Démon vs Angyal ( A Holdkristály őrzője folytatás)

2.rész: A titokzatos Angyalom

Reggel a szél susogására keltem föl. Egyátalán nem voltma fárdt, hozzászoktam a koránkeléshez. Feltápászkodtam a földről majd kezeimet az égnek emelve nyújtózkodtam egy nagyot. Oliv még nagyban szuszogott mellettem, a tűz pedig már kialudt. Egy pillanat....kialudt? Én nem oltottam el és mivel démoni tűz így a szél sem lehetett. Odakúsztam a tűzrakóhely mellé és észrevettem egy kis cetlit amit egy kicsit megpörkölt a tűz.

Eloltottam a tüzet. Nagyon szivesen. Jobban kéne vigyáznod magadra cica.

Mi a franc?! Világosan megmondtam hogy hadjon békén! Ahogy magamelé képzeltem azt a képet amikor idejön, minket néz a szemében izzó gyűlölettel.... Meg is ölhetett volna. De nem tette. Mi oka lehetett rá? Ekkor azonban Oliv elkezdett mocorogni így az aggódó arcomat lecseréltem a semleges, reggeli arcomra.
-Jó reggelt álomszuszék-mosolyodtam el majd mikor Sugar az ölembe ugrott megsimítottam a bundáját.-És neked is Sugar.
-Hogy aludtál?-kérdezte fáradtan Oliv miközben a szemét dörzsölte.
-Jól. És te?-kérdeztem. Most mi van? Mondjam talán el neki hogy miközben mi aludtunk egy Angyal minket lesett? Na azt már nem. Így is eléggé agódik szegény hogy ránktalálnak. Nem kell még ez is. Olyan nekem mintha a hugom lenne.
-tökéletesen.-mosolyodott elm-cukorkákkal álmodtam.
-Mint egy nagy gyerek.-morogtam de pontosan tudta hogy nem bosszant igazán csak 1:vagy fáradt vagyok 2: viccelek. Elnevette magát majd felált és megfogta abőröndjét. Én a táskámba raktam Sugart, majd felvettem a hátamra. A bőröndjeimet magam után húzva indultam el az eddig sokszor említett suli irányába. Nem sokat beszélgettünk. Oliv nyilván azon aggódott mit csináljon, hogy csinálja, kikkel barátjozzon, kikkel ne, milyen lesz az első óra bla bla bla. Én viszont azon a titokzatos Angyalon agyaltam. Nem láttam rendesen az arcát de a hangja alapján max 16-17 éves lehetett. Lehetséges hogy ott lesz a suliban. De én azt nem élem túl. Igy is önként besétálok egy suliba ami hemzseg a démongyűlölő tiniktől. Nem hiányzik még egy Angyal is a nyakamra. Noss kicsit bővebben a suliról. Történelem óra következik, becsöngetnek. Tanárnő: Alexandra White.
Az iskola 1543-ban alakult meg. Ekkor kötött barátságot Elenor Parkson, egy démon, és Harry Blue, egy angyal. Úgy döntöttek hogy alapítanak egy iskolát ahol a varázslények megtanulhatják irányítani és jóra használni az erelyüket. Így alakult meg a P&B Akadémia. Igen, tudom, hülyébb neve nem is lehetne. Ez az az iskola ami már 475 éve ad otthont minden mágiára képes fiatalnak.
Szóval lefordítva. Volt két öreg fószer akik ellenteteik ellenére jóban lettek, egyik nap megunták azt hogy unalmukban cigiznek és elfoglaltság képpen megalakították az iskolát ahol különböző varázserelyő kölyök kitanulja mesterségét. Nem nagy cucc. Kivéve anyiban hogy itt nem találhatnak ránk így ez az egyetlen biztonságos hely jelenleg. Hamarosan elértünk két egymához képest párhuzamos sziklához ahol kép ember üldögélt és beszélgettek.
-Hallod. James tegnap megint kiszökött. Nem tudom hova járkál ez a srác de tegnap vigyorogva jött vissza.-mondta az egyik egy kaján vigyorral az arcán.
-Biztos.-válaszolta unottan a másik. Ekkor észrevettek minket.-kik vagytok?
-új diákok.-válaszoltuk egyszerre Olivval, Sugar pedig egyetértően nyávogott.
-Alexandra White és Olivia Star?-nézett ránk a másik. Bólintottunk mire a kezével rajzolt egy kulcsot a levegőbe amit aztán mintha igazi lenne megfogott majdna sziklában lévő kulcslyukba helyezte és elfordította. Ekkor egy kisseb ajtó nyílt meg amin beengedtek minket. Amikor beléptünk egyből az igazgatóiban találtuk magunkat. Sima fehér falú szoba könyvespolcokkal, aktákkal, 2 számítógéppel és egy nagy két személyes íróasztal a közepén. Ott ült a két igazgató, velük szemben pedig egy srác.
-James, haljam! Miért szöktél ki megint?-kérdezte nyugottan a fehér ruhás nő. A srác, ezek szerint James, vállat vont.
-Ne vonogasd nekem itt a vállad hanem válaszolj!-parancsolt rá idegesen, a másik igazgató, a fekete ruhás férfi.
-Kimentem mert volt egy elintézni valóm. A többi magán ügy.-amikor meghallodtam a hangját egyből belémhasított a felismerés. Eszembe jutott az utolsó mondat amit hozzám intézett: Te más vagy. Ez teszik.
Nem sokkal később végre észrevettek minket. A mosolygós, kedves Olivot, és engem amint meredten bámulom a srác arcát. Már amennyit oldalról látok belőle.
