The Secrets of The Forest (TaeKook)

Welcome, to Forks

- A nevem Kim Taehyung, 17 éves vagyok és Koreából jöttem. *hajoltam meg az osztály előtt, de közben rájöttem, hogy itt nem szokás.*

-Köszöntünk az osztályba... Nos... a könyveidet délután a könyvtárba tudod átvenni, én az osztályfőnök vagyok. Ha bármi gond van fordulj az osztálytársaidhoz, mind nagyon rendesek... Kivéve aki nem. *bár halkan tette hozzá mégis meghallottam. Nagyon nagy szerencsémre gyorsan eltelt ez az unalmas nap. Épp Matematikáról tartottam a könyvtárba a könyveimért. Ki voltak rakva egy asztalra felcímkézve a nevemmel. Nem láttam senkit a könyvtárba, így csak betettem a könyveket a táskámba és hátamra véve elindultam ki. Ahogy nézegettem az órarendet belebotlottam valakibe. A lány egy puffanással földet ért.*

-Ne haragudj, nem figyeltem. *nyújtottam neki oda a kezem ő pedig egyből megragadta és felhúztam.*

-Nem gond. Én sem a lábam elé figyeltem... Te vagy Taehyung? *mosolygott rám kedvesen. Vöröses barna haja vállára simult és hosszú pillái mögül nézett rám. Bőre fehért volt akár a föld, ajkai pedig kissé szárazak.*

-Igen én. És te?

-Én Léna vagyok, az osztálytársad. *felnevetett* Bár a nevemet nem tudhattad, de mögötted ülök Biológián és Angol Irodalmon...

-Ne haragudj, elég zavaros nekem minden, erre sem figyeltem oda... *valójában tényleg szét vagyok esve. Anyám ideküldött a nagynénémékhez befejezni utolsó 2 évemet, de arra nem gondolt mennyi mindent elvesz tőlem ezzel.*

-Ó nem probléma. Van kedved velem ebédelni? Úgy hallottam a mai kaja nagyon jó... Meg bemutatlak a haverjaimnak is... *nem akartam elrontani a kedvét, olyan lelkesnek tűnt.*

-Igen, persze... Menjünk.... *mosolyogva sarkon fordult és elindult én pedig követtem, mert fogalmam sem volt, hogy hol az ebédlő. Étvágyam sem volt sok... Mikor odaértünk az egyik ablak alatti asztalhoz mentünk letenni cuccainkat. Ott ült még 1 csajszi és 2 srác. Mind egyszerre köszöntöttek engem. Elindultunk együtt kajáért. Én csak egy pohár vizet, és gyümölcs salátát hoztam. Leültünk az asztalhoz. Egy magasabb szemüveges srác mellé ültem másik oldalamra pedig Léna ült.*

-Ő itt Alexander... *mutatott a mellettem ülő srácra aki tömve magát intett nekem.* Mellette Victoria... *mutatott a szőke rövid hajú mosolygós lányra.* Ő ott Jack. *a srác pedig evés közben telóját nyomkodta, így mikor Léna az asztalra csapott megijedt és elejtette azt. Mind egyszerre nevettünk fel.*

-Örülök, hogy megismertelek... *mondta zavarodottan Jack.*

-Ő a mi kockánk... Léna és én pedig ilyen mosolygó bombák vagyunk... *mondta a kis szöszi akinek hirtelen nem jutott eszembe a neve.*

-Jajj megjöttek. Ne nézzetek oda megeszik a lelketeket... *viccelődött Jack, Alex pedig vállon csapva őt felnevetett. Nem bírtam megállni így odanéztem.*

-Ők amolyan különcök... Alig beszélnek... De akik beszéltek velük, teszem hozzá kb. 2 ember és azok is lányok voltak, mind azt mondták rendesek. De nekem a hátamon feláll a szőr tőlük.... *mondta Alex majd folytatta az evést. Léna-ra pillantottam aki megvonta vállát és enni kezdett. Én sem tettem másképp lassan falatozni kezdtem. Mielőtt kivittem volna a tálcám rájuk pillantottam. 3-an voltak. Mind magasak, izmosak, jóképűek és csendesek. Kár hogy az egyikőjük háttal ül nekem. Kivittem a tálcám és visszasétáltam a többiekhez.*

-Még sok dolgom van... Leckét kell írnom, szóval én megyek...

-Oké. Majd beveszünk a facebook csopiba. *mondta teli szájjal Alexander*

-Aztán írj! *mondta a szőke cukiság. Jack annyira telefonozott hogy észre sem vett, amin kicsit felkuncogtam.*

-Megyek veled! *ugrott fel Léna* Hali srácok! *megfogta karomat és elkezdett kifelé húzni.* Bocsi.. Ők mindig ilyenek... De amúgy... Láttam hogy Mr. sötétséget nézted... Valld be még férfi szemmel is helyes... *nevetett fel én pedig értetlenül néztem rá. Majd leesett kire gondolt.*