Szeretve lenni

❤️4❤️

Be love 4.

Max még mély álomban van és egyenlőre még nem ért ide Mr. és Mrs.Steel. Az orvosok nem mondanak nekem semmit mert nem vagyok családtag hiába mondom nekik, hogy a barátnője vagyok.Anyáméknak megmondtam hogy nem kell bejöjenek mert csak izzitanák a levegőt. A váróban már majdnem elalszom amikor jönnek Max szülei nem valami vidáman. Egy papirt tartanak a kezükben.Köszönnek majd komoly tekintettel leülnek mellém.
-Figyelj Noraa.Komoly dolgot szeretnénk neked mondani.
A szemem majd könnybe lábadt próbáltam nem a legrosszabbra gondolni de valahogy nem tudtam.Egész testem lebénult végül bólintottam egyet tudatva, hogy hallgatom öket.
-Max nincsen jól.
-Mi az hogy nincsen jól?
-Max rákos -fakadtak sírva.
-De mivan a gyógyszerekkel? és a kemo terápiával?
-Nem segít utolsó stádiumban van. Nem tudni meddig van még köztünk.
-Az nem lehet neki életben kell maradnia szükségem van rá. Szükségem van rá. -csuklott el a hangom és kezdtem fel alá mászkálni idegemben .
-Mióta tudják?
-Két éve, mindennel próbálkoztunk de semmi sem járt sikerrel. Aztán amikor megismerkedtetek olyan boldog volt így próbáltunk mi is örülni bár tudtuk, hogy egy nap ez nagyon nehéz lesz.
-Nem gondolták, hogy ezt el kelett volna mondaniuk? Egy ilyen dolgot nem lehet eltitkolni.😡
-Max akarta igy hogy ne a betegségével ismerd meg hogy ne megsajnáld és ne érezze, hogy ő bármivel is kevesebb.
-Értem.Mikor lehet bemenni hozzá?
-Még nincs ébren és valószínüleg nem fogják hazaengedni sem.Az állapota miatt megfigyelésen tartják mostantól.
-Nem érdekel, hogy fent van vagy sem látni akarom most azonnal.
-Rendben beszélünk az orvossal és meglátjuk mit tehetünk.
Meglátják mit tehetnek?!?Ezt ők sem gondolták komolyan életem szerelme a halálan van az esküvönk előtt és ők csak annyit ígérnek, hogy meglátják mit tudnak tenni.Na neeeem.Fogtam magam és engedély nélkül Max szobája felé vettem az irányt. Benyitottam és az alvó szerelmem arcát láttam meg, befeküdtem mellé és átkaroltam. Kissé kinyitotta a szemét és a nevem kezdte el mondani de mondtam, hogy ne beszéljen hanem inkább pihenjen.Fogalmam sem volt,hogy miert nem szólt erről soha egy szót sem.Túl sokat gondolkoztam a dolgokon mig végül könnyes lett a szemem sehogy sem tudtam és nem is akartam elképzelni nélküle a jövöt.