-Olivia, Alexandra! Nagyon örülünk. Már aggódtunk hogy bajotok esett.-mosolygott ránk kevesen a nő.
-Ugyan kérlek Lucy. Az én fajtám. Erősek és bátrak.-húzta ki magát a férfi. A nő csak megforgatta a szemét majd intett hogy üljünk le. James a középső széken ült így már csak a két oldalán maradt hely. Leültem a bal oldali székbe majd jobban szemügyre vettem Jamest. Azt a k*rva. Rohadt helyes.
-Te most elmehetsz James. De még nem végeztünk.-nézett rá szúrós szemmel a nő. James elégetten elvigyorodott majd felált a székből és a rendes ajtóhoz sétált. Mielőtt azonban kilépett volna rajta még visszanézett rám és halványan elmosolyodott. Ismeritek azt az érzést amikor a suli leghelyesebb, legszexibb sráca rátokvillantja a lemosolygomróladabugyit mosolyát? Na ez most olyan érzés volt.
-A mihamarabbi viszontlátásra.-mondta majd kilépett az ajtón. Megpróbáltam lenyugtatni a légzésemet és ujra az igazgatókra koncentráltam.
-Noss. A nevem Mrs Blue. Én vagyok az iskola egyik igazgatója. Ő pedig Mr. Parkson. Ő a másik igazgató. Ém egy angyal vagyok ő pedig egy démon. De gondolom ezt a ruháink színéből kikövetkeztettétek.-mosolyodott el Mrs Blue.- Ti a harmadéves halgatók közé kerültök be. Ne aggódjatok hamar be tudjátok majd pótolni az elmaradtakat. Talán tudtátok már hogy itt Kollégium működik amikben a szobák két személyesek. Elvileg lány-lány, fiú- fiú párok kerülnek egy szobába. Azonban két azonos fajt nagyon ritkán teszünk egyhelyre. Nehogy valami rosszban sántikáljanak mint például James és Jack. Ők ezért kerültek külön szobába. Sajnos már csak melletük van hely így választhattok melyikőtök megy hova.-most biztos azt hiszitek könyörögni dofok magamban hogy Oliv Jamest válassza. De nekem nem jön be ez a srác. Nem hagyon vele együtt Olivot.
-Én megyek Jameshez.-mondtam ki nagy nehezen. Bólintottak majd átadták nekem a 123-as szoba kulcsát. Oliv a mellettem lévő 124-esben foglalt helyet.
-És megkérdezhetem hogy ők mik?-kérdeze illedelmesen Oliv.
-Angyalok. De ne aggódj. Nem fognak titeket bántani.-válaszolta Mr Parkson. Oliv nyelt egy nagyot majd bólintott. Elindultunk a szobáink felé. Néma csöndbrn sétáltunk végig a folyosókon mintha csak titkolni akarnánk hogy itt vagyunk. Elértem ahhoz az ajtóhoz ahol arany számokkal ki volt írva hogy 123. Remegő kézzel fordítottam el a kulcsot majd ugyanígy léptem be a szobába. Üres volt. Szerencsére nincs itt. Megkönnyebbülten sóhajtottam majd becsuktam az ajtót. Azonban tévedtem. Mégis ott volt. Éppen a fürdőből jött ki. Csak egy hosszú farmer volt rajta, így semmi nem takarta el izmos felsőtestét. A haja vizes volt de még így is szívdögelsztő jelenet volt amikor beletúrt. Hm..szivesen megtenném én is.
-Hello.-mosolyodott el.
-H-Hello.-köszöntem vissza dadogva.
-Remélem emlékszel rám. Te maradandó nyomot hagytál bennem.-mondta miközben egyre közelebb lépkedett. Már olyan közel jött hogy felfelé kellett forditanom a fejem hogy a szemébe tudjak nézni és ne azt az izmos felsőtestét bámuljam. A nyakláncom minden előjel nélkül izzani kezdett a nyakamban de ezt James nem vette észre. Egyik kezével megtámaszkodott a fejem felett a másikkal pedig a hajamat kezte babrálni.
-Alexandra ugye?-kérdezte mire csak bólintani tudtam.-Örülök hogy egy szobába kerültünk Szandi. Hidd el te is élvezni fogod.-az utolsó mondatot már csak suttogta majd megpuszilta a homlokom és kilépett az ajtón. Annyi lélekjelenlétem volt hogy elsétáljak az ágyig és rádöljek. Ez meg mi a franc volt?! Miért kellett nekem pont vele egyszobába kerülnöm? Nem akarom. És mi volt ez a nyakláncal? Egyszerűen ahogy megláttam Jamest izzani kezdett a nyakamban. Ki kell derítenem miért. Talán köze lesz ahhoz az energiához amit belőle érzek. Mindenesetre egy biztos: mostantól nyitott szemmel alszom.
Ezen napon kezdődtek csak el igazán a kalandjaim.

Hello my friends! Na, nektek bejön James? Nekem mindenesetre nagyon is. És most ha nem bánjátok még egy kérdés. Miért vagyok ilyen béna? Kedves olvasó te ott a képernyő mögött mond meg nekem hogy lehetek olyan béna és szerencsétlen hogy amikor anyum felhívja a nővéremet mert a pasijánál van és videohívásban beszélgetnek, odamegyek az öcsémhez, szórakozok vele, majd nővéremék egy kicsit elfodítják a kamerát és meglátom hogy az aki tetszik végignézte az egészet. Komolyan hogy lehet ilyen szerencsétlen😭😭😭😭😭😭😭😭. Na mindegy, ilyen az én formám😢.
Na remélem tetszett a rész és hogy ti nem kerültetek még ilyen helyzetbe mint én.
Puszi<3