Tükör-én

Torz valóság

Csodaszép napra virradtunk. - gondoltam, miután felébredtem a meleg takaró ölelésében, - majd a párom mellkasára hajtottam a fejem s hallgattam annak ritmusos dobbanásait. Ez a legcsodálatosabb zene füleimnek, még Chopin munkássága is elbújhat mellette.

Elmosolyodtam saját teóriámon, majd pediglen az a gondolat morzsa bújt meg elmémben, milyen jó lesz minden reggel így ébredni, mellette!

Azt hittem, velem nem történhet semmi rossz, főképp ha mellettem van a legcsodálatosabb férfi a világon, de sajnálatos módon tévedtem...

Mondhatnám, hogy tévedni emberi dolog, de ekkorát tévedni már-már bűn.

Hogy miért?

Légy türelemmel, elmesélem.

Ez a reggel is úgy indult, mint a legtöbb szombatom.

Halkan ébresztgettem Victort, mondván - Hahóó, hasadra süt a naap!

Erre ő szokásosan, félkómás zombiként dünnyögte pisze orra alatt, hogy - De nem is süt a nap.

Ezzel mindig megmosolyogtat, hiszen mindenki tudja, hogy a nap mindig süt, persze, nincs serpenyője, hogy abban készítsen reggelit, vagy ilyesmi, de mindig felkel, és folyton nyugovóra tér, még ha épp nem is látjuk, hogy ott van.

De viccet félretéve, miután Victor magához tért, felhívtuk a nővéremet, és elhívtuk őt shoppingolni, majd az egyik legjobb barátnőmnek írtunk egy üzenetet, hogy tartson velünk ő is.

Szerencsére mindketten örömmel jöttek velünk.

Majd a közeli buszváróban verődtünk össze Cristinnel és Alex-szel, akik toporogva vártak bennünket türelmetlenül, és kihangsúlyozták, hogy elkéstünk.

- Jajj, kérlek, hiszen nem tudtam mit vegyek fel.  Az egy dolog, hogy Victornak elég két perc, de én nem vagyok fiú. - Mondtam durcás hangnemet felvéve.

- Mi sem vagyunk azok, csupán pontosak. - Hangzott tőlük a válasz egyöntetűen.

- Lányok, ismerhetnétek már Tamarat. Órákig képes a szekrény előtt állni. - Mondta Victor nevetve, s ezzel mindhármónkat kacagásra bírt. - Na, mi lesz? Megyünk is, vagy csak állunk itt, mint egy szobor? - Kérdezte szélesen elterülő vigyorral az arcán. Eztán eldöcögtünk a bevásárlóközpontba, s ha nem lépünk be a forgó ajtón, akkor ez az egész borzalom meg sem történt volna.

Bár semmissé tehetném, de nem tudom. Lehetetlen visszaforgatni az idő fogaskerekeit.

Szóval, beléptünk az ajtón és nézelődni kezdtünk. Először csak átlagos dolgokat.

Éhségünk csillapítására alkalmas ételeket és szomjoltókat.

És persze legokat, mivel Victor imádja őket. De leginkább azokért van oda, melyeknek közük van a Star Wars-hoz.

Majd ahogy haladtunk, a hatalmas üzlet szívébe érkeztünk, ahol rengeteg tükör kapott helyet. Különös látvány volt, hiszen az óriási díszes szegélyű tükrök egy körré forrtak össze, s egyetlen egy üres rész volt. A ki- és bejárat helye. Ám azzal szemben is volt egy tükör, de az sokkal egyszerűbb volt, és kisebb is.

Annak arany helyett szürke kerete volt, ahogyan a bolt többi részében elhelyezkedőknek is.

Mind a négyen beléptünk a körbe, s azon gondolkodtunk, mi lehet a tü-kör szerepe, de csak kósza ötletek hagyták el szánkat. Mondhatni a sötétben tapogatóztunk. Arra jutottunk, hogy biztos azért vannak itt, hogy minden irányból láthassák a vevők, hogyan áll rajtuk egy-egy felpróbált ruhadarab, de sajnálatos módon én voltam az egyetlen, aki teljes mértékben átélte, mit is rejt valójában ez az "aranyló kör".