Muszáj, bármennyire is nehéz. Szerintem eléggé keservesen nézhettem magam elé, fulladozva a saját gondolataimban, mert Chloe megkérdezte, hogy minden rendben van-e.
-persze, de...beszélnünk kell valamiről.
-ohm.. Oké
-szóval Chloe...a családommal Siattlebe költözünk.-böktem ki
Tisztán emlékszem a beállt, kínos csendre.
-3 napon belül. Igaz? - kérdezte Chloe, amitől eléggé meglepődtem.
-mi?? Te tudsz róla??
-a szüleink beszélgettek, és meghallottam.
-de... De ne felejtsd el, mindig emlékezni fogok rád, majd telefonálunk, meg tartjuk a kapcsolatot. Jó?
-persze, biztos vagyok benne. Majd... Együtt megyünk kollégiumba. És.. Mi vagyunk Max és Chloe. Mindig együtt vagyunk, még akkor is, ha nem.
Szorosan megöleltem, majd szétváltunk, és Chloe elindult a konyha felé.
Az ajtón Joyce, Chloe anyukája lépett be. Sírt.
-anya?? - kérdezte Chloe, hangjában tisztán hallatszott a félelem.
Odasétált anyukájához. A következő pillanatban Chloe a földön volt. Leült. És csak sírt, nem tudott mást csinálni. William.... Az apukája.. Meghalt.
Hirtelen elkezdtem én is sírni. Én is nagyon szerettem Williamat, és pont most... Így itthagyni Chloet. Talán a világon a legnagyobb szemétség. Legszívesebben elordítottam volna magam, hogy nem megyek sehova, itt maradok. De nem tehettem. Chloe összetört.
YOU ARE READING
Life is Strange-farewell(játék alapján)
Ifjúsági irodalomHa ismered a Life is Stranget, ha nem, izgalmas lehet neked ez az oldal, ugyanis a játékot leírom ide, mintha egy könyv lenne, mert szerintem élvezném. A life is strange egy játék, ami a játékos döntésein alapszik. Max, a főszereplő, miután visszaté...
