Egy érdekes Halloweeni éjszaka~

~A Smaragd szemek átka~

  Halloween este. Oh igen ám. Egy ünnep amit oly sokan szeretnek. Végre nem az a nyáladzós ünnepek mint például a Valentin Nap vagy a karácsony. Barátainkkal úgy döntöttünk, hogy egy elhagyatott kastélyba töltjük az éjszakát. Igen ez a hülye ötlet főleg az én művem. 2-en voltunk Yukoval. Nem tudtuk mire számítsunk. Főleg hogy ő eléggé félős, és meg imádom a horror filmeket, bár a játékokat kevésbé, de nem tartom magamat távol ettől a műfajtól. Ezért is imádom a Halloweent. Egy ünnep amit imádom, hisz akár önmagam lehetek, főleg ha buliba megyünk. Kiélhetem a mocskos vágyaimat. Khm nem félre érteni. A házba beérve, eléggé nagy sötétség tárt elénk. Szinte orrunkig nem láttunk el. Szerencsére volt nálunk elemlámpa. Külön váltunk. Ő ment jobbra míg én balra. Gondoltam felmegyek a lépcsőn, hisz biztonságosabbnak éreztem ott magam, na meg kíváncsi voltam mi van ott fent. Mint gyanítottam szobák voltak. Sok sok sok sok szoba. Nem mindegyikbe néztem be, de amibe benéztem az is eléggé furcsa volt. Szinte minden rendben volt ott található, az ágyak használgatóak voltak, és a fal is rendben volt. Mintha nem is lenne elhagyatott ez a hely. Ekkor zongora szót hallottam. Megkerestem a hang forrását. Eléggé feltűnő voltam azzal a hatalmas kaszával amivel mászkáltam. Igen kaszásnak öltöztem. Mindig is oda voltam a misztikus lényekért, bár most a vámpírt kihagytam, hisz tavaly is az voltam. Lassan benyitottam a szobába, ahol a zongorát hallottam. Egy zene teremnek tűnt. Több hangszer is volt a szobában. A zongora, az ablaknál helyezkedett el, de találni lehetett gitárt, hegedűt, és trombitát is. Maga a szoba dizájna is szép volt, mégis kicsit hátborzongató.

 A zongorára pillantottam. Ott ült valaki. Nem sokat tudtam kivenni hogy mégis ki lehet. Annyit tudtam hogy férfi, és kalapot hord. Ruha viselete vámpíros volt. Gondoltam egy olyan helyre csöppentem, ahol partyt tartanak vagy tartottak. Minden esetre közelebb léptem az illetőhöz. Mikor majdnem oda értem, hirtelen felszívódott. Meg is ijedtem kicsit bevallom. Majd mikor hirtelen megfordultam, szembe találtam magamat. Szemei zölden világítottak, és magasabb volt mint én. Bár nem meglepő a 165 centimmel. Ekkor megszólalt, kicsit perverz és kicsit ijesztő hangsúllyal. -Hát te meg mit keresel itt eme kísértett házban, Bitch-chan?!Mondatát halk kuncogás követte. Eléggé meglepő volt a hangja, főleg ez a becézés. Kis fázis késéssel válaszoltam neki, halk kicsit ijedt hangon.-Bitch-chan? Amúgy meg...csak erre tévedtem barátnőmmel. Gondoltuk letáborozunk a házba, ha már Halloween van. Jó ötletnek tűnt, hisz tudtunkkal ez a kastély több mint ezer éve elhagyatott de ahogy látom nem. Arcán egy sunyi mosoly jelent meg, majd válaszolt kuncogások között.-Hát ahogy látod nem elhagyatott Bitch-chan. Tetszik a jelmezed. Báár úgy gondolom hogy te csak egy ember vagy a sok közül- E közben mögém kerülve, nyakamba szuszogott.

 A hideg kirázott, hisz érzékeny pontot érintett leheletével, meg hát egy idegenről van szó. Mikor hirtelen megfordultam és el löktem volna magamtól, karomra szorított. Eme mozdulattal, pillanatok alatt a falnak szorítva találtam magam. Nyelvem egy nagyot és szemeibe néztem. Szinte látni lehetett hogy mit akar. Tenyere hideg volt, mint egy halottnak. Mintha nem ember lett volna...szívdobogását sehogy se lehetett hallani. -Úgy megszomjaztam rád....kár hogy tehetetlen vagy és olyan vagy mint egy virágszál. Törékeny és rövid életű. De ne aggódj Bitch-chan az én kezeimbe jó dolgod van.Ekkor megvillantotta fogait. Itt már tudni lehetett hogy nem emberről van szó. Idővel az eső is eleredt, és még hátborzongatóbb lett a hely. Megszólalni szinte alig tudtam. Teljes sokkba éreztem magam. Most mindenki mondogatja hogy micsoda hős lenne hogy ő nem hagyná, meg hogy könnyen elmenekülne. Ez nem ilyen egyszerű. Éld át a helyzettett, és máris meglátod hogy nem tudsz semmit se tenni. A félelem eluralkodott rajtam. Lassan nyakamhoz hajolt, és bele mélyesztette fogait. Azt a fájdalmat nem lehet leírni. Szinte fülembe hallottam ahogy kortyolgatja a vért nyakamból. Kezével lábamra simított, és feljebb emelte. Miután abba hagyta az ívást, csak szemeibe nézett, és így szólt.

 ~Happy Halloween Cynthia~