tulajdonképpen hatalmas nagy kíváncsisággal posztolom ezt a részt, hogy mennyire is fog nektek ez a műfaj tetszeni. esetleg ha tudnátok egy csillagot nyomni, hogy érdemes-e folytatni ezt a semmiséget, nagyon sokat segítenétek vele! csóka xx
És néha fájdalmasan közlékeny vagy egyedül merengve ül egy padon.
A saját elméje gyilkosa most, miután abbahagytad a neuronjainak öngyilkosságra kényszerítését; mert most megszemélyesítünk egy tárgyat és azt mondjuk, hogy fáj neki
mivel ez nekünk fáj és nem a tárgynak.
Szédültem, hiányoztál és mikor eszembe jutott a kulcscsontod íve,
akaratlanul is a hideg, mert hogy annyira szeretted, amikor a hideg talpam a lábszáradnak
érintettem. Egy nyári éj és egy nyári csók, mellyel minden virágba borult
de most tél van és télen meghalnak a virágok. Aztán húsvétkor mégis azt mondják,
„szép virágszál el ne hervadj", most meg nézz rám. Meghaltam.
Mégis oly távolinak érzem a saját gondolataim összességét és téged is, mivel
te ott vagy én meg itt vagyok. Viszont a szívem a kezedben én meg még mindig itt vagyok.
Azt a pólót kerestem legutóbb, amit nekem adtál de egy mosás során eltűnt, úgy ahogy az érzéseid irántam. Sajnálhatod, mert igen, gyerekes vagyok, mert letiltok embereket és te is. Mert ilyen a felfogásod, és ezen nem tudsz nagyon könnyen változtatni.
Három könyv van az éjjeliszekrényemen, és egyikbe se olvastam bele, mert mindegyiket tőled kaptam. Attól félek, hogyha kinyitom az egyiket, hangodon fognak megelevenedni a betűk és nem akarom a te hangod hallani.
És ahogy Én és te és én és te, és te és én hallgatunk egymást nézve meztelenül az elménk legmélyebb rejtekeiben, a párhuzamos univerzumokon gondolkodva, és ha nem itt lennék most, akkor talán hol lennék?
Néha újra akaratlanul is visszanézem az üzeneteinket, ahol sokkal mélyebb jelentésük van a dolgoknak, melyekre még te se jöttél rá, pedig azt hiszed igen.
Nem gondoltál a következményekre és tényleg megvan, a most nagyon hiányzol beütés, de mondd meg nekem: mi a szó?
