Démont idéztem

Bqkk3molla Ay

-Nem kaptál eleget mi vigyorogtam el
-Te démon fatya! Én mindent tudmo rólad! De én ugyan nem tartom magamban! Elmondod a világnak!
-Kuss-egy golyót eresztettem a fejébe.
-egy gyilkos kyaa-kiabalta egy nő
-kaplyák el!-egy férfi
Zsebre váktam a kezeimet és inkább hazafelé vettem az irányt.

Éppen kivitzeem egy poloskát a házból, amikor Yoshinaga hazáért. Véres volt a ruhája,igy azt feltételezetteme, hogy megont megőlt valakit. Kezd a habitusává válni...
-Mican? Mit nézel annyira? Nem tán leakarsz vetkoztetni?
De, pontosan.
-nem, nem hoztáll kenyeret? Kérdeztem
-Amint látod-széttárta a kezeit mint poloska a szárnyait.
-Na jól van na jó
-Elmebten animéznu-mondta, és bement a szobájába
-Elmegyek akkor én a pékseggbe... - mondtam magamnak
3lsetaltam bár bicegme. Az épület előtt nagy meglepetésemre az a férfi állt, akinek múltkor neki mentem.
-OH, hát ujjra találkoztunk.-fordult felém.
-Szia-a fűldet fűrkésztem, nagyon zavarban voltma.
-meghivhatom egy kávéra?
-termés zetesen, csak veszek kenyeret.
-megvarom it kinnt!?!?!?!
-okkskos
Miután negvetem a ferfihez szegodtem.
-Már egy ideje érdekel, de nem tartottam illönek megkerdezni, mi történt magával? Úgy értem, egy kissé nehéz kessen jár.
-Oh, semmiség...Leestem a lepcsőről, majd egy kocsinak repültem-legyintettem.
-Ah, az tényleg semmiség...
Csönd szállt ránk, ezért elhessegetem.
-Ott az a kvzó, menjünk oda!!!!!!
-Ok!?!?!?!
Elmentünk, majd Elmentünk a kávézóhoz.
-mit kérnék hm?!?
-Én egy Kim Taehyung tejes kávét.
-Jó választás-mosolygktg a kávézópartnerem.-Én egy garnélás angolnás kapúcsínót kérek.
-Rendben!!!!!!!
-Na és mijaratban itt, Párizsban, Anál kisasszony?
-Japánban vagyunk, de semmi gond, biztos hosszú éjszakája volt! Egyébként...itt születtem....-talán kicsit túl bizonytalanúl mondtam.
-Értem.
Meghoutam az ítalukat!
-Kősy.
Iszógatuk a kv-t, mikor az előttem ülő férfi az asztalra tette a kezeit.
-Anál kisasszony...-ekkor hirtelen a semmiből 3lokerult egy nagy mellű, alacsony lyány és megállt az asztalunk mellet.
-Szabad ez a hej-olasz akcentúsa van.
-Nem, kisasszony-nem fejezette be a mondatát, mert a lány már leült. Egyenesen az ölembe.
-Mit sinálsz itt egyedül szép fiú?!
-Nem vagyok...úgy értem, csak kávézgatók
-Aha príma. Na figyu, én olasz vagyok, nagy a csőcsöm. Nem akarsz a sugár deddym lení?
-Nagyra értékelem ajánlatát, de vissza kell utasitanom!
-Na miért? Azt hiszed jobb vagy nálam?! HM?!
kezd idegesíteni ez a csaj...
-... Elegem van belőled! Itt flőrtőlsz velem, aztán lepatíntasz?
Hirtelen emberarcú denevérek jelentek meg és egyenesen a csaj hajába repültek.
-Kya! Segítség! Szed ki őket?!
A denevérek a hajánál fogva elrepítették.
Visszafordultam a férfihoz.
-Mit is szerettél volna mondani?
-Lenne egy kérésem hozzád...
Vártam, hogy folytassa, de nem tette. Ajkai mosolyra húzódtak. Mögém nézett. Hátra fordulltam. Yoshinaga állt ott. Az arcáról nem tudtam leolvasni semmit. Idesétált hozzánk.
-Jó napot-mosolygott az előttem ülő férfira.
-Viszont kívánom.
Felém fordult, majd újra a férfira.
-Elkérhetném a lányt?
-nem!
-Ahyog óhajtja.
-Nem, nem megyek!
Karon ragadott és magával rántott.
-Ne haragúgyón!
Ő erre csak rám mosolygott. Yoshinaga tovább húzott, szótlanúl.
-Kérlek engegy el! Fáj a szóritásod!
Elengedet, majd megfordult.
-Ki volt az a csávó
-Minek akarod tudni?
-Miért voltál vele
-Nincs közöd hozzá! Had legyen már nekem is él etem!
-Nincs közöm hozzá? Nincs közöm hozzá...-egy pillanatra elhallgatott.-Tudtommal én idésztelek meg.
-Bár ne tetted volna!-kiabáltam már.
-Tényleg így gondollod?-túl nyugodt a hangja, ez kibaszottul rósz jel.
-Most sérültek meg, bassza meg! És egy random fasszal kávézgatsz?!-fakadt ki.
-Én nem...
-Tudod te milyen rohadtul aggódtam miattad?! Nem, nem tudod!-a hajába túrt. Szörnyen idegessnek nézett ki.
-Abba belegondolltál már, hogy mégis hogyan láthat téged?!
-Igen, de nem tudom.
-Anál, kérlek, tényleg kérlek, hogy légy óvatos azzal a csávóval!-azt hiszem lehiggadt valamejlyest.
Bólintótam.

-L