Fearless

6.

Becsuktam magam mögött az ajtót. Körülnéztem és megint Asgardban találtam magam. Loki durcás arccal nézett rám. Elindultam felé majd leültem vele szembe. Nem akart megszólalni egy szót sem, ahogy én sem... Csak ültünk és néztünk ki a fejünkből.
-Minden rendben?-kérdeztem.
-Ohh! Most már érdekelnek?-tettetett meglepődöttséget.
-Mi a bajod Loki?
-Hogy mi a bajom?
-Igen!
-Mondjuk az a katona, akivel te programokat szervezel!
-Te most a Kapitányra gondolsz?
-Ki másra?
-Loki! A Kapitány a felettesem! Próbálok közel kerülni hozzá, hogy könnyebben megszerezzük a jogart!
-És mennyire akarsz te közel kerülni hozzá?
-Te most féltékenykedsz?
-Végül is miért lennék féltékeny? Romantikus sétát tesztek a szállingózó hóban... Meghívtad többször vacsorára... Együtt töltöd vele az ünnepeket... Ajándékot veszel neki...
-Eljátszom a szerepem, amire kértél!
-De én nem kértem, hogy légy szerelmes belé!-mondta ideges mire megijedtem egy picit.
-Loki!-álltam fel majd mellé mentem-Én csak téged szeretlek! Senki mást! Soha nem foglak elhagyni, akármilyen rosszat is tettél!
-A szavadat adod?
-Az életemet!-ültem bele az ölébe-Csak téged szeretlek! A Kapitány az csak a mi áldozatunk! A kulcs, hogy megszerezzük a jogart!
-Rendben!
-Letisztáztuk?-emeltem fel a fejét, hogy a szemembe nézzen.
-Ittalszol?
-Hogy én? Asgardban? Aludjak?
-Itt az ideje, hogy egyszer megtegyed!
-És mi lenne benne a jó?
-Több időt eltölthetsz velem...
-Ennyi?
-Miért? Kell ennél több?
-Hát nem is tudom! Így nagyon át kell gondolnom...-mondtam mire Loki arca komollyá változott-Csak viccelek! Nem kellett volna indok, hogy itt maradjak veled! Én mindig melletted leszek!-simogattam meg az arcát.
-Tudtam, hogy nem tévedtem amikor téged választották!-mosolyodott el.
-Szeretlek!-pusziltam meg a homlokát majd megöleltem.
Levettem róla a sisakját majd magamra húztam. Elröhögtük magunkat majd felálltam.
-Rajtad jobban áll!-követett engem majd átkarolva elindultunk a szobába.
(...)
Amint felkeltem gyorsan felültem, mivel megijedtem, mert nem tudtam, hogy hol vagyok. Várjunk! Ez a lakásom! Hogyan? Hiszen én Asgardban aludtam el! Asgardban? A francba! Mire rájöttem a dologra gyorsan felpattantam majd belenéztem a tükörbe. Ne! Nem, nem és nem! Neee! Már megint szőkébb lettem! Az istenit annak a rohadt helynek! Gyorsan felkötöttem kontyba a hajam majd felhúztam a melegítőmet. Megnéztem az időt. Dél múlt... Hát aki, misére jár! Kimentem a konyhába majd készítettem magamnak egy pohár tejet. Éppen kopogtak így kinyitottam az ajtót. Előttem termett így Amerika Kapitány teljesen álmos állapotba az ajándék pulcsiba, amit tőlem kapott.
-Segíthetek?-néztem végig rajta
-Elromlott a kávéfőzőm...
-Ahha!
-Kölcsönkaphatom a magáét?
-Meg is tarthatja!-jelentettem ki majd bementem a konyhába.
-Köszönöm szépen!
-Hát nekem úgy se kell...-fogtam meg majd visszamentem az ajtóhoz.
-Ami a hajnalt illeti...-vakarta meg a halántékát.
-Mire gondol?-kérdeztem amikor átadtam a gépet.
-Én nem...
-Semmi baj! Én se terveztem, de megláttam ezt a boltban és egyből maga jutott az eszembe! Gondoltam megérdemli a fél éves edzői munkájáért!
-Ezek szerint jó edző vagyok...
-Számomra igen!
-Tervez mára valamit?
-Nem!
-Átjöhetne vacsorára...
-Most jól megcsinálja a csirkét?
-Próbálkozom!
-Rendben! Találkozzunk hétkor magánál!
-Megbeszéltük!-ment le.
Becsuktam az ajtót majd megfogtam a bögrémet és leültem a kanapéra és néztem a sorozatomat. Mondjuk nem nagyon tudtam figyelni rá... Zavarba hoztam a Kapitányt! Wow! Ez hatalmas siker!
(...)
-Jó illatok vannak!-mentem be a Kapitányhoz.
-Az jó ha tetszik magának!-pakolta ki az asztalra.
-Hoztam egy vörösbort... Gondoltam, majd iszunk ünnep alkalmából...
-Én benne vagyok!-hozta pajkos mosolyra a száját majd kivett két boros poharat.
-Akkor ki is nyitom!-mentem a pulthoz majd megfogtam a dugóhúzót. Gyorsan kinyitottam majd az asztalhoz mentem. Öntöttem mindkettőnknek majd leültem.
