Az idő végéig ✔

18.Fejezet

[Robert szemszöge]
Egy elkóborolt ember. Éppen telefonál elég messze a barátaitól. Valami megmozdul a parti bozótban. Sötét van így alig lehet érzékelni. Megint zizegni kezdenek a levelek, amit mostmár a telefonáló férfi is észrevesz. Odapillant, de nem foglalkozik vele többet. Pár másodperc múlva egy alak hihetetlen gyorsasággal hasít hozzá. Mintha csak olyan gyors lenne, mint a vámpírok, de nem. Ő sokkal gyorsabb. Alig bírom nyomonkövetni az eseményeket, de ahogy nézem az alak is kicsit megvan döbbenve. Ahogy jobban megnézem a támadó arcát ismerősnek tűnik. Férfi, a húszas éveiben járhat. Gyorsan végez áldozatával, majd vissza is süvít a bokrok közé, de nem áll meg az út szélénél. Tovább repül a hold fényben úszó partra ahol hét másik alak várja őt. 4 lány és 3 fiú, köztük pedig 3 pár. A párnélkül maradt lány a férfi nyakába ugrik. Egy pillanatra megállnak a dolgok. Nick, Adam és egy ismeretlen csávó ül a parton. Nick mellett egy idegen csaj üldögél. Adam mellett Jane és aki felém tart az Zoé. Én rohanok oda hozzá... Én öltem embert...
Felriadtam. Már nem a TV mellett ültem.
A szoba sötét volt, viszont egy hideg alak feküdt mellettem.
-Felébresztettelek? - súgta Zoé kellemes hangja. Visszadőltem a párnára. -Nem - fordultam felé.
-Akkor mi a baj? - simította meg az arcomat. Felsóhajtottam.
-Csak... Furát álmodtam - mondtam. Zoé kicsit jobban hozzám bújt én pedig átkaroltam.
-Elmeséled? - kérdezte. Megráztam a fejem és egy könnyű csókot nyomtam a feje búbjára.
-Próbálj meg visszaaludni - kérte. Bólintottam. Nem kellett sok és elnyomott az álom.
Másnap reggel irány újra suli. Conor, Loren és Min-Seo a suli lépcsőjén ültek. -Sziasztok! - léptem hozzájuk. Ők is köszöntek és elbeszélgettük az időt. Isa sétált el melletünk. Éppen valamin nevettek a barátnőjével. Isa amikor rám pillantott megcsillant a szeme és el is mosolyodott. Nem foglalkoztam a vele. Szőke fürtjeit rázva divat bemutatót képzelve besétált a suliba. Visszanéztem a többiekre. Conor még mindig Isa után nézett. -Hahó - csettintgetett Min-Seo neki, mire magához tért a srác.
-Jaj bocs. Elgondolkoztam - rázta meg a fejét Conor. -Nyilván - mormogta a lány kicsit piros fejjel. Mivel kezdett fokozódni a feszültség gyorsan feldobtam egy témát.
-Mi az első órátok? - kapartam elő az órarendem. -Nekem ma Francia napom van! - mosolygott Loren.
-Német - válaszoltuk Min-Seoval egyszerre.
-Asszem angol - túrt a hajába Conor. Nála nem volt órarend. -Hallottátok, hogy az egyik designerre járó csávót holtan találták egy szórakozó hely mellett? - dobta fel Loren. -Miért halt meg? - kérdeztem.
-Nem tudják. Két lyuk volt a nyakán - vonta meg a vállát. Nem firtattam tovább a témát, mert Min-Seo közbeszólt.Darabig még beszélgettünk, aztán irány a terem. Ma szinte végig Németem volt és ma csak 5 órám volt. Ebből az utsó spanyol ami még csak most kezdődik úgyhogy az laza lesz.
