Kételyek közt (alkotói válság miatt szünetel)

12. rész

Hétfő reggel korán ébredtem. Fáradtan felnyögtem majd a mellettem lévő ágyon szuszogó barátnőmhöz vágtam a párnám
-Ébresztő Csipkerózsika vár a herceged
-Be lehet fogni-mordult fel álmosan...hát drága Aria ezt megszívtad ugyanis a következő pillanatban ráugrottam.
-Kelj fel Ariana óránk lesz!
-Milyen óra?
-Jóslástan- forgattam a szemem
-Ahh...mindegy majd ott alszom-lökött le magáról és álmosan megdörzsölte a szemeit
-Mitől vagy ennyire fáradt?-vontam fel a szemöldököm majd elvigyorodtam-csak nem találkád volt az éjjel?
-Rose!-repült vissza a párnám
-Ezt igennek veszem-vontam vállat aztán elhajoltam a következő és az azt követő párna elől.
-Khmm...megyek összeszedem magam -mászott ki az ágyból Ariana vöröslő arccal
-Jó de siess!

Miután felöltöztünk és megreggeliztünk elindultunk órára...talán a jóslástan az egyetlen tantárgy amit nem bírok elviselni de idén kötelező volt felvennünk és, hogy őszinte legyek fogalmam sincs ma mi volt az óra témája.
50 perc keserves szenvedés után egy élmény volt átvágni az udvaron és megállni Hagridnál mert a következő óránk vele volt...na meg a Mardekárosokkal. Ariana természetesen szinte száguldott a dombról csak,hogy találkozhasson Albussal. Mire odaértünk már várt ránk...vagyis Ariára akit egy csókkal köszöntött amit aztán több millió követett...
-Kezdtek korhatárossá válni-löktem meg őket unottan
-Hé azért mert te magányos farkas vagy még mi lehetünk korhatárosak-húzódott el Albus a barátnőmtől
-Ja lehettek csak ne előttem mert felfordul a gyomrom-forgattam a szemem
-Akkor már ketten vagyunk-csatlakozott a csapathoz Scorpius is
-Szia Scorp-mosolyogtam rá
-Szia-mosolygott vissza
Ha Albus nem tapsol egyet talán hosszú órákig néztük volna egymást mosolyogva...Merlinre, hogy lehet valakinek ilyen gyönyörű szeme...
-Na szóval-kezdte az unokatesóm- szerintem induljunk mielőtt lekéssük az órát
-Ja öhmm...igen-tértem magamhoz aztán, megindultunk a Tiltott Rengeteg felé tartó diáksereg után.

-Gyerekek! Figyeljetek rám ha lehet-kezdte az órát Hagrid- szóval...ő itt Tom!-mutatott egy igen érdekes lényre...elsőre egy majom és egy béka szerelemgyerekének tűnt márványos zöld színű testtel és az ujjai közt repülőhártyával.-Tudja valaki milyen lény ez? Nem? Senki?-nézett körbe- Hát jó...Tom egy Clabbert. A Clabbert Dél-Amerikából származik de mára már bárhol találkozhatunk velük. Teljesen ártalmatlan és haszontalan lény...az egyetlen érdekes benne, hogy a homlokán lévő piros dudor villogni kezd ha veszélyt érez.
-Hé Rose-bökött oldalba Scorp
-Mi az?-suttogtam
-Van délután edzésed?
-Nincs, miért?
-Arra gondoltam repülhetnénk egyet-mosolyogodott el.
-Rendben benne vagyok-mosolyogtam vissza
-Szuper, akkor találkozzunk öt körül a pályán
-Megbeszéltük-bólintottam

16:55. Öt percem van...gyorsan a tükör elég ugrottam, összekötöttem vörös loboncom, felhúztam az edzőcipőmet és egy farmerdzsekit vettem a pólómra majd a seprűmmel a kezemben futni kezdtem a pályá felé. Scorpius már ott várt.
-Szuper pontos mint mindig-jegyezte meg mosolyogva
-Pedig majdnem elkéstem és ez nem igaz...szinte mindig elkésem-kapkodtam levegő után
-Figyelj azért ne fulladj meg ha lehet-nevetett
-Oké oké életben maradok-nevettem én is
-Igazán szerencsém van, de ha megvagy akkor mit szólnál egy versenyhez?
-Ki akarsz kapni Malfoy?-vigyorodtam el
-Ne bízd el magad ennyire mert a végén koppani fogsz.
-Na persze-pattantam fel a seprűmre és elrugaszkodtam a földtől-Mire vársz?-kiálottam neki
-Az égvilágon semmire-jött utánam
-Tehát: verseny addig a fáig és vissza?-mutattam előre
-Tökéletes-bólintott
-Akkor számolok vigyázz, kész, rajt!-kiáltottam és mindketten elstartoltunk. Természetesen én értem vissza elsőnek szóval nevetve szálltam le a seprűmről.
-Nyertem, nyertem, nyerteeeem-ugráltam körbe Scorpiust nevetve addig a pillanatig amíg a derekamnál fogva magához nem rántott.
-Mit csinálsz?-kérdeztem a lélegzetemet is visszafojtva
-Én? Épp nyerek-kacsintott rám és megcsókolt. Helyesbítek. MEGCSÓKOLT!!!!!
-Na, hol tartottunk?-húzódott el vigyorogva
-Fogalmam sincs...-motyogtam magam elé olyan vörös arccal, hogy azt az egész Weasley család irigyelhetné.
-Hogy elállt a szavad-nevetett ki
-Maradj már csendben-szedtem össze magam és mosolyogva meglöktem a vállát
-Mi lenne ha felmennék a csillagvizsgáló toronyba? Baromi jó kilátás van ilyenkor...
-Oda szoktad vinni a lányokat mi?-nevettem
-Kikérem magamnak hát milyen embernek nézel te engem?-vonta fel a szemöldökét tettetett felháborodással
-Igazad van bocsánat-kértem elnézést nevetve-menjünk fel.
Így hát elindultunk a csillagvizsgáló toronyba...

Hellohello evribádi!!! 4 hónapos kihagyás után visszatért csodás írótok (lol ezt még én sem hittem el). Szóval remélem tetszik ez a viszonylag hosszú rész, a következőre remélem nem kell ennyit várni mondjuk csak 2 hónapot (tudom nem vagyok vicces). Vigyázzatok magatokra és nem mellesleg BOLDOG KARÁCSONYT!!!!❤️