Démont idéztem

A szarúl sikerrült idézés

A név Yoshinaga Katsunori. Az utolső évemet járrom az iskolába. Egyedül élek, a szűleim külfődön élnek. Csöngetnek, így hát ennyit a monológomról... Egy utolssó réteget húzok a fekete körömlakomból a körmeimre és az ajtóhoz sietek. Kinézek a  kukuccskáló izén azz ajtómon, a postás hozot nékem valamit. Kinyitom az ajtót öt centire és kilesek a sötét házboll.

-Jó napt, uram comagja érkezet-azal átnyújtot egy dobozt.

-.....köszönböm-sutogom majd átveszem tőle és rácsapom az ajtót. Felrohanok a dobozzal a szobáámab és magamra csukom az ajtot. Máris megjöt volna....? Nem, nme a menssi hanem a csomagom tar talma. Az órára pilantok: 8 óra. Basszus 30 percme marat! A ruhásszekrényemhez szalatam és kitéptem az egyenruhám majd magamra kaptam. Felvetem a cipőm és kirohantam a házbol. Tíz perc alat beértme az is kólába és a tanterrm fele vetem az irányt. Mikor beléptem néma csönd fogadot, mindenki engem bámult. Leültem a hellyemre, az ablak melé, az utósó paccsorba.

-Hé, ez nem az a kcsög sát ánista?

-De, éss még antiszoc is, kyaa!

Mint hha nem halanam , ahogy rólam beszének...A padomra szegeztem a tekintetemet. A pad teteje telis-tele volt firkálva; ,,sátánista, rohadék, dögöj meg" és miegymás. 3 éve megy ez az egész szarsság, és csak azért mert én msá vgaok mint a töbiek. Az ablak felé tekintetm mit mindig és vártma hogy ez a nap is véget érjen.

[...]

5 óra mult 2 perce, így hazafelé vetem az irányt. Ahogy kiléptem az épülletből két láb jelent meg előtem és túl késő volt már ahoz hogy átléphesem. Felbuktatak és 4 diák lépet elő; 2 lány és lét fiju. Az egyik fiú, Seem Hietalahti a fejemre tapost és a cigaretáját a kézfejemnek nyomta.

-na mivan okultiszta köcsög ilyxenkor nem nagy a pofád?!-röhögöt azzal az ocsmány pofájval

-Na~ Seem, ne báncsad anyira, még a végén démonokat idéz! Kyahahaha-kacarászot Márjáni Chukwumereije, az afrikai ribanc.

-Mots az eccer szerencséd van, te fekete holo, de lekközeleb porul jársz!-azzzal elsétáltak.

Feláltam, és hazaindultam. Kinyitotam a ház ajtaját és a szbámba rohantam. Rohadt dühös vsagyok, így a táskám a szekrényemnek dobtam. Leeset a vázám  és szanaszét törött. A dobozra tévedt a tekinteme, ami az ágyon volt. Odasétáltam hozzás és kinyitotam. A könyvem....A könyvem, amellyel boszut álhatk azokon a rohadékokon...A könyvem, amelyet az ebay-ről rendeltem. Kinyitottam és belszagolltam, új könyv ilata van! az első lapon ez ált: ,,Ez a könyv a nyomorultaknk let írva, kiket bulyznak az iskólában! Démont idéz ,melyért  véredel fizétsz!" ,,Veszéjes és csak a hülye idézne démontz, de te hülye vagy mint álat szval vákd fel kezed s csöpencsd véred a pentagramra, így tiédlesz a démonok anyja!" ,,A pentagramot vécépapíra rajzold és köpj reá hármat, tépd szét s gyújtsd fel!" ,,Ezután mond el az igét!!!"

Egyszerű, mint az ecer egy. Kisétáltam vécépapírért és bevitem a szobámba, majd leterítetem a földre. A kezembe vetem a telefonomat és pentagramok után néztem, mivel nem tudom, hogy hogy kel őeket rajzolni. Miután lerajzoltam, a vázadarabk ért nyúltma és megvágtam a jobkezem. Vércsepek hulotak a lapra és vörösre festeték. Ezután hármat köptem a lapra és gyufáért nyúltam, majd felgyújtotam és kántálni kesztem az igét. Hirtelen tűz gyulatt és én nagyon megijetem, így a tűzoltó készülékemrért sietem. Poroltóval fújtam végig a sszobán és a füst miatt köhögni kesztem. Ahogy a füst kezdet elenyészni, hirtelen egy alakot láttammeg. 

Kővé dermedtem. Egy fiú ált előtem. Fekete haja, tá skás szeme és sötétbar na szeme volt, mely már szsinte feketének tűnt. Rendkívül magas volt és csak meredtn bámult rám. Lenésztem magamra; mezítelen voltmna. Felsikoltotma és eltakartam magam.

-miért nézel?!-azzal a mögötem lévő ágyra borultma és betakartam magam.

-Te mégis mi a faszom vagy?! Mert ohgy nem démon, az tuti!-emelte fell a hangját és ffeléám lépet.

-Ne, ne gyere közeleb!!!! És...várj! Mi? Várj! milyen démon??

-Démont idéztem VOLNA, de te nem az vagy....

-Démon...? Én nem...--És akkor belém nyillalt; én meghaltam. Izzadság csepek kesztek el fojni a hátamn. Az nem lehet....

-mi a stzar van veled?? Úgy nézel ki, mint akio szelemet látot!

-Én...-rápilantotzam és keserű mosojra huzodot a szám-Én meghaltam.

A fiú oldalra fordítota a fejét.

-Mi van?

-Én meghaltam...-azzal elkesztem messélni neki az életem történetét....

-Fasza....egy szexpózról elnevezet csaj a démon, akit megidésztem!-nevetet erölteteten.

-Milyen évet írunk?-kérdeztem.

-2019, február.

-Akkor nem sok idő telt el....Na és mi a nevédM?

  -Yoshinaga Katsunori

-Joszinágá Kátszunori?-ismételetem el.

-Ja. Na, akor megkötjük azt a rohadt egyességet?

-Uhm...igen...Igen!-azzal kezet ráztunk.

A történetünk ebben a szobában kezdődött el, s nem tudtam még akor, hogy mi minden fog megváltozni az életembne emiat a lány miat.

-L