Marinette izgatott. Együtt töltheti a délutánt Adriennel a múzeumban. Még a futtában rábízott Manon sem képes kedvét szegni. Végülis mi baj történhet ha két tizenhat éves fiatal vigyáz egy hétévesre?
Mint az kiderül, elég sok minden.
Ez egy nagyon a...
- Honnan tudta, hogy megoldottuk a dolgot? - csodálkozott rá a fiú a rejtélyesen mosolygó nőre.
- Ismerem a lányomat. Nagyon tehetséges varrónő és a legkreatívabb fiatal hölgy, akit valaha láttam.
- Anya, ne beszélj rólam úgy, mintha itt sem lennék – nyögte Marinette álmosan az asztal lapjára borulva. - Nem vagyok halott, csak alszom.
Adrien kihúzta a lány kezét a homloka alól, hogy a szemébe nézhessen.
- Hé Csipkerózsika! Ha nem eszel gyorsan, el fogunk késni.
Marinette hangos morgás kíséretében húzta vissza a használhatatlanná vált kezét. Feje hangosan koppant az asztal lapján. Reggelije harapásonként tűnt el valahol a fekete hajfüggöny mögött. A műzlijét meg egyenesen nehezére esett kanalazni. Adrien végig azt nézte, mikor fogja elvéteni, és az orrába tuszkolni az ételt.
Mikor végre elszakította a tekintetét és elkezdte enni a saját reggelijét, oda kuncogott Sabine-nek.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Mindíg ilyen?
- Reggelente? - csóválta meg a fejét a nő. - Ez még nudli. Az ébresztőjét többször is lenyomja, úgy megyek kirázni az ágyból.
- Még mindíg nem vagyok halott! - közölte a tényt az asztallal csókolózva, amire a hallgatósága nevetésben tört ki. A reggelizés a továbbiakban laza beszélgetéssel folytatódott, s közben a lány is lassacskán felébredt.
Amikor végre mindketten elkészültek és végre Marinette is teljesen éber volt, visszamentek a szobájába, hogy felkészüljenek a következő programra. Az előző nap tett tapasztalataik által gyorsabban lendültek át a párossá vált feladatokon. Úgy mozogtak, gondolkoztak és működtek együtt, akár egy jól olajozott gépezet. Adrien eltakarta a szemeit amíg Marinette gyorsan átvedlett egy könnyed, ujjatlan nyári ruhába, aztán szerepet cseréltek és a fiú csusszant farmernadrágba és az előző nap előkészített felsőbe.
Ezután gondoskodóan megfésülte a lány kékesfekete haját és "segítő kezet" nyújtott, hogy kontyba formázza. Végül Marinette összeügyeskedte a fiú karján a tegnap sebtében felvarrt gombokat.
Továbbá sikeresen megléptek Sabine és Tom elől a pékségből, még mielőtt ott folytatódott volna a szivatásuk, ahol tegnap abbamaradt.
Kéz a kézben sétálva beszélgettek ("Csak képzeld, hogy Chat Noir !!!") mindenféléről, ami éppen eszükbe jutott. Így került szóba többek között a vívás, a divattervezés, a zongoraleckék, sőt a legelső sütési tapasztalatok is.
Marinettnek volt egy különösen vicces sztorija arról, hogyan sikerült négyévesen felrobbantania egy egész zacskó lisztet.
Adrien ajkán mosoly táncolt, közben gyengéden megszorította a lány ujjait.
- Te és a szüleid olyan közel álltok egymáshoz – mondta halkan. Marinette szíve belesajdult a hangjából kicsendülő fájdalomba. Hogy lehetett olyan tapintatlan, hogy ilyenekről kezdett beszélni.
