Látni se bírlak,
Mégis közelebb húzlak!
Kell hogy itt légy velem,
S fogd a két kezem.
Bár azt nem mondhatom,
Hogy veled nem vitatkozom.
Az arcomon mégis mosoly ragyog,
Amikor veled vagyok.
A könnyek így hamarabb felszáradnak,
Az eső felhők is gyorsabban elvonulnak.
Mintha egyedül küzdök az élettel,
Tele vagyok már így is félelmekkel!
Ám van , hogy rettegek!
Attól félek , hogy elvesztelek!
Ilyenkor csak az kell, hogy átölelj,
S minden kérdésemre őszintén felelj!
YOU ARE READING
My book of poetry
PoetryMár évek óta írogatok verseket, azonban eddig nem sok embernek mutattam meg őket. Akkor pedig miért ne osszam meg itt mindenkivel🤔?
