Az idő végéig ✔

20.Fejezet

[Zoé szemszöge]
Miután Nick hívott, azonnal a kocsimba pattantam és visszahajtottam az egyetemre. Nem lehet, hogy lemaradtam. Pont egy kicsit szüneteltem és máris vége. A sulinál nem sok diák lézengett. Egy-egy akinek még később van órája. A parkolóban leállítottam a kocsit, és berohantam az épületbe. Nick, Briana és Jennifer a folyosói női wc-nél álltak. -Sziasztok! - intettem nekik.
-Bent van? - pillantottam kérdőn az ajtóra, mire bólogatni kezdtek.
-Ugye nem engedtetek be senkit - kérdeztem, mielőtt bementem volna.
-Dehogy - rázta a fejét Briana. -Helyes - mutattam fel hüvelykujjamat. Beszívtam a levegőt és beléptem az ajtón. A fehér csempével borított kézmosó rész sarkában egy lány ült. A nyakán egy aprócska vér csík húzódott, alig láthatóan. Közelebb mentem a levegőt még mindig bent tartva. Óvatosan elfordítottam a fejét, és megvizsgáltam a nyakán lévő harapás nyomot. Elég picike volt a normálishoz képest, de ez még egyáltalán nem jelentette azt, hogy újszülött tette. Nem is biztos egyébként, hogy újszülött volt hisz már rég lebukott volna. Gyorsan körülnéztem nyomok után kutatva, és találtam is egy fekete karkötőt pár méterre tőle. Nem mondanám, hogy férfi karkötő volt, de nem is kifejezetten női. Mivel nem tudtam hovátenni, kimentem a többiekhez, hátha tudnak valamit. -Na? - kérdezte izgatottan Briana. Válaszként odaadtam neki a karkötőt. Nem kellett a barátnőmnek sok. -Szerintem tudom kié... - mondta.
-Hogy érted? Kié? - váltam izgatottá egyből és Briana karját kezdtem rángatni mint egy kisgyerek.
-Jó nyugi! Nem biztos, de lehet tudom kié. Holnap megmondom, mert beszélnem kell az illetővel - nyugtatott és lesöpörte a kezemet az övéről. -Jó lenne ha meglenne végre a tettes - mosolyogtam.
-Viszont el kell tűntetnünk a holttestet! - emeltem fel a mutató ujjamat.
-Nick! Te maradj itt és ne engedj be senkit! - utasítottam.
-Mi hárman bemegyünk és kitakarítunk - mutattam az ajtóra Jenniferre és Brianara nézve. -Nem maradhatna Jennifer is? Fura lenne ha egy fiú tanácsokat osztogatna a lány wc-vel kapcsolatban - nyögte Nick.I gaza van.
-Jó! Jennifer! Maradj vele! Mi bemegyünk - löktem be bejáratot és Brianaval beléptünk.
-Na jó! És hogy visszük ki? - gondolkodott Briana mikor a holttest elé álltunk. Ez egy nagyon jó kérdés volt. Bár még nem nagyon tudtam rá a választ.

[Robert szemszöge]
Miután Zoé elment én is haza indultam. Hozzám Loren csatlakozott, Min-Seo és Conor pedig együtt mentek az ellenkező irányba. Csendesen baktattunk vörös barátnőmmel egymás mellett. Kicsit feszült volt a hangulat, bár nem tudom miért. Loren azóta változott meg, amióta találkozott Zoéval.
-Mióta vagytok együtt Zoéval? - dobta fel a kérdést hirtelen Loren. -Ő... Július óta - gondolkodtam el egy rövid időre. Félreértés ne essék, nem azon gondolkodtam mikor, hanem hogy az nem is volt olyan rég. Pedig sokkal több időnek tűnik már. Hát... Elég eseménydús múltunk volt. Az emlékek hatására el is mosolyodtam, amit Loren észre is vett.
-Mi az? - kérdezte kuncogva. Na ja. A mosolygás ragájos. Mint az ásítás. Mondjuk az ásítás nagyon.
-Semmi, semmi. Csak emlékek - vakartam meg a tarkómat. Ezek után újból beállt a csend.
Mivel ez nagyon idegesített ezért nem tudtam mást tenni.
-Khm... Loren! - fordultam a lány felé sétálás közben.
-Hm? - pillantott vissza.
-Most haragszol rám vagy bármi? - kérdeztem. Loren megállt, ezért én is megtorpantam.
-Honnan veszed? - rázta meg a fejét enyhén, mintha csak ki akarná rázni a fejéből ezt a hülyeséget. A haja össze volt fogva és szokásosan a mellkasához szorította a könyveit.
-Csak. Nem tudom. Furán viselkedsz mióta itt van Zoé - néztem a betont, mintha érdekes lenne a felülete. Loren ezután fogta magát, és elment. Hát jó. Ezt annak veszem, hogy haragszik rám. Minden esetre nagyon fáradt voltam már, úgyhogy folytattam utamat haza.

