.
"One, 21 guns
Lay down your arms
Give up the fight"
A refrénre mindenki megőrült körülöttünk. Volt aki headbangel-t volt aki csak ugrált, esetleg az ütemre dülöngélt. Volt aki egy sörrel a kezében próbált táncolni. A szabadban lévő kezem megtalálta Robert nyakát és köréfontam a kezem. "Did you try to live on your own
When you burned down the house and home" Ezeket a sorokat már neki énekeltem. Ő csak mosolygott rajtam.
"You and I" fejeztem be végül.

[Loren szemszöge]
Már akkor tudtam, hogy Robert megérkezett amikor a parkolóba értek. Azt is láttam, hogy Robert nem csak Min-Seot és Conort hozta... balszerencsémre. A barátai kiszálltak Zoé és Robert pedig beszélgetett a kocsiban, azt nem láttam a sötétített ablakon keresztül, hogy miről. Minden esetre ma kitettem magamért. Úgy öltöztem, hogy mindenki jól megnézett és ezalól Robert sem volt kivétel. Amikor vitte az innivalókat már láttam, hogy egy kicsit hagynom kell, hogy befolyásolhatóbb legyen és még pár sör legördüljön a torkán. Úgy az ötödik után megint találkoztunk az italpultnál. A tekintetében láttam már, hogy nem teljesen tiszta. -Szia! - köszöntöm, mire felkapta a fejét az alkohol válogatásból. Éppen egy whiskey-vel szemezett. -Szia - válaszolta artikulátlanul. Kivettem a sört a kezéből és az asztalra tettem. -Azt még megittam volna - nyögte. Nem foglalkoztam vele csak megfogtam a csuklóját és a táncparkett feléhúztam. Ügyeltem rá, hogy se Zoé, se semelyik barátja ne lássa, hogy táncolunk. Forogtam előtte, mire a keze a derekamra simult, majd átkaroltam a nyakát és zenére mozogtunk. Robert nem nézett a szemembe, a ruhámat nézte egész végig. Mikor végetért a szám a fiú fülébe súgtam.
-Gyere velem - mondtam úgy, hogy azért hallja is.
-De nem lehet. Zoé vár - mutattott a háta mögé magyarázkodva. -Ne érdekeljen most ő - ráztam a fejem és mielőtt még válaszolhatott volna elkezdtem húzni a kijárat felé. Dülöngélve jött utánam és valamit dúdolt, de nem foglalkoztam vele. Újból végig futott az agyamon a tervem és kirázott a hideg tőle. Bár tudtam, hogy nincs más választásom - én ezért lettem vámpír - mégsem tettem jó szívvel azt, amit tennem kellett. Éreztem, hogy ez nem jó. Sőt... Nemcsak éreztem, tisztában voltam vele és a hasam görcsbe rándult a bűntudattól. Hát... Legalább megvannak az érzéseim.