-Akkor...-tette le az utolsó edényt is Rogers-Merjen nyugodtan!
-Köszönöm-mondtam amikor vettem egy felsőcombot majd mertem egy kis zöldséges rizst végül egy kanál salátát-Tisztázzuk! Nem tett mérget az ételbe?-kérdeztem mire elröhögte magát.
-Annyit, amennyit maga tett...
-Rendben!-bólintottam majd megkóstoltam-Ez isteni!
-Örülök, hogy ízlik!
-El fogom kérni ennek a receptjét!
-Lehetne egy kérésem?-mondta miután mert magának.
-Persze!
-Segítene majd nekem...
-Miben? Küldetésre megyünk? Hova és ki az ellenfél?
-Ez nem küldetés...
-Akkor? Valamilyen munkát kapott?
-Nem...
-Kezd megijeszteni!
-Segítene nekem felzárkózni a technológiában?-tette fel félénken a kérdést.
-Ja, hogy erről van szó!-röhögtem el magam.
-Tudja mit? Felejtse el!
-Nem!-tiltakoztam-Szívesen segítek önnek Kapitány, csak az első gondolatom egy nagyon titkos küldetés volt, amiben megmentjük az országot...-tisztáztam mire kuncogtam-Nem gondoltam volna, hogy erre kérne meg! De szívesen segítek! Sőt, köszönöm, hogy rám gondolt!
-De ez titok!
-Megbeszéltük!-bólintottam majd a szemem rátévedt a lenémított tévére-Az Stark a tévében?-mutattam oda mire a Kapitány is arra fordult.
Felhangosította majd csöndben hallgattuk az adást. Tudtuk, hogy nem a rendes tévé adja, mivel megláttuk a Mandarin logóját. Az elnök ki volt feszítve a Vashazafi páncélban. Háttérben mintha egy kikötő látszódott volna. A Kapitánnyal összenéztünk majd tovább figyeltünk. Hirtelen megjelent James Rhodes alezredes az egyik dróton majd kiszabadította az elnököt. Innentől kezdve páncélok repkedtek minden irányba. Mit ne mondjak? Stark-nak volt szabadideje ha ezt mind elkészítette. A páncélok valamilyen génmódosult emberek ellen harcoltak. Úgy néztek ki, mintha megkapták volna a szuperkatona szérumot. Erősebbnek és gyorsabbnak tűntek. A következő pillanatban a páncélok felrobbantak és tűzijátékot imitáltak. Az adás megszűnt majd a híradó folytatódott. Rogers kikapcsolta a tévét majd folytatta az evést.
-Igaza volt!-mondtam.
-Miben?
-Nem halt meg!
-Azért maga se hitte el!
-Maga által jöttem rá! Legelőször én tényleg elhittem!
-Hát...
-Maga ismeri őt!
-Nagyon hasonlít az apjára...
-Ahha...
-Ilyenkor jó, hogy úgymond kettő életem van...
-És melyik élete tetszik jobban? A háborús élete Peggy Carter-rel vagy inkább a mostani?
-Nem tudok dönteni!
-A háborús volt ilyen jó vagy inkább ez ilyen rossz?
-Mindkettő...
-Értem!-mosolyogtam majd vettem egy mély levegőt-Kapitány! Azt mondta, hogy nyugodtan elmondhatok magának mindent ha van valami bajom...
-Igen!
-Ugye tudja, hogy ez fordítva is így van?
-Miért mondja ezt?
-Már féléve folyamat meg akartam kérdezni, de soha se volt megfelelő pillanat...
-Mire céloz?
-A papám sokat mesélt magáról...
-Ezt már mondta!
-És mindenkiről!
-Ohh!
-Ön elvesztette a legjobb barátját...-emlékeztem vissza mire a Kapitányban megállt a vért, hogy ilyet mertem mondani. Bekapta utolsó falat salátáját majd letette az asztalra a kezét-Sajnálom! Tudom nem tartozik rám!
-Mit érzet amikor elvesztette a legjobb barátnőjét?
-Azt, hogy egyedül vagyok a világ ellen és gyenge meg sebezhető vagyok...
-Ez teljesen más mivel Bucky miattam halt meg!
-Ez nem így van!-fogtam meg a kezét mire odanézett-Sajnálom!-vettem el-Ösztönös volt!
-Semmi baj! Jól esik, hogy van valaki, akivel beszélhetek!-mosolyodott el.
-Én itt leszek!
-Mit szólna ha az első munkanapon elmennénk megint a múzeumba?
-Benne vagyok!
-Ott talán könnyebb lesz megnyílni...
-De ha megnyíl felém akkor kérem tegezzen!
-Pedig annyira tetszik a Százados becenév!
-Visszavonultam... Azóta csak maga szólított így!
-Akkor maradjunk a Bonnie-nál!
-Köszönöm! Egyébként nagyon finom volt a csirke!
-Tényleg?
-A zöldséget először megpirítja?
-Ezt nem mondom el!
-De ne már Kapitány! Tudnom kell a receptet!
-Ki kell, hogy érdemelje!
-Ahha! Szóval így játszunk!
-Én vagyok a főnök...-vont vállat mire elröhögtük magunkat.