[Zoé szemszöge]
-Hm... - fel-alá járkáltam a női vécében és gondolkodtam, hogy most mi legyen. Briana a földön ült és neki támasztotta hátát a falnak.
-Ha még sokáig nem találsz ki semmit akkor már csak úgy is kivihetjük, mert elmegy mindenki! - jelezte, hogy már elég rég nem jutott eszembe semmi. Na de miután kimondta ezt a mondatot!
-Meg van! - kiálltottam fel. -Van nálad filc? - kérdeztem hirtelen Brianahoz pattanva.
-Meg jó, hogy van. Nálam mindig minden van. Ezt jegyezd meg csajszi! - vette ki a táskájából.
-Szuper! - léptem a halott lányhoz és felemeltem. Bevittem az egyik fülkébe és bezártam az ajtót. Úgy helyeztem a testet, hogy ne látszódjon, hogy van bent valaki. Aztán kimásztam a fülkéből, fölül. "Rossz" pingáltam az ajtóra.
-Kész is! - néztem elégedetten a betűkre.
-Ömm oké, de 1 hogy akarod leszedni a filcet 2 nem hagyhatjuk itt a lányt örökké - állt mellém Briana és ő is megnézte magának művemet.
-1 alkolhollal bármi lejön 2 este visszajövünk érte - fordultam meg és a kijárat felé vettem az irányt. Mikor kiléptünk Nick és Jennifer kicsit túl közel ülve egymáshoz kuncogtak. Mikor megláttak minket szétrebbentek. Brianaval egymásra néztünk, de nem szóltunk nekik semmit.
-Megoldottátok? - kérdezte Nick, mire bólintottam.
-Ja. 2 és fél óra alatt - jegyezte meg Briana.
-Tényleg? Fel se tűnt - értetlenkedett Jennifer, mi meg Brianaval elkezdtünk nevetni. Ők nem unatkoztak az egyszer biztos.

/A verseny napja előtt/
[Zoé szemszöge]
-Jó. 5 egy személyes verseny szám van és 1 váltó. Egyeztessük, hogy ki mit vállal - írogatott Robert egy notesbe.
-Úszás? - pillantott körbe. Mikor senki se jelentkezett, felraktam a kezem. Azt bevállalom akkor én. Robert lefirkantotta a lapra.
-Távolugrás? - böngészett tovább. Conor vállalta.
-Futás? - jegyzetelt Rob. Ez Lorenre esett végül.
-Tánc? - kérdezte Robert enyhe döbbenettel a hangjában. Mondjuk jogos. Ki a franc rak be táncot egy sport versenyre. Egyébként Min-Seo lett a szerencsés.
-Oké, és akkor nálam marad a súlyemelés - jegyezte fel a saját nevét is végül.
-Elég érdekes verseny, mit ne mondjak - vágta zsebre a pici noteszt. Egyetértően bólogattunk, majd mindenki ment a dolgára. Mi haza mentünk és mivel Robert pihenéssel akart készülni a holnap versenyre ezért kicsit kényeztettem. Főztem neki egy hatalmas vacsorát és amíg evett készítettem kettőnknek egy habos fürdődt. Miután megfürödtünk filmezés előtt megmasszíroztam Robot, majd elindítottam a laptopomon az otthoni mozinkat. A fiú a film után elaludt én pedig lesuhantam a nappaliba, hogy kezdetét vehesse a szokásos éjszakai programom. Kicsit unalamas ilyenkor az élet, de egy vámpírnak annyi ideje van, hogy ez álltalában nem okoz gondot.