Írd a többihez

  Mindenki éli maga életét és van, aki élete során nem túl szerencsés. Ide tartozott Amber is. Mindig ott volt megmentője, az édesanyja, de 24 éves korában elvesztette őt. Az anyja évek óta rákban szenvedett, de ezt csak a vége fele állapították meg az orvosok. Egyedül maradt, ugyanis apja évekkel ezelőtt elhagyta a családot és máshol kezdett új életet. Amikor még édesanyja élt olyan helyzetekből mentette ki mint utcán való fenyegetőzés, fogság, megvesztegetés, lelki problémák. Néha már úgy gondolta, hogy az édesanyja valami kém, de mindenesetre nem átlagos ember. Gyászolt még mikor elkerült egy másik városba került egy pékségbe. Minden nap 8 órában dolgozott és többnyire éjszaka végzett. Az a környék ahol dolgozott veszélyes volt. A táskájában mindig tartott egy kést, paprika sprét, ugyan ezt nem szabadott volna. Élete során egyszer sem volt párkapcsolata, de sok férfi megtetszett már neki és ez mostani munkahelyen is így volt, de nem igazán tűnt úgy, hogy ő is tetszik a férfinak. Talán az volt a baj, hogy átlagos lány volt, aki nem sminkelte magát és nem igazán öltözött nőiesen. Mindenestre ezzel most nem szabadott törődni, mert talpra kellett állnia és az albérlet ahol lakott, azt is tudnia kellett fizetni. Az albérlet ahol lakott egy 4 emeletes tömbház volt. Volt néhány bútor előre, mint például szekrény, asztal, szék és egy ágy. Azonban ami a legjobban kellett volna neki nem volt, így amit kapott fizetést félre kellett tennie nagyrészt, hogy tudjon venni háztartási dolgokat, valamint új ruhákat is, mert az sem ártott volna. Jobb fizetéssel járó munkát kellett volna keresnie, de ő inkább maradt ennél. Volt egy vendég a pékségbe aki számára titokzatos volt és valahányszor kért valami péksüteményt utána csak annyit mondott, hogy írd a többihez. - Olyan ismerős ez a férfi nekem. – gondolkodott el gyakran, de nem tudta hova tenni ezt az arcot.Akkor vált még gyanúsabbá ez a férfi amikor esténként látta ugyanabba az utcába közlekedni amelyikbe ő. Úgy érezte ez a férfi követi őt, bár nem csinált semmit, csak már feltűnt neki, hogy mindig ott van. Egy éjszaka rátámadtak az utcán és elakarták tőle venni a pénzét, de ez a férfi odarohant és elkergette őket. - Köszönöm. – mondta a férfinek, de az csak bólintott és tovább állt, hiába kiabált utána, hogy ki maga. Valahányszor valami bajba került ez a férfi mentette meg. Az anyjára emlékeztette, aki ugyanígy tett mindig. Egy majdnem halálos eset történt, amikor egyben utoljára látta ezt a férfit. Hazafele sétált és megint rátámadták, de ezúttal megmentője későn érhetett oda, ugyanis a kórházban ébredt. Mint megtudta megkéselték. A nővér azt mondta járt bent nála egy férfi és egy levelet hagyott nála. Amber kinyitotta a levelet, amibe az alábbiak áltak:- Írd a többihez! Scott WhiteGondolkozott és rájött, hogy aki mindig megmentette és akinek az életét köszönheti az apja volt. Miután felépült elköltözött ebből a városból és másik munkahelyet keresett, de megfogadta, hogy utánajár ki is volt valójában az apja és anyja, mert tudta, hogy nem egy átlagos ember volt egyik sem.