[Örökség] ~BNHA~

Prológus

Múlt:
- Akira! Gyere drágám. Elmegyünk a doktor bácsihoz. - kiáltott fel anya nekem, amire fel is kaptam a fejem és siettem is le.
- De anya.. Nem vagyok beteg!
- Tudom, de most más miatt megyünk! - gugolt le mellém. - De nyugodj meg. Nem lesz semmi baj. - simogatta meg lágyan az arcom, majd öltöztünk is.

Orvosnál:
- Rendben.. Akkor Kato Akira. Igaz? - kérdezte a fehérbe öltözött bácsi.
- Igen ő az. - mondta anya.
- Jó. Akkor figyelj Akira. - gugolt le hozzám ő is. - Most elfogunk végezni egy pár vizsgálatot. És megígérem, hogy nem fog fájni. Jó? - nyújtotta felém a kis ujját. Én csak rá mosolyogtam, majd össze fonottak az ujjaink és mentünk is a korterembe.

Hamar készen is lettünk és tényleg nem fájt. Inkább pont hogy élvesztem.
- Akkor egy pillanat és mondjuk az eredményt. - mosolygott ránk a bácsi, majd sarkon fordúlt és el is tűnt.

1 perc alatt vissza is jött és már mondta is anyunak az eredményeket.
- Na hát.. - kezdett bele az orvos. - A kislányának van szuperereje...
- Fhuu.. Akkor nincs semmi baj. - vágott bele anyukám az orvos szavába.
- De.. - folytatta tovább.
- Mi de? Mi a baj?
- De egészen ritka ereje van.. Tudom Hiro hogy nem akartátok, de a te erődet örökölte... - fejezte be a még mindig fehérbe öltözött pasas. Anya nem mondott semmit, csak rám nézett. Nem tudtam hogy mi járhat a fejébe, de az biztos hogy nem valami jó..

Otthon:
- Ez tényleg igaz? - kérdezte apa tágra nyílt szemekkel.
- Igen.. Igaz.. A gyerekünk örökölte azt az erőt, amit még én is alíg tudok irányítani. - mérgelődött anya.
- Figyelj.. Tudom jól, hogy a mi kislányunk a legerősebb. Képes lesz uralni az erejét. Ugyan olyan kedves, aranyos és bátor mint te. - ült le apa anya mellé. - Érzem, hogy megfogja tanulni normálisan irányítani.
- Én ezzel tisztába vagyok, de attól félek hogy mások félni fogank tőle.. - szomorodott el édesanyám. - Emlékszel mi volt velem is? Valakik még most is azt kiabálják a fejemhez hogy szörnyeteg vagy!
- De szivem..
- Nem értsd meg! Félni fognak tőle!
- Miért fognak félni tőlem az emberek? - kérdeztem anyáékat szomorú tekintettel.
- Jaj.. Kincsem én nem..
- Miért félnek tőlem? - kérdeztem meg mégegyszer. - Azért, mert van egy nem mindennapi erőm?! Vagy mert csúnya vagyok?! - kérdezgettem őket magasabb hangnemben.
- Akira figyelj...
- Nem.. Elegem van abból, hogy semmit nem mondtok el nekem. Mindig kitaláltok mindenféle hülyeséget! - vágtam hozzájuk a szavakat. Vártam, hogy mondanak-e valamit, de nem. Szóval fogtam magam és könnyek között felmentem a szobámba....

Sziasztok! Elhoztam nektek egy újabb story-t. Tudom, hogy a másikat is folytatni kéne, de most megjött a kedvem ehez. :) Remélem azért tetszeni fog, ez is nektek!💕