A teremhez vezető úton azon tanakodtam, hogy Adam,Jane,Nick vagy Zoé ölte meg a designer tagot. Végül mivel nem talátam választ elkönyveletem annyinak, hogy vámpír volt. Végighallgattam jó pár német előadást aztán utolsó órán mentem spanyolra. Elég későn értem oda így már majdnem az összes hely foglalt volt. Egy üres pad volt Loren és Isa között. Szuper. Úgy döntöttem leszarom Isát és leülök. -Szia Robert! - köszönt Loren boldogan. Isára pillantottam. Nem figyelt. Valami csávóval beszélgetett, úgyhogy szerencsére nem figyelt ránk.
-Várod már az órát? - kezdett csevegni a vörös hajú EMBER lány.
-Aha. Lehet kicsit jobban az óra végét, de mindegy - legyintettem. Nagyon hiányzott már Zoé, úgyhogy vártam már, hogy indulhassak haza. Bejött az előadó és elkezdte az órát. Nem volt rossz, de már nagyon haza akartam menni. Mikor vége lett az órának, Lorennel beszélgetve mentünk ki a folyosóra. Elköszöntem tőle és még elmentem mosdóba. Mikor benyitottam, egy ember feküdt a padlón. Fal fehér volt és semmire se reagált. Hamar rájöttem, hogy halott. Kicsit rámtört a hányinger. Kinéztem a folyosóra segítség után nézve. Egy tanár jött ki a teremből.
-Hé uram! Segítsen! - rohantam utána és megmutattam neki a hullát. Távolról is kiszúrtam a két lyukat a nyakáról.
A rendőrség lezárta a suli egyrészét. Engem még a tanár gyorsan elküldött, hogy ne kelljen tanúvallomást tennem. Mindenki nyakát nyújtogatva próbálta megnézni, hogy mi lehet a sárga szalagok mögött. Nagyon nagy kavalkád volt. Mentő, rendőrség minden ami lehet. Én minél hamarabb próbáltam eljönni, mert tényleg semmi kedvem nem volt az őrsre menni. Beszáltam Zoé autójába és hazahajtottam. Vajon ki lehetett a csávó? Az a designer, most meg ez... valami folyik itt.
Felmentem a kis úton ami a házhoz vezetett. Még visszanéztem a partra, majd benyitottam résnyire az ajtót, hogy minél kevesebb napfény jöjjön be. Nem hiszem, hogy sokan tudnának ennyi ideig sötétben élni, de már megszoktam. -Megjöttem! - mondtam. Tudtam, hogy nem kell kiabálnom, mert szerelmem úgy is hallja. Csodálatos képességének hála. Vámpír gyorsasággal előttem termett. -Szia - ölelt át. -Szia - súgtam vissza. -Mi volt ma? - kérdezte. -Találtam egy csávót a wc-ben akinek valószínűleg kiszívták a vérét - daráltam a lényeget.
-Meg meghalt egy designer csávó is meg ilyenek - mondtam tovább.
-Az én voltam. B... b ... barátod volt? - kérdezte szomorkásan és bűn bánóan.
-Nem - simítottam meg az arcát.
-És a wc-ben a srác? - kérdeztem.
-Mi van vele? - hunyta le a szemét.
-Az is te voltál? - folytattam, mire megrázta a fejét. -Nap közben nem megyek ki tudod - mondta még mindig csukott szemmel. -Akkor ki volt? - tanakodtam. Zoé egy pillanatra megmerevedett.
-Várj! Azt akarod mondani, hogy egy másik vámpír van az egyetemeden? - kérdezte.
-Erről beszélek! - húztam vissza a kezem az arcáról. -Jó nem figyeltem. Örültem, hogy itthon vagy! Viszont ha tényleg egy másik magamfajta van ott hatalmas veszélyben vagy - akadt ki. -Be kell mennem veled - folytatta és idegesen a hajába túrt.
-De nem tudsz! - léptem közelebb.
Zoé szomorúan lehajtotta a fejét.
-Igazad van... - mondta. Átöleltem.
-Hacsak! - kapta fel a tekintetét.
-Hacsak mi? - kérdeztem.
-Hacsak nem beszélek Suleenal és Brianaval most azonnal! - világosodott meg és előhúzta a telefonját.