D E A R E N E M Y | ✓

19| A kezdet

— Azt hittük meggondoltad magad — néz át válla fölött Noah. Megrázom a fejem és bekapcsolom magam.

— Eszembe sincsen! Ma ünnepelünk — nevetek fel. Noah elvigyorodik és elindítja a kocsit.

Szemeim Rachel és Noah összekulcsolt ujjaikra siklanak. Az érzéseim feltörnek, amiért gyorsan elnézek.

Hiányzik, annyira, hogy fuldokolom.

Nyugi Blair, minden rendben lesz, mondogatom magamban.

Az út a klubig nyugodtan telik el. Én próbálom az esti Los Angelesi fényekkel elterelni a gondolataimat, míg a többiek elől nevetgélnek.

Minden rendben lesz ...

× × ×

Mindenki eljött. Elijah, Nihan, Jake és Dean, igen ő is eljött. Az egy hónap alatt sokat találkoztunk, így még mindig közel tudtam magamhoz érezni Ace-t, igaz Dean-el kerültünk a témát, de annyit megtudtam, hogy vele se beszél.

Ezenkívül Jake-el is kezdenek a dolgok javulni.

Igazából semmi okom nincsen ilyen szomorúnak lenni, hiszen csodás barátaim vannak, mégis a legfontosabb személy hiányzik, és öt senki nem tudja helyettesíteni.

— Kislány! — Dean egy fülig érő vigyorral feláll és elém jön. Karjait kitárja és egy erős ölelésbe húz.

— Mizzu nagyfiú? — barátilag meglököm. Dean a fülemhez hajol.

— Szeretnék neked valakit bemutatni — nagy szemekkel nézek rá. Dean még mindig vigyorogva az asztalhoz vezet, ami a klub egyik Lounge-be van.

— Blaaaair! — Nihan felpattan és megpuszilja az arcom.

— Helló — nézek körbe és ekkor leesik kit akar nekem Dean bemutatni. Dean leült mellé és az egyik karjával átölelte a derekát.

— Szia, Blair vagyok. Luca, igaz? — hajolok le hozzá. Gyönyörű, totálisan gyönyörű.

— Szia, igen az vagyok — látszik rajta, hogy szégyenlős, ezért még egyszer rá mosolyog mielőtt megölelném. Nem szeretném, hogy rosszul érezze magát köztünk. Ha Dean barátnője, akkor hozzánk is tartozik.

Miután elengedtem tudóan Dean-re kacsintok és oda tátongom, hogy mindent mesélj el. A srác felnevet, amit igennek veszek. Mosolyogva megfordulok és leülök a többiekhez.

— El se hiszem, hogy vége! — szólal meg Jake.

— Hála égnek, a végén már azt hittem öngyilkos leszek — jegyzi meg Elijah.

— De vége és most ez a lényeg — szólok közbe, majd felállok, hogy hozzak magamnak valami italt. Dean kérdően felpillant rám.

— Hozok piát, kinek mi kell? — nézek körbe.

— Valami erőset, ma berúgok — teszi fel a kezét Rachel.

— Egy sör megteszi — mondja Jake. A többiek is kérnek, majd Deannel elmegyünk a pulthoz, hogy kikérjük az italokat.

— Azt hiszem megérte érte harcolni — dől neki a pultnak egy vigyorog rám. Felvonom a szemöldököm és viszonzom vigyorát.

— Mikor akartad elmondani nekem? Azt hittem barik vagyunk — játszom meg a sértődöttet. Dean jóízűen felnevet.

— Nem akartam magam elszólni, csak akkor, amikor biztos — vonja meg vállait.

— Haha ne bízz bennünk, nőkben! Gyorsan ejtünk bárkit — viccelődöm és elveszem az első adag italt a pultról.