Verseim

Magányos lány

Valahol él egy magányos lány
Kinek társa csak az ágy
Tekintete a plafonra réved
Tudja ő nem kell senkinek

Szeme könnyeket hullat
Mert nincs kit szívből csókolhat
Ő úgy érzi senki se szereti

Arra vágyik csak
Hogy szíve valakinek megnyílhat
Nincs ki igazán szeresse
Hülyeségeit elviselje

Hogy elterelje gondolatait
Naphosszat könyvekbe bújik
Akkor nem jut eszébe
Hogy egyedül él örökre

Pedig az kell neki csupán
Hogy valaki várja a kapu alján
Lelke megnyugodni vágyik
Míg szíve dobogni látszik