Alan
Ma van az első napom a az új suliban, amit már alig várok.(És nem, nem ironikusan) Egyébként a nevem Alan Clark. 17 éves vagyok. Imádok olvasni, lovagolni, és csak szimplán a természetben lenni.
Hogy miért váltottam le a falusi nyugis életet, New York-ra ami köztudottan Amerika második legnagyobb városa? Röviden annyi, hogy az anyám megismerkedett egy csávóval aki egy ismert milliomos, ugyan is a ország egyik legnagyobb ügyvédi irodája van a markában.
Az egész eddigi éltemet ott hagyva. A barátaimat, a barátnőmet Anne-t, a lovamat, nagyszüleimet. Egy szóval mindent.
Múlt hét szombaton érkeztünk ide, és hotelben szálltunk meg, ugyan is még nem volt minden kész. A leendő mostohaapám felajánlotta, hogy lakjunk a régi lakásukban, amíg mindennel kész nem lesznek, de anya jobbnak látta, ha inkább hotelben alszunk. A csomagjaink nagy részét már oda szállították, és ma már be is költözünk.
Ma hétfő van, ergo iskola. Nem lett volna muszáj mennem, de én úgy voltam vele miért is ne? Nem szeretnék annyira lemaradni a tananyaggal sem, és mivel új suliba is kezdek járni, meg kell szoknom a közeget.
Az iskoláig taxival mentem, és amikor beértem rájöttem, hogy vagy tíz percet késtem, és, hogy rohadtul nincs senki a portán, hogy megmondja, hol is van a matekterem. Egy rejtettebb folyosón sétáltam, a tanárit vagy az igazgatóit keresve, de semmi. Kezdtem feladni a keresést így hát neki dőltem a falnak, és a halántékomat kezdtem dörgölni.
-Te vadállat vagy.-hallottam a mellettem lévő ajtó mögül, néhány nyögés kíséretében. Nem tudom mi ösztönzött arra, hogy kinyissam, de én meg is megtettem, fúrta az oldalam.
-Baszd meg!-szólt ki egy fiú.-Itt még baszni sem lehet? Meleg fasz!-és be csapta az ajtót... Mi a fene? Annyira levoltam sokkolva, hogy meg sem tudtam szólalni. Mióta szokás azt csinálni a suliban, amit az emberek nagy része az ágyban végez? És mellesleg hány évesek? Maximum tizenhét, tizennyolcak lehettek. Igaz faluról jöttem, de ez azért tényleg bosszantó. Ez valahogy abbnormális...előttük az élet, aztán ha becsúszik a baba csak néznek. Nagy nehezen megmozdultam, és sétáltam tovább, és közben ezen az ügyön gondolkodtam, vqlahogy nem fért a fejembe. Meg mi az, hogy meleg ne mondjam minek nevezett? Egyszerűen szánalmas, és neveletlen.
-Fiam miért nem vagy órán?-hallottam egy érdes hangot a hátam mögül. Lassan megfordultam.
-Elnézést, csak a matek termet keresem. Új vagyok, és sem a tanárit, sem az igazgatóit nem találtam, hogy megkérdezhessem merre van, a portán pedig senki sem volt.
-Akkor biztos te vagy Alan, az új diák.-mosolyodott immáron el.
-Igen. Örvendek!- nyújtottam a kezem.
-Szint úgy.-rázott kezet velem.-Én az igazgató nő vagyok Mrs.Cox! Az igazgató, és a tanári pedig egy másik épületben vannak.-mosolyodott el
-Ó...Értem-vakargattam meg a tarkóm.
-Gyere elvezetlek a termedhez.-mosolygott, majd elindult.-És igaz amit hallottam, hogy osztályt ugrottál?
-Igen. De csak egy évet.-húztam el a szám. Az emberek nagy része meglepődik, hogy osztályt ugrottam, mert elmondásuk szerint, nem épp egy stréber leli rólam
-Az is sok...itt a tanulók nagyon rosszak és az osztályzataik is. Örömmel tölt el, hogy egy ilyen jó diák jár az iskolánkba.
-Köszönön szépen.
-Na szóval ez a tantermed. Ha bármi kell csak szólj.-mondta majd el is ment.
Lassan bekopogtam, majd kinyitottam az ajtót.
-Jó napot elnézést a késésért!-mondtam.
-Semmi baj...-mosolygott a tanárt.-Biztos te vagy Alan.-itt mindenki tudja, hogy jövök, ez kínos.
-Igen én lennék.
-Bemutatkoznál?-Kérdezte a tanár.
-Igen. A nevem Alan Clark 17 éves vagyok és falúról jöttem.-motyogtam. Az osztály nagy szemekkel bámult engem, néhányan össze is súgtak.
-Oké. Akkor ülj le oda az utolsó padba Roy is biztos mindjárt megjön aki a pad társad lesz.-mondta. Roy, de ismerős a neve, azt hiszem, hogy úgy hívják a mostoha tesómat is, de nem mernék rá mérget tenni.
Oda mentem arra a helyre amit mondott és leültem. Amit most tanultunk én már kívülről fújtam így inkább neki álltam rajzolgatni. Arra lettem figyelmes, hogy nyitódik az ajtó. És hogy ki jött be rajta? A baszós fiú. Rám vezette tekintetét, majd fintorgott egyet, majd a tanárnőre, és elindult felém.
-Roy...Roy...-Morogta a tanárnő.
Szóval ő lenne Roy, aki nagyvalószínűséggel a mostohatesóm, ennél rosszabb nem is lehetne. Mikor mellém ér lepuffant a helyére, és elővette a fülhallgatóját.
-Mit nézel meleg?-kérdezte.
-Nem vagyok meleg. Van barátnőm.-morogtam.
-Aha, ha neked van barátnőd, én biszex vagyok.-röhögött.
-Csendesebben.-szólt a tanárnő ránk.
Az órák lassan teltek. Roy pedig egész nap basztatott. Szóval én lettem a lúzer gyerek, a suliban. Nagyon nem volt kedvem hazamenni, de végül muszáj volt.
Hello!!!!
Ez lett volna az első rész átjavítva, elég sok mindent változtatok benne, ahogy a többi részeben is. Valamint új részek is lesznek betéve, hogy kicsit kikerekítsen a történetet.
Hogy miért kezdtem új követ és miért nem írom át simán a másikat? Mert egy részből büntudatom lenne, az a legelső valamire való könyvem, és összehasonlításként jó, így tudom mennyit is fejlődtem stb. Na de nem dumálok tovább, lassan jön a 2.rész, nagyon sok puszi nektek❤❤❤😘😘
YOU ARE READING
Meleg Fasz! 🏳️🌈Újragondolva🏳️🌈
Romance🏳️🌈Elég volt egy nap ahhoz, hogy a két srácnak fenekestül feldforduljon az élete, hogy minden romokba dőljön. Alan és Roy két átlagos fiúként élnek, amíg szüleik egymásra nem találnak. Majd mikor úgy döntenek összeköltöznek, minden fenekestől